Néha. Tehetnénk úgy. Mintha nem csak szavak összessége lennél.
Vászonszatyor a vállamon. Létezel e egyáltalán.
Hihetetlenül közömbös a világ.
Ha belegondolok, hogy csak egy maréknyi embernek vagyok fontos. Libabőr.
Ha már nem lesznek, én leszek e?
Túl késő, hogy feladjam az álmaim. Nyakig benne vagyok a létezésben.
Az idő kikopik, minden porcikámból. És vergődve keresem az utam.
YOU ARE READING
SzívMotel
PoetryLátok, és hallok. Létezem. Mind ez, Valóság e? Amatőr verselő, bölcselő,nem a válaszokat, a kérdéseket keresem. Nyomokban mentális problémákat tartalmazhat.
