𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒕 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

Megtippelni sem tudtam, mit is tervezett a hétvégére. Csak arra tudtam gondolni, hogy két jó barát elmegy egyet kirándulni egy meglepetés helyre.

Sietve írtam egy rövidebb üzenetet Dórinak, hogy elmentem pár napra a focistával és nyugodjon meg, nem eltűntem, csak szórakozni megyek. A papírt a hűtőre helyeztem egy mágnes segítségével, majd felhúzva a bakancsomat és a már nemrégen elővett téli kabátomat. Átvettem vállamon a kicsi táskámat, amiben a legfontosabb dolgaim - pénztárca, zsebkendő, telefon - kaptak helyet. Kezembe vettem a megpakolt sporttáskámat, és elhagytam a lakásunkat. Néhány másodperc alatt leértem a földszintre, majd ki a kijáraton, ami előtt szinte azonnal kiszúrtam az útitársamat. Dominik az autójának dőlve nyomkodta a legújabb IPhone telefonját, keresztbe tett lábakkal. Egy fekete farmert viselt, egy fehér pulcsival, amire felvett egy fekete pufi dzsekit. Először nem vett észre, így gyorsan megszüntettem a közöttünk lévő távolságot. Fél méterre megállva tőle, felemelte barna tekintetét és egyenesen az enyémbe nézett. Egy mosoly suhant át kissé borostás arcán, aminek nagyon megörültem. Haja is némileg hosszabb volt, amiben megjelentek göndörebb szálak is. Hatalmas akaraterő kellett ahhoz, hogy ne essek azonnal neki a fiatal fiúnak.

- Látom felkészültél! - nevetett fel, ahogyan zsebébe süllyesztette telefonját és elvette tőlem a nehéz táskámat. - Ugye tudod, hogy csak két napra megyünk, nem egy hónapra? - szemtelenkedett továbbra is, miközben a csomagtartóhoz ment és felnyitva azt, beletette a ruhákkal teli táskámat.

- Mindenre fel kell készülni - vontam meg a vállamat, majd helyet foglaltam az anyós ülésen. Amíg Dominik is megérkezett mellém, addig a kistáskámat a hátsó ülésre dobtam. - Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy te mennyi ruhát pakoltál erre a két napra - vágtam vissza, amikor elhelyezkedett az ülésben. - Hiszen kettőnk közül te szeretsz jobban öltözködni.

Nem válaszolt, csupán egy pimasz mosollyal megfogta a tarkómat, és ajkaira húzott egy apró csókra. Nem tartott sokáig, viszont bőven elég volt arra, hogy a pillangóim ismét vad csapkodásba kezdjenek. Hihetetlen mennyire le tud venni a lábamról másodpercek alatt.

Miután elváltak ajkaink egymástól, én zavartan néztem, ahogyan telefonját feltette középre a tartójába, majd megnyitotta rajta a térképet és bepötyögte rajta a város nevét. Amint eljutott a tudatomig, hova is készülünk, hitetlenkedve kaptam szám elé kezeimet. Ausztria bármelyik pontja lélegzetelállító. Bárhova is tervezte volna a kis kirándulásunkat, gyermeki lelkesedéssel vetettem volna bele magamat az új élményekbe, de amikor megláttam a Hallstatt szót bepötyögni Dominik hosszú ujjai által, a szívem ténylegesen ki akart ugrani a helyéről. Három éve éltünk már osztrák földön, és még soha sem jártam a közeli helyen, ami mindig is hatalmas álmom volt.

- Honnan tudtad, hogy szerettem volna elmenni Hallstatt-ba? – néztem rá a fiúra, még mindig hatalmas lelkesedéssel. Csak beindította a motort és már szeltük is az utakat, kifele Salzburg városából. 

- Vannak biztos forrásaim – villantotta meg ezer wattos vigyorát, ismét. Annyira szeretem, amikor mosolyog vagy nevet. Megváltozik az arca, és engem is egy hatalmas boldogsággal tölt el.

A biztos forrás egyértelműen a legjobb barátnőm volt, aki rengeteget kommunikál az érdekemben a focistával. Segíteni szeretne, hiszen tudom, hogy ő lenne a legboldogabb, ha én is megtalálnám azt az embert, akivel komolyabban is tervezhetek. Dominik pedig nagyon közelít a cél felé, mégha én meg is akadályozom néha ebben.

A hatalmas városból kiérve mégjobban eluralkodott rajtam az izgatottság. Régen hagytam el Salzburg nyüzsgését, és hatalmas élmény volt kicsit kimozdulni a természetbe, mégha csak autón keresztül is. Hálásan fordítottam fejemet a borostás Dominik felé, aki hatalmas magabiztossággal vezette az autóját. Bal kezével lazán fogta a kormányt, másikat pedig saját izmos combján pihentette. A rádió csendesen szólt a kellemes csendben közöttünk, amiben éppen akkor egy vidám német nyelvű sláger ment. Hiába élek már három éve német nyelvterületen, akkor sem szerettem meg a németet igazán. Szinte tökéletes beszélője vagyok, de engem még így sem győzött meg igazán.

