Út a boldogsághoz

7

November 1

Kinek mit mond ez a dátum? Nekem azt, hogy elvesztettem valakit az életemből. De természetesen mindenkinek más és más érzést vált ki a november 1. Belőlem végtelen szomorúságot. Az igazgató nagyon jófej. Kihirdette, hogy ma nem lesz tanítás. Bár ennek nagyon örvendtem, tudtam, hogy egy órát az elhunyt szeretteimre kell szánjak. Kinga is ezt teszi, úgy ahogy Flóra, Domi illetve Máté is. Elhatároztuk, hogy nyomban reggeli után elmegyünk gyertyát illetve virágot venni. Nem kellet buszra szálljunk. Elég volt három utcányit menjünk és máris Florida's virágos üzletben találtuk magunkat. Egyforma cserepes virágokat vettünk. Majd a gyertyákat is. Az üzlet elé kiérve, Domi megszólalt :

-Ki merre kell menjen? - néz felváltva mindenkire.

-Én a Gellérthegyi Református Temetőbe - mondom. Még a tegnap este kérdeztem meg apától, hogy merre kell menni. A Gellérthegy mellet egy kicsivel van a temető. Vagyis apa ezt mondta. :)

-Én katolikus vagyok, úgyhogy csak a délutáni misére ülök be. - mondja Flóra. Eddig sose tudtam, hogy mi az a mise, hisz nálunk nem nagyon tulajdonítanak nagy figyelmet az ilyesmire. De itt a suliba rá vagyunk kényszerítve, hogy elmenjünk.

-Na jól van srácok, akkor a felállás a következő :Kinga és Flóra ti mentek a misére ha jól értettem. Én a nagyihoz, ti ketten - itt mutat rám és Mátéra - a Gellérthegyhez.

Mindenki egyet bólint, majd elindultunk.

-Te is kell menjél valahova vagy csak jössz velem? - nézek rá a fiúra. Egy kicsit habozik, majd rám néz.

-Nekem is kell menjek. - tudom, hogy mennyire rossz ez a téma. Én se szerettem soha ha ilyesmiről beszélünk.

-Mi a kedvenc filmed? - kérdem tőle. Meghökken a kérdésemen. Egy darabig gondolkodik majd megfontoltan válaszol:

-Talán a Karib - tenger kalózai.-mondja a fiú-Neked?

Gondolkodok egy kicsit de végül valahogy eszembe jut :

-Korlátok nélkül. - válaszolom. A fiú egyet bólint. Szótlanul megyünk tovább. Lassan a temetőnél járunk. Emberek százai sétálnak a sírok között. Gyertyát gyújtanak majd hangosan zokognak. Átkarolják egymást, elmondanak egy imát.

-Először hova megyünk? - néz rám. Most egy kicsit jobban megtudom figyelni. Haja szerteszét áll, szemei csillognak. Nincs annyira sportosan öltözve, de mégis elegáns.

-Ahogy mondod. - nézek már én is rá. Egyet bólint majd tolni kezdi a székemet. Elmegyünk a templom előtt is, egy kicsi lejtőn lemegyünk. Máté megáll egy sírnál Jobban szemügyre veszem az írást ami rajta van.

Itt nyugszik :

Balogh Hunor 1975-2012

Balogh Katalin 1977- - -

Emlékük legyen áldott.

Ezt írta a kövön. A fiúra nézek, egy könnycsepp folyik le arcán. Nem szólok hozzá, tudom milyen elveszíteni egy fontos személyt az életből. Átérzem. Egyszer említette a családját és akkor nem tudtam, hogy mégis mennyi jelentősége van ennek az egésznek. És mostmár tudom. Az ahogy ott állt a sír mellet, láttam a sebezhető pontját. Láttam már a menő srácot azt az énjét akit mindenkinek mutat. De itt a temetőben láttam azt a fiút aki megtört. Akinek igenis van gondja.

Néztem őt, ahogy egy gyertyát gyújt majd a virágot is a sírra rakja. Letörli a szemét.

-Menjünk. - néz rám. Nem mozdulok. Odalép hozzám, majd elkezdi a széket tolni. Mind a ketten a saját gondolatainkba vagyunk merülve.