Furcsán esik össze, mintha eddig is levegővel teli lett volna.
Elkopik. Mintha már nem is lennének lábujjaim.
Végig húz. A térben. Minden részecském szétfeszül.
Nem tudok. Beolvadni. Egyé válni. Meghalok.
Minden pillanatban, meghal az előző pillanatbeli énem. Sose leszek már az. Akit tegnap megismertél. Sose voltam. Élő. Folyton haldokló vagyok. Mikor váltam ennyire. Alultáplálttá. Hagyom magam. Lélekprés. Kis, rózsaszín műanyag pohár. Két deci. Ennyi amit adhatok.
Jól vagyok.
YOU ARE READING
SzívMotel
PoetryLátok, és hallok. Létezem. Mind ez, Valóság e? Amatőr verselő, bölcselő,nem a válaszokat, a kérdéseket keresem. Nyomokban mentális problémákat tartalmazhat.