- Hoztam neked reggelit! - karakteres hangja zökkentett ki a mély gondolataimból, ahogyan a hátsó ülésre mutatott. Követtem a tekintetemmel kezét, és hátra nyúltam a Sparos zacskóért. - Tudtam, hogy nem lesz időd enni, úgyhogy beugrottam kajáért - megmelengette a szívemet kedvessége és figyelmessége, főleg akkor, mikor megláttam a finom fokhagymás baguette-t egy sajtos pogácsával, egy jegeskávéval és egy Red Bull-al. Sejtettem, mit vett nekem és mit magának.

- Az energiaital rettentően egészségtelen, ugye tudod? - bontottam fel neki a káros szenvedélyét, amit a kezébe adtam. Ahogy kézhez kapta az édes illatú löttyöt, egy hatalmasat kortyolt belőle, majd a közöttünk lévő pohártartóba tette.

- Mindenkinek van káros szenvedélye - nézett rám egy pillanatra. - Biztos neked is van...

- Jó, igazad van - ismertem be végül, majd egy óriásit haraptam a kedvenc baguette-ből. - Nekem például a kóla. Bármennyit meg tudnék inni belőle.

Miután hipersebességgel betoltam a fokhagymás pékárut, leöblítettem egy kis kávéval, amit letettem én is Dominik Red Bull-ja mellé. Ismét csend telepedett közénk, hiszen én a tájat figyeltem el nem múló lelkesedéssel, addig a sofőr az utat. Kicsivel több mint egy hónapja nem gondoltam volna, hogy a kórház egyik betege ennyire nagy hatást gyakorol rám. Most pedig itt ülök mellette és izgatottan vágunk bele életünk első kirándulásába.

A focista kezei szakítottak ki a gondolataimból, amint  megtalálta bal combomat. Kicsit megijedtem a hirtelen közeledésétől, de pillanatokkal később már nyugodtan fogadtam, ahogyan hosszú ujjai gyengéden siklanak fel s alá a farmeremen.

A másfél órás út több mint a felét sikerült átaludnom, hiszen rettenetesen ki voltam merülve, ráadásul hatkor is keltem. Ezúttal egy gyengéd simogatásra ébredtem, ami egyértelműen Dominiktól származott. Egy morgással jeleztem felé, hogy nem szándékozom kinyitni szemeimet, de nem elégelt meg ennyivel. Szájával azonnal birtokba vette az enyémet, én pedig hiába akartam, nem tudtam nemet parancsolni a vágyaimnak. Már éppen vad smárba kezdtünk, amikor belemosolygott a csókba, én pedig hitetlenkedve toltam el magamtól az elégedett focistát.

- Utállak! - löktem meg mellkasánál fogva, de látszott rajta, hogy ez egyáltalán nem fáj neki. Indulatosan kipattantam az autóból, viszont ahogy a szemem elé tárult a látvány, azonnal lesokkolódtam. Nem tudtam elhinni, hogy ez a csibész ilyen csodálatos helyre hozott engem, és vele élhetem át a tó körüli varázst.

Egy parkolóban álltunk a tópart és a város mellett. Az egyik irányba a hatalmas hegy magasodott, a másikban a víz, a harmadikba pedig a házak, amik annyira ikonikussá tette ezt a mesés helyet.

- Na, hogy tetszik? - lépett egy ismerős magas alak mögém, kezeivel szorosan átkarolta a derekamat, majd nyakamhoz hajolva egy apró puszit nyomott a fülem mögé. Megborzongtam.

- Már most odáig vagyok! - hevesen verő szívemmel kulcsoltam rá ujjaimat az ő kézfejére.

Már akkor sejtettem, hogy életem addigi legnagyobb kalandja vár rám. 

Szép estét mindenkinek!
Először is sajnálom, hogy ennyire későn érkeztem. Egyszerűen rámszakadt minden. Két jegyzőkönyvet csináltam a héten gyakorlatokra, ami három egész napot elvett az életemből, valamint megszűnt a sorozat, amit néztem jelenleg és egy kis boldogsághormont adott ebben a pocsék helyzetben, ráadásul ma úgy keltem fel, hogy fáj az egész mellkasom meg köhögök. Úgyhogy remélem koronás vagyok🙂
Naaaa mindegy, nem panaszkodom tovább! Remélem élveztétek ezt a kis semmilyen részt, de ígérem, hogy a következő háromszor ilyen izgi lesz. Szívesen várom a kommenteket továbbra is! 
Puszi mindenkinek!!
♡♡♡