Azt mondtad, biztos találkoztunk
valamelyik előző életünkben. Azért,
ilyen felismerés szerű látni téged.
Szeretők lettünk volna, vagy ellenségek?
Mit sem számít...
Ebben az életben csak ismerős idegenek.
Tisztán látlak magam előtt, újra és újra.
Véres virág koszorúval díszíted fejem.
"Nos hölgyem, megfelel?"
Körülöttünk lemészárolt horda.
Csillogó tekintetedben veszem észre,
az addig belőlem hiányzó kis darabot.
Melyet életeken át kerestem. Vajon te is látod?
Hogy hangod sem hallottam, de tudom
milyen simogató a léleknek, halk dörmögésed.
Tudom milyen félni téged, szeretni téged, utálni téged,
megvetni.
Így hát jöjj, tégy fejemre újra virág koszorút, melyet véreddel itatsz át.
Fogadj nődül, és én urammá fogadlak.
YOU ARE READING
SzívMotel
PoetryLátok, és hallok. Létezem. Mind ez, Valóság e? Amatőr verselő, bölcselő,nem a válaszokat, a kérdéseket keresem. Nyomokban mentális problémákat tartalmazhat.
