✔BnHA szerelmi háromszög (Reader) Befejezett

Part 13

Kimentünk Bakugou-val a suli udvarra, a medencékhez. Már besötétedett, de még így is furcsa volt egy majom ruhás fiúval sétálni, valahogy nem tudtam így komolyan venni őt. Elnevettem magam.
-Te meg miért nevetsz?-kérdezte.
-Ez a jelmez....-nevettem tovább.
-Nem is tudom ki kezdett el majomnak hívni.-mosolyodott el édesen, aztán levette a jelmezt és oldalra dobta a medence mellé. Egy fekete póló és egy farmer volt rajta.

Olyan aranyos volt, hogy még a szívem is belesajdult. Nagyon zavarba hozott.
-Meleged van?-kérdezte, miközben egyre közelebb lépett hozzám. Én hátráltam, amíg falhoz nem értem. Megijedtem. Nem tudtam mit akarhat. Felnéztem rá vörös arccal. Teljesen hozzám simult és mélyen a szemembe nézett.
-Szólj, hogy ha kényelmetlen.-mondta alig hallhatