Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

11. rész

Az ajtón kopognak, mindenkiben kivétel nélkül megfagy a vér, egy frissen szökött elmebeteg terpeszkedik a nappali közepén, ha most kinyitják az ajtót, és nem a szenilis szomszéd néni áll az ajtóban, aki még Jokert is kedves fiatalembernek nézné, akkor nekik annyi, mindenki mehet a börtönbe. Először mindenki feszült csendben mered az ajtóra, ahol továbbra is kopognak.

- Héj Johnny vagyok, Johnny Frost. Tudom, hogy itthon vagytok szóval valaki beengedne? – Hallatszik kintről egy türelmetlen férfihang, mire a szőkeség és a bohóc fellélegzik. Harley az ajtóhoz siet, kinyitja, majd belép rajta a férfi, egy hatalmas sporttáskával. – Na végre, azt hittem, hogy az az ijesztő néni fel fog falni.

- Annak idején, amikor felvettelek, senki sem tájékoztatott, hogy egy vénasszonytól kiver a víz. Inkább azt mond, hogy mit hoztál – csattan fel flegmán a főnöke.

- Nos, ezek kérem szépen főnök, ruhák, meg még ez-az – teszi le Johnny diadalom ittasan a nagy táskát a kanapén terpeszkedő bohóc elé, mire az utóbbi személy furcsálló tekintettel néz fel rá.

- Ruhák... - realizálja kedvtelenül. – Miért pont ruhák? Vannak ennél sokkalta fontosabb cuccaim is.

- Szerintem meg nem célszerű hetekig ugyanabban a ruhában lenni, szóval kipakoltam a fél szobádat ebbe, meg egy másik tatyóba, csak az lent maradt, de fel is hozom. – Hadarja jókedvűen, majd választ nem várva kisiet az ajtón és lekocog a kocsihoz.

- Ki a fene ez a Johnny Frost? – Hitetlenkedik Nadia.

- Ő kérlek szépen kiscicám, csak a jobbkezem tudod, aki mindent megtesz a főnöke kedvéért, aki kinyalja a seggem meg ilyenek tisztára nyalja a trónomat mielőtt ráülök. A leghűségesebb ember a világon olyan, mint egy jól betanított kutya – taglalja ahogy ülő helyzetbe tornázza magát. – De mi a fasznak hozott ide ennyi ruhát? Nem nyaralni megyek.

- Mert mostantól itt fogsz lakni bizonytalan ideig, az előbb mondta Harl – néz rá June, de Joker értelmetlenül néz vissza rá. – Nem emlékszel?

- Szerintem még pihennie kellene, odabent is volt ilyen pillanat, hogy nem emlékezett arra, amit másodpercekkel előtte mondtam neki, ez az odabent kapott gyógyszerek miatt is lehetett.

- És idekint?

- Amit mondott, a lábán az a szerkezet, abban is lehet valami, ami miatt ilyen ramaty a memóriája néha, szóval valahogy majd le kell szedni róla. Senki se akarja, hogy itt szédelegjen a házban kábán rövidtávú memóriával – vázolja a helyzetet a szőkeség. – A végén véletlenül kisétál az utcára.

- És nekem ezekkel kell hetekig egy fedél alatt laknom? – Akadt ki, és mutat Harley barátaira, akik rosszalló pillantásokat vetnek a bűnözőre. – Mellesleg nem vagyok már kis pólyás, tudok magamra vigyázni. – A társaság egy emberként felhúzza a szemöldökét, hogy ezt ő most komolyan gondolja-e. – Mi a baj? Mindig túlélem az akciókat, szóval technikailag tudok magamra vigyázni.

- A te életfelfogásod már egy teljesen másik szinten mozog igaz? – Teszi fel neki a kérdést Jamie, Joker dühösen felé fordítja a fejét.

- Hát jobban is élek, mint te valaha is fogsz öcsisajt! – Jamie ismét June és Nadia mögé ugrik védekezésképp. Joker hangosan felvihog ezen. – Te komolyan azt hiszed, hogy a két csaj majd megvéd, vagy én nem bántom őket mert vagina van a lábuk között? Elárulom neked, hogy leszarom ki milyen nemű, hány éves, vagy milyen ember. Nem válogatom meg az áldozataimat.

- Szerintem se menne ez az együtt lakás, Harley ez egy tömeggyilkos. Vagy megöl minket, jobb esetben meg túsznak használ minket, megbízhatatlan – fakad ki June dühösen. – Jó, én nem szólok senkinek, de ha valami történik velem az a te hibád lesz Harl. Innentől kezdve te felelsz az új pasidért. De azt biztosra veszem, hogy ha valakinek baja lesz, akkor ő is repül és te is, viszont előtte még kitekerem a nyakadat – vonul be végül dühösen és puffogva a szobába, Jamie pedig követi őt szó nélkül.