Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

3. rész

- Nem tudom, hogy mennyire figyeli a híreket, de pár hónapja, amikor Joker megkísérelte felrobbantani a Wayne tornyot, nem találtuk meg.

- Igen emlékszem rá, hetekig keresték, mindenféle kutató csapatot indítottak, hogy meglegyen.

- Igen, és mint azt tudja nem találtuk meg, és egészen mostanáig azt se tudtuk, hogy él-e még. Most meg csak úgy feltűnt, minden előjel nélkül, és mindenáron Batmant akarta elérni, úgyhogy a Washington híd ezen felőli végét lerombolta.

- Értem, de ez miért olyan furcsa? Rengeteg épületet rombolt már le az évek során, ez miben különbözne a korábbiaktól?

- Abban, hogy Joker nem robbanószerrel csinálta vagy hasonlókkal. Hanem azt ő maga csinálta, állítólag a kezeit használta csak. Ennél már csak az a furcsább, hogy Batman azt mondta Gordon-nak, hogy Joker kizárt, hogy akkor pár hónapja életben maradt, volna. A többi részletet is tudja akkorról?

- Ha jól emlékszem akkor Batman a kikötőig kergette Jokert és ott csaptak végül össze. Meg volt valami olyasmi is, hogy három hajó és egy lazacfeldolgozó üzem felrobbant.

- Úgy van, Batman szerint nagyon súlyos sérüléseket szerzett, és kizárt, hogy azt túlélte volna. De él, és ebben az a furcsa, hogy amilyen sérüléseket ott szerzett, évekbe telhet mire felgyógyult volna.

- Viszont ahogy láttuk szinte semmi baja, csak a karja tört el és bokaszalagszakadása van.

- Igen, és így, hogy hirtelen feltűnt és amit ma művelt mind a híddal, mind a városban az több mint furcsa. Ki akarjuk deríteni, hogy mi van vele. Ezért volt az elektrosokk terápia, sosem viselte valami jól, de most... Felrobbant szinte az összes villanykörte amikor már elérte Joker a kritikus szintet. – Harleen döbbenten hallgatja végig, és pörög az agya. – Ezzel a férfivel valami nem stimmel. Ezért van ennyire leszedálva, tudjuk, hogy milyen indulatos tud lenni, és nem tudjuk, hogy ilyen állapotban mennyire lehet agresszív. Harleen, öntől csak annyit kérek, hogy próbálja féken tartani, vagy valamit kideríteni. Kezelje.

- Kezelem, de ne alkalmazzanak rajta többet elektrosokkot. – Az igazgató elgondolkodik, majd rábólint és megígéri az orvosnak, hogy nem csinálják ezt többet, amíg ő kezeli. Ezek után Harleen, visszaballag az irodájába. Fél óra múlva, már hazafelé tart az autójával, nem lakik túl messze az Arkham-tól, egy tíz emeletes panel 5. szintjén él, két barátnőjével. June, aki Designer, és Nadia, aki úgyszintén pszichológus, mint Harleen, csak ő a rendőrségnél dolgozik. Van még két barátnőjük, Shirley és Stephanie de ők nem laknak a lányokkal. A lányok még a gimis éveik alatt ismerkedtek meg, és azóta is legjobb barátnők. Az első lakásukat, amiben jelenleg élnek együtt vették, a közösen megtakarított pénzükből, majd ugyancsak a saját pénzből finanszírozták a továbbtanulás költségeit is. Shirley és Stephanie is beköltözött volna, de ők egyelőre még a családi otthonukban élnek pár várossal arrébb. Harleen sötétre ér haza, hiszen éjszaka van, a többiek már alszanak. A fiatal doktornő halkan lepakol, majd a szobája felé kezd osonni, amikor a nappaliban felgyulladnak a fények.

- Merre voltál Harleen? – Hallatszik June gyanakvó hangja, Harleen halkan szitkozódni kezd majd visszafordul a nappaliba, ahol a két lakótársát pillantja meg a kanapén ülve.

- Nem hittük, hogy ilyen sokáig dolgozol – gyanakodik tovább Nadia, majd a két lánynak szinkronban összeszűkülnek a szemei.

- Igen, sokáig dolgoztam bocsi – sajnálkozik Harleen. – Csak behoztak egy új beteget, akit nekem kell kezelni, és megvártam, hogy találkozhassak vele. Elég kacifántos ügy, még nekem is jobban bele kell ásnom magam, maradtam volna még, csak a páciens inkább pihenni akart,