Átestél rajtam, ahogy dögökön szokás.
És dög voltam.
Vanília illatú maradt a lelkem. Lemoshatatlan.
Megmásíthatatlan ha megaláznak. Rozsdás szögek mind.
Elviselhetetlen ürességet érzek. Maró, savas ürességet.
Felnyitom a bőröm, hogy megnézzem. Hogyan tartja életben a testem önmagát.
Minden olyan, vanília illatú. Jól vagyok.
YOU ARE READING
SzívMotel
PoetryLátok, és hallok. Létezem. Mind ez, Valóság e? Amatőr verselő, bölcselő,nem a válaszokat, a kérdéseket keresem. Nyomokban mentális problémákat tartalmazhat.
