𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒕 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

- Ne aggódj, korai születésnapi ajándékként megkapod tőlem! - ért oda a pénztárhoz, majd ahogyan a kasszás lehúzta a két árut, a szemem óriásira nőtt. Ezt a nőt egyszer megfolytom. Több mint ötven eurót hagyott ott az üzletben, miközben nekem vásárolt csak. Köpni-nyelni nem tudtam. Dóri simán kifizetett nekem egy magasabb árkategóriajú melltartót és a hozzá illő bugyit. Szerettem volna ennyire könnyedén venni én is a drágábbnál drágább ruhákat, viszont én nem tehettem meg. Dóritól sem sajnáltam azt, hogy márkás ruhákat vásárol magának. Saját maga dolgozott meg érte. A szülei pedig spha sem kényeztették el őt, hiába volt meg mindenük. Megtanulta értékelni azt, amilye van. A legtöbb 'gazdag' nem fogja fel, mennyire szerencsés. Természetes, hogy van meleg étel az asztalon, természetes, hogy csettintenek és minden valóra válik. Az én barátnőm családja soha sem közvetítették ezt.

- Köszönöm Dóri, majd visszafizetem, ígérem! - értünk vissza a kocsihoz, majd beszállva a gyönyörű járgányba, hajtottunk egyenesen hazafelé.

- Eszedbe se jusson, Pataki! - mondta, túlkiabálva a kedvenc zenéjét, ami ismét üvöltött a kocsiban. - Mindig ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád. Ez a minimum! - fogta meg a kezemet, majd megszorította azt.

Nem tudtam, hogy Dórinak ennyire sokat jelentettek azok a szavak, amikkel mindig elláttam őt. Kölcsönösen segítettünk a másiknak a bajban. Számomra természetesnek számított, hogy bármi történik, én nem hagyom őt el. Mindig mellette fogok állni, bármennyire nagy hülyeséget követ el. Nekem ő a család, a barát megtestesítője.

×

Másnap hajnalban a telefonom hangos csörgésére riadtam fel mély és kellemes álmomból. Morogva nyúltam az éjjeliszekrényemhez, és hunyorogva próbáltam elolvasni a nevet a kijelzőn. Ahogy másodpercekkel később sem láttam tisztán, minden mindegy alapon elhúztam a zöld ikont, és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! - ahogy meghallottam a számomra egyik legkedvesebb hangot, azonnal felültem a párnák közül, az agyam pedig egyből kitisztult. Először azt hittem, hogy valaki megint rám akarja erőszakolni a műszakját, de Dominik reggeli rekedtes hangja el is feledtette velem az alvást. - Mit csinálsz? - pimaszsága reggel korán sem ment el messzire.

- Éppen Ryan Reynolds készült elvenni feleségül, de valaki megzavart benne! - a lehető legtöbb komolysággal igyekeztem szavaimat alátámasztani, de a hangos nevetés a vonal másik végén engem is kilendített a tervemből.

- Szívesen megszöktetném a menyasszonyt - ment bele a játékba, amivel elképzelni sem tudta, mennyire megmelengette a szívemet. - Szeretném, ha eljönnél velem valahova a hétvégén!

- Hova? - húztam fel a fél szemöldökömet, hatalmasat ásítva.

- Az legyen meglepetés! - megforgattam titokzatosságára a szememet. - Pakolj be néhány meleg ruhát, és fél órán belül ott vagyok érted! - ahogy meghallottam az időkeretet, amilyen gyorsan csak tudtam, kipattantam a kényelmes ágyból. A fáradságomnak nyoma sem volt már addigra.

Kinyomtam a telefont és villám sebességgel kerestem elő a sporttáskámat, amibe beledobáltam pár felsőt, egy csere nadrágot, egy csinosabb ruhát és azt a bizonyos fehérnemű szettet is. A biztonság kedvéért magammal vittem, mint ahogyan Dominik ajándékát is.

A fürdőbe sietve megtisztítottam arcomat hideg vízzel, majd megmostam fogaimat. Egy minimális sminkkel eltűntettem a bőrhibáimat, kiemeltem szempilláimat, ajkaimat pedig egy Labello segítségével leápoltam. Barna loboncomat egyszerűen kifésültem, ami egyenesen omlott vállaimra. A szobámba visszaérve felvettem egy kék szűk farmert és egy fekete hosszú ujjú felsőt. Abban a pillanatban csörgött fel a telefonom ismét, ami jelezte számomra, hogy Dominik megérkezett.