Néha. Úgy ölel át a magány, mintha
épp a fülembe akarná súgni; mennyire szeret.
Máskor én rántom magamhoz, ha megéhezem, az ismerősségére.
Jól mozgok benne, mintha nem is lenne másom.
Csakis egy. Végtelen folytonos magányom.
Púderbe csomagolt falak. Hajszálak és hullámcsatok.
Elviseli. Megteheti. Önálló magánnyal, rendelkező. Társ.
YOU ARE READING
SzívMotel
PoetryLátok, és hallok. Létezem. Mind ez, Valóság e? Amatőr verselő, bölcselő,nem a válaszokat, a kérdéseket keresem. Nyomokban mentális problémákat tartalmazhat.
