"Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?„
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
──⊹⊱✙⊰⊹──
"Beszélj már!" Loholt Shakespeare után Marlowe.
"Mondom, nem történt semmi sem." Jelentette ki Will, miközben tekintét a földre szegezve haladt előre.
"Ne hazudj." Vetette oda nyersen.
Will egy nagy sóhajtással megfordult. Alacsonyabb volt mint Marlowe, ezért a fejét fel kellett emelnie ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a szőke férfival.
"Rendben, ha ez annyira fontos elmondom, de nem vagyok biztos benne hogy tetszeni fog amit hallasz." Figyelmeztette őt Shakespeare.
"Csak mond már!" Forgatta a szemét Marlowe.
"Eladtad a lelked én pedig nem állítottalak meg." Nyögte ki végül.
Marlowe felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott, mivel a tetteiben magára ismert.
"Oh, hogy csak ennyi? Hol itt a probléma? A lelkem úgysem volt teljesen az enyém soha. Így legalább tudom kinél van." Vonta meg a vállát.
"Azt hittem haragudni fogsz rám."
"Miért tettem volna?"
"Amikor az ördög megjelent, bár nem vagyok biztos benne hogy tényleg ott volt, az én nevemet is megemlítetted az alkudban."
"Ha haragudtam is rád, az már úgyis a múlté. Egy emlékem sincs a tegnapról, akármit is tettél meg van bocsájtva." Nevetett Marlowe.
"Tudod, feladhatnálak Topcliffnek fekete mágia használatáért." Viccelődött Shakespeare.
"Úgysem tennéd meg." Legyintett Kit, és vállon lökte a mellette sétáló Willt.
Mind a ketten elmosolyodtak, de nem tudták mit kéne mondaniuk.
"Nekem azt hiszem vissza kéne térnem az íráshoz."
"Nekem is." Bólintott Marlowe egyetértően.
"Találtál már magadnak múzsát?" Kit csak megrázta a fejét. Nem mondhatta el Willnek hogy ő az akihez ír.
"Még keresek... Habár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy valaha is találok."
"Akkor csak találd ki. Talán úgy is működhet." Javasolta Shakespeare mielőtt még eltűnt volna a színfalak mögött.
Marlowe elmotyogott egy 'van benne valami'-t az orra alatt.
Nem igazán figyelte mi történik vele. Kit teljesen bele volt veszve a gondolataiba, így nem vette észre a háta mögött álló Topcliffet.
"Ah, Marlowe! Éppen önt kerestem!" Szólalt meg mikor felismerte Kitet.
"Miért keresett?" Vonta fel a szemöldökét. Fogalma sem volt róla mit akarhat tőle Topcliff.
"Fel szeretném fogadni kémnek." Jelentette ki a bajszát pödörgetve.
"Sajnos nem vállalok megbízásokat." Próbálta lerázni őt Marlowe.
Ismerte Topcliff kegyetlen természetét. Nem akart még ebbe is belekeveredni, elég volt neki a még meg nem írt darabjával foglalkozni.
"Ez egy nagyon fontos ügy, tudjuk hogy maga a legjobb. Nagyra értékelném ha legalább átgondolná. Ígérem, jól meg lesz fizetve."
"És ki után kéne kémkednem?"
"Frederick Tryland, minden információt róla megtalál itt." Adott át Kitnek egy papír köteget.
"Miért kell figyelnem őt?"
"Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogyy fekete mágiát használ. Úgyhogy ha bármi erre utalót lát akkor jelentse."
"Még nem fogadtam el az ajánlatát."
"Igen, persze." Bólintott Topcliff, és kissé sértődötten felszegte a fejét.
Marlowe gúnyosan elmosolyodott ezen, de inkább csöndben maradt.
"Kinek árt azzal hogy fekete mágiát használ?"
"Megölt két grófot. A halálukat természetesen szerencsétlen balesetként adtuk elő, de teljesen biztos hogy Tryland tette."
Topcliff nem akart Marlowe szemeibe nézni, aminek Kit igazán őrült, így a tekintetével zavartan nézett körbe.
"Akkor elfogadja az ajánlatom vagy nem?" Kérdezte meg végül, mikor már úgy vélte elég gondolkodási időt hagyott Kitnek.
