"Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?„
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
──⊹⊱✙⊰⊹──
"Romantikus darab? Hogy a fenébe írjak romantikus darabot!" Olvasta el újra és újra a királynő által írt sorokat Marlowe.
A kezei erősen szorították levelet, ezzel apró gyűrődéseket okozva a sárga pergamenlapon.
Nem számított rá, hogy a királynő romantikus darab megírásával bízza meg őt. Nem volt semmilyen ötlete sem hogyan írhatna egy darabot csak érzésekre alapozva.
Egyetlen egyszer sikerült ilyen műfajban írnia, de akkor ő maga is reménytelenül szerelmes volt.
Még tisztán emlékezett mennyire is szeretett valakit akkor régen.
Azóta öt év telt el, de még mindig nem tudta kiverni a fejéből a vele egyidős barna hajú fiút, akivel Stratford-upon-Avonban találkozott.
Csupán egyetlen éjszakát töltött ott, de annyi is elég volt neki, hogy meglássa a fiúban rejlő tehetséget. Újra éreznie kellett azt, amit akkor érzett. Tökéletesre akarta a darabját, és bármit megtett volna érte.
Már tudta mit kell tennie. Az évek során egy csomó sötét varázslattal találkozott, ezért tudta mi kell ahhoz, hogy újra átélhesse az emlékeit.
Készített magának egy főzetet, aminek alapanyagául főleg ritka növények szolgáltak, majd meggyújtott néhány piros színű gyertyát.
Megitta a főzetet, aminek különös nadragulya íze volt. Lefeküdt az ágyára, és figyelmesen nézte a lángok lassú táncát.
Megérezte a főzet hatását, és hogy a szemei kezdenek lecsukódni.
Ha nem lett volna tisztában azzal, hogy csak egy emléket lát, már azt hitte volna a valóság játszódik le előtte.
Minden olyan élőnek hatott. A saját bőrén érezte a kora őszi fuvallatot.
Stratford-upon-Avon kapui előtt állt.
Egy hollófekete lóról tekintett le az emberekre akik mellett elhaladt.
Még fiatal volt az este, és a csillagok is csak alig látszódtak.
Marlowe Londonba tartott, hogy befejezze az egyik darabját.
Hamarosan megállt egy fogadó előtt, aminek az ajtajában csak néhány ember állt.
Marlowe bekötötte a lovát az istállóba, és gondoskodott róla, hogy a lovász hozzon neki szénát és vizet.
A fejét felszegve sétált be a kocsma ajtaján, amiben alkohol szag terjengett.
Egy fiatal, vele egykorú fiú állt az egyik asztalon. A kezében papírlapokat tartott, amiből egy történet olvasott a kocsma népének.
Marlowe igazán jónak tartotta a szavalását, bár a szöveget egy kissé keménynek találta.
Rendelt magának egy sört, majd közelebb ment a fiúhoz.
Rövid barna haja volt és ragyogó kék szemei. Miközben beszélt, kezeivel lágyan gesztikulált.
Néhány soronként felnézett a papírokból, és a tömeg szemébe szavalt.
Marlowe látta benne a tehetséget, még ha kicsit nyersnek is gondolta a stílusát.
Mikor a fiú befejezte a szavalást, senki nem tapsolt csak Marlowe.
Hallotta ahogy az emberek elmormognak egy 'no végre'-t.
A barna hajú leugrott az asztalról, majd kissé csalódottan sétált a bárpulthoz.
"Tetszett amit szavaltál, te írtad?" Szólította meg őt Marlowe.
"Köszönöm, legalább valakinek tetszik. Ez még nem a végleges változat." Mondta anélkül hogy ránézett volna Marlowe arcára.
Kikért magának egy korsó sört, majd lehúzta a felét egy nyeletre.
Megtörölte a száját és Marlowe felé fordult, aki még mindig előtte állt, és várta hogy rá figyeljen.
"Mi a neved?" Kérdezte.
"Christopher Marlowe." Nyújtotta ki a kezét.
"William Shakespeare." Kezet fogtak, majd beszédbe elegyedtek.
Marlowe akkor volt szerelmes először. Egyetlen éjszakát töltött a faluban, és az ismeretségük is csak néhány röpke óráig tartott Willel.
Azóta akárhogy is kereste azt az érzést, már nem találta meg sehogy sem.
Szánalmasnak tartotta magát amiért ilyen könnyen hagyta magát elvarázsolni.
Az álom egyre jobban kezdett halványulni, majd végül teljesen eltűnt.
Elúszott a gyér világítás, az enyhe viasz szag, és Will kék szemei.
Marlowe újra az ágyában feküdt, az egyik szeme sarkából egy apró könnycsepp gördült le az arcán.
Will volt az, akivel akkor szerelembe esett és azóta sem tudta kiverni a fejéből.
Stay gay and slay. Tudom mit csinálok? Egyáltalán nem, köszönöm a figyelmet.
