Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

9. rész

Körülbelül három órával később, hogy Harleen távozott az alagsorban befejezik az elektrosokk terápiát. Joker ezalatt a három óta alatt tartotta magát, és nem adott ki semmiféle információt a két orvosnak. Az igazgató és Dr. Marshall csalódottan kapcsolják ki az elektrosokkot, majd a leszíjazott férfire néznek, aki már szinte eszméletlen. Az elmúlt órákban szinte folyamatosan adagolták az áramot belé, aminek következtében többször is eszméletét vesztette, és rohamot kapott.

- Na most mihez kezdünk vele? – Kérdezi Dr. Marshall, majd a bohóc szemeibe világít, és megállapítja, hogy nem igazán reagál a külvilágra. – Jelenleg már nem tehetünk semmit, hogy információhoz jussunk, teljesen kikészült, szerintem azt se tudja hol van – jelenti ki diadalmasan.

- Vigyük vissza a helyére, várunk holnapig, addig ezt kiheveri – adja elgondolkodva a választ az igazgató.

- És meddig fogjuk ezt csinálni? Neki is véges az ereje, egyszer meghal.

- Addig ameddig el nem mond mindent ez a rohadék, elmegyünk a végsőkig. Ha meghal, akkor meghal. Legalább jobb hely lesz a világ, és még Batman is hálás lesz nekünk, ahogy az egész világ.

- És végre az enyém lehet a szőke szépség is.

Jokert fél perccel később már két megtermett őr vonszolja fel a cellájába, nem ellenkezik, nem kiabál, de még csak nem is beszél. Annyira megviseli az elmúlt három óra, hogy semmihez sincs kedve, ereje meg pláne. Miután lent eloldozzák, visszadugják a kényszerzubbonyba, a lábára raknak valami nyakörvre hasonlító szerkezetet. Amennyire tud figyel arra, amit a két orvos beszél, de csak azt sikerül megjegyeznie, hogy a szerkezet gátolja valamiben. A szobába visszaérve az őrök csak ledobják a földre, mint egy krumpliszsákot, a feje nagyot koppan a padlón, és elveszti az eszméletét a mai napon már kitudja hányadjára. A kényszerzubbonyt rajta hagyják, majd becsapják mögötte az ajtót.

¤¤¤

Harleen az autójához érve mérgesen feltépi az ajtaját, majd miután beszáll ugyanolyan mérgesen be is csapja maga után. A biztonsági övét beköti, majd kihajt az elmegyógyintézet területéről egyenesen haza. Otthon csend fogadja, a lányok vagy dolgoznak még, vagy valamelyikük szobájában beszélgetnek. Harleen kinéz az ablakon és arra a következtetésre jut, hogy még nincs elég sötét, hogy a tervét, amit hazafelé kitalált, elkezdje véghez vinni. Így az első dolga az, hogy lefürdik, majd miután ezt megteszi, a köntösében kilép a fürdőszobából és besuhan a szobájába, ahol a szekrénye elé lép és kitárja azt.

- Vajon mi illene egy buliba? – Gondolkodik hangosan, majd körbe kémlel, de nem talál semmit. Aztán hirtelen eszébe jut, hogy régebben varrt egy csomó fura Halloween-i kosztümöt magának. Gyorsan az ágyához lép és kihúz alóla egy nagy dobozt, ahogy kinyitja felderül az arca. – Hát még megvannak, szuper! - A következő órákban ezeket a ruhákat nézegeti, próbálgatja, majd megállapodik egy félig piros félig fekete testhez simuló, combközépig érő ruhán. A ruha kiválasztása után előkotor egy fekete és egy piros magassarkút, és elkészíti a sminkjét, amit a ruhájához igazít, majd a haját két copfba köti. A végeredmény tökéletes, és mire elkészül már kellően besötétedik, és még gyorsan kiválaszt egy másik fekete és piros kezes-lábas bohóc jelmezt is, és egy fekete maszkot, ami csak a szem körüli részt takarja, de a sminkkel együtt felismerhetetlen lesz benne. A táskájába rak mindent, és így el is indul, de amikor áthalad a nappalin June néz vele farkasszemet.

- Te meg hova mész így? – Kérdezi elkerekedett szemekkel.

- Csak kicsit kieresztjük a gőzt néhány kollégámmal, úgy döntöttünk, hogy viccesre vesszük a dolgot – hazudja könnyedén a barátnője szemébe. Gyorsan lekap egy kabátot, amit magára is húz, majd kinyitja a bejárati ajtót – Nagyon későn jövök haza, ne várjatok.