Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

7. rész

Harleen a következő hetekben egyre kevesebbet van otthon, egyre kevesebb időt tölt a barátnőivel. Inkább szívesebben foglalkozik Jokerrel, többet beszélget vele, sokszor kimegy vele sétálni. Vannak éjszakák, amikor bent marad, csak azért, hogy ne kelljen a lányokkal beszélgetnie, vagy úgy egyáltalán, hogy ne is találkozzon velük. Jokeren az utóbbi időben látszik, hogy nyugodtabb lett, nem kötözködik annyit az őrökkel, éjszaka pedig nem ordítozik. A sérülései begyógyultak, talán túl hamar is, ez felkeltette az ott dolgozók figyelmét. Időnként vért vesznek tőle, melyet nem igazán preferál, ahogy azt sem, ha a fiatal pszichiáterén kívül más közeledni, vagy hozzá érni próbál. Ami Scottot illeti, nem bukkant fel sehol, a rendőrök nem bukkantak a nyomára. Harleen végül megnyugodott, és nem is gondolt többet az ex barátjára egészen a mai napig.

Reggel, olyan nyolc óra tájékában, Harleen kioson a lakásból és sietősen elhagyja a panelt, majd a kocsijához szalad. Elkezd a táskájába turkálni, keresi a kocsikulcsot, amit végül nagy nehezen meg is talál, kinyitja a kocsi ajtaját, majd beszáll. A visszapillantótükörben még leellenőrzi a sminkjét, beköti magát, elindítja az autót, és ekkor pillantja meg az út másik oldalán Scottot. Fekete nadrágot, és egy szürke kapucnis pulóvert húzott magára, a kapucni a fején, nehogy felismerjék. Egyenesen Harleen szemeiben néz, a lány pedig először lefagy, óráknak tűnik mire cselekvésre bírja magát, és sietősen elindul az autójával. A visszapillantóban még látja ahogy Scott utána fordul. A fiatal lány az utat remegő kezekkel és feszülten teszi meg. Az Arkham-ba érve leparkol, amilyen gyorsan csak tud besiet az épületbe, fel az irodájába. Egy órán keresztül csak ül és néz kifelé az ablakon sokkos állapotban remegve, majd eszébe jut, hogy kit is kezel.

- Na most miért kell ez a cucc? Csak nem sétálni viszel megint? – Érdeklődik nyafogva Joker, ahogy a lány a kényszerzubbonnyal babrál sietősen, de ügyetlenül. Izzad a keze, és remeg is alig sikerül minden csatot rögzítenie.

- Nem, most csak az irodámig megyünk, beszélnem kell veled egy személyes ügyben.

- Ha neked személyes akkor legyen az – hagyja rá a lányra, majd amint csattan az utolsó csat is, már az irodában is vannak. – Szóval akkor miről is lenne szó? – Harleen leül vele szembe.

- Neked dolgozik Scott Miller? – Joker először elgondolkozik, majd gonoszul vigyorogni kezd.

- Igen, nekem dolgozott, de lecsukták néhány hónapja, amikor bombát kellett a Wayne torony alá dugni. Szerencsétlen eset, de megoldotta egy másik emberem. Miért, mit érdekel téged az a Scott gyerek? – Harleen fészkelődni kezd a helyén és azon rágódik, hogy elmondja-e a bohócnak. – Naaa, látom rajtad, hogy valami nagyon ki akar szaladni azon a szép szádon, szóval gyerünk kivele, miért érdekel Scott?

- Jó oké, a fenébe is, Scott az exem, és pár hete sikerült a börtönből megszöknie, de ma reggelig fel sem bukkant – szalad ki a száján hirtelen minden, Joker szemei pedig tágra nyílnak.

- Áhhh szóval te voltál az a dögös kis maca, akiről mindig áradozott a többi tagnak. Egyszer mondtam is neki, hogy elhozhatna a clubba, olyan szexinek írt le téged abban a piros csipkés alsóneműben, amit a harmadik évfordulótokra vettél. De a fenébe, se említette, hogy dilidoki vagy. Most meg, így, hogy előttem állsz olyan... Öhm... - Gondolkozik el.

- Szürke kisegér vagyok? Tudom, nem kell mondani.

-Mi? Nem dehogy, egyáltalán nem vagy szürke kisegérként definiálnálak, inkább okosnak. De, amit Scott mondott, az sem volt hazugság, ténylen nagyon kívánatos egy lány vagy – Joker szája perverz mosolyra húzódik, Harleen pedig kezd belepirulni, amiket a férfi mond neki. – Ha tudnád, hogy hányszor lecsókoltalak már gondolatban téged – Harleen felpattan a helyéről és az ablakhoz lépdel, majd hátat fordít a kanapén elterülő Jokernek, nehogy meglássa, ahogy belevörösödik. – Néha elképzeltem ahogy szexelünk, erre vertem ki a magányos éjszakáimon a cellában.