✔BnHA szerelmi háromszög (Reader) Befejezett

Part 34 Vége

Reggel arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem. Már hozzászokhattam volna ehhez az érzéshez, mégsem sikerült.
Elintéztem gyorsan a dolgom, aztán visszabújtam az ágyba.
-Minden rendben?-morogta Katsuki, s közben hátulról hozzám bújt.
-Igen, csak pisilni kellett...-próbáltam visszaaludni, de nem hagytak.
-Anyaaaa!-halottam a kis kiáltást, aztán már landolt is az ágyunkban a kisfiúnk.
Katsuki felült és az ölébe vette a kicsit. Megsimogatta borzos szőke haját, majd így szólt:
-Kazuya! Tudod, hogy anyának pihennie kell, nem szabad ezt csinálnod!-dorgálta meg egy kicsit.
-De anyát akarom!-hisztizett. Erre felültem és kedvesen rámosolyogtam. Hirtelen mozgást éreztem és a pocakomra tettem a kezem.
-Most rúgott a baba?-nézett rám csillogó szemekkel a fiam.
-Igen! Meg akarod fogni?-kérdeztem és nyúltam kis kezéért. A hasamra tettem és vártuk, hogy a pici megmozduljon.
-Éreztem! Éreztem!-kiáltott fel Kazu, ahogy mocorgott a kistestvére.

Nem sokkal később felkeltünk és megreggeliztünk. Katsuki készített rántottát és pirítóst.
-Akkor elviszem Kazu-t oviba! Te menj pihenni!-szólt szigorúan Kacchan.
-De jól vagyok!-válaszoltam, miközben épp elmosogattam.
-Akkor is! Pihenj! Ha visszajövök és nem leszel ágyban, akkor nagyon mérges leszek!-nézett rám szigorúan.-Kazu menj, köszönj el anyutól!
A pici odajött, adott egy puszit és megölelt, aztán megsimogatta a hasam és indult a cipőjét felvenni.
Katsuki is odajött hozzám elköszönni:
-Nem azért vettelek feleségül, hogy ennyire kifáraszd magad! 7 hónapos terhesen, igenis pihenj sokat!
-Jó, rendben! De...
-Tudom.. Ma volt 10 éve, hogy meghalt... De az már rég volt.
-Igen, igazad van!
-Hogy is mondtad? Hadd halljam Mégegyszer!
-Nem mondtam semmit!-kezdtem nevetni.
-Jaj, te!-megfogott és magához ölelt, már amennyire tudott a nagy pocakomtól, aztán megpuszilt és elment Kazu-val együtt.

Lepihentem, ahogy megígértem. Nehéz volt számomra a semmittevés. Miután mi voltunk az egyik legjobb hőscsapat. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne csináljak semmit. De a babára gondoltam, akinek én jelentettem a világot és máris megnyugodtam.

Katsuki csak délután jött haza, Kazu-val együtt. Már hozzászoktam, persze attól még nem tetszett a hosszú egyedül lét.
-Minden rendben volt az irodában?-kérdeztem, ahogy leültem mellé a kanapéra a nappaliban.
Egész szép kis házunk volt egy nagy amerikai konyhával, tágas fürdőszobával és négy hálószobával.
-Nem volt semmi! Mostanában már nem annyira aktívak a bűnözők. Örülök, hogy ilyen világba születik a lányunk!-puszilt bele a hajamba.
-Én is!-döntöttem fejem a vállára.
-Sokat gondolkoztam, hogy mi lehetne a neve.
-A neve?
-Mi lenne, ha hagynánk, hogy Kazu válasszon nevet a húgának.
Ekkor pont kiszaladt Kazu a szobájából egy Deku babával a kezében.
-Anya, apa! Én is lehetek olyan nagy hős, mint ti és Deku bácsi?-kérdezte hadarva.
-Hát persze!-válaszoltam boldogan.
A kicsi bemászott édesapja ölébe, s Kacchan átkarolta őt.
-Figyelj Kazu!-kezdte a férjem.-Szerinted mi legyen a baba neve?
-Hikaru!-vágta rá gyorsan.
-Miért?-csodálkoztunk mind a ketten.
-Mert olyan szép fényes lesz, mint anya!-felelte.
-Fényes?-csodálkozott Katsuki.
-Igen! Olyan jóságos és kedves és gyönyörű!-mondta és megpuszilt.
Erre elpirultam. Sosem gondoltam, hogy a kisfiam így lát engem. Nagyon meglepett és jól esett.

Este mikor már Kazu elaludt összebújtunk Katsukival egy kicsit.
-Olyan aranyos fiúnk van!-simogattam meg arcát.
-Olyan, mint az anyja!-mondta egy mosoly kíséretében.
-Szerintem inkább rád hasonlít!
Gyengéden megcsókolt, aztán egyre szenvedélyesebb lett.
-Képzeld! Kora délután hívott Deku!-jutott eszembe hirtelen.
-És mit akart?
-Ochako megszült ma reggel! Kisfiú lett!
-Akkor biztosan boldogok! Majd holnap meglátogatjuk őket!
-Jól van!-örültem meg. Azóta is Ochako volt a legjobb barátnőm. Mi hárman voltunk Tsuyu-val Yaomomo és Todoroki esküvőjén a koszorús lányok is. Nagyon közeli barátok maradtunk szerencsére. Jó osztály voltunk és gyakran tartunk találkozókat, így mindig tudjuk mi van a többiekkel.

-Tudod eszembe jutott ma valami!
-Micsoda?-kérdezte, s újra megcsókolt.
-Emlékszel még az első újévi szentély látogatásunkra?-vigyorogtam rá, akár egy huncut kisgyerek.
-Igen?
-Mi volt a talizmánodon?
-Hmmm.... Mi is volt az?-incselkedett velem. Számtalan kis puszit nyomott ajkamra, nem akart válaszolni.
-Naaaa!-mondtam sértődötten.
-Jól van, jól van! Az volt ráírva, hogy kiváló szerencse.-elkezdett nevetni.
-A többi?-nem akartam annyiban hagyni. Tudni akartam mi volt rajta.
-A többi...-húzta a szót.
-Jól van... Jó éjszakát!-fordultam az oldalamra és magamra húztam a takarómat.
-Ne! Ne menj aludni!-takarómat lehúzta és hátulról hozzám bújt. Elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Aludni akarok...-duzzogtam.-Hülye majom!
-Jól van! Elmondom! Csak ne menj aludni!
-Hallgatlak!-húztam mosolyra számat.
-Az volt rajta, hogy... Ne hagyd elmenni! Aki most veled van, azzal fogod leélni az egész életed! Titeket egymásnak szánt a sors!
-Hazudsz!
-Nem. Tényleg ez volt!
-Aha....
-De mindegy volt, hogy mit ír!
-Ezt hogy érted?-fordultam felé.
-Akkor már tudtam. Tudtam, hogy egy nap elveszlek feleségül!
Hosszan megcsókolt, s közben simogatta az arcomat.
-Nagyon szeretlek! Mióta megláttalak, azóta a nap óta, addig míg meg nem halok szeretni foglak!
-Azt hittem utáltál!-lepődtem meg.
-Én is...de hamar rájöttem, hogy mást érzek irántad. Olyat, amilyet még soha nem éreztem. Valami teljesen megfoghatatlant!
A szívem hevesen vert. Soha nem gondoltam volna, hogy Kacchan ennyire szeretett már az elején is. Nagyon szerettem és tudtam, hogy ez az érzés soha nem fog elmúlni!
-Mindig szeretni foglak! Ha meghalok, még azután is!-mondtam, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Soha nem akartam senkit az életembe. Aztán megismertem és megszerettem Katsuki-t. A többi meg jött magától.

Vége

❤Sziasztok!❤ Elérkeztünk a történet végéhez!  Hamarabb befejeztem, mint gondoltam, ezért gondoltam nem váratlak titeket! Remélem tetszett nektek! Ha igen, ne felejtsetek el rányomni a csillagra. ⭐😊
Köszönöm, hogy végig olvastátok! ❤
🖤Ha bármi kérdésetek van, kommenteljetek!😊 Ha szeretnétek még Kacchan-os történetet jelezzétek!🖤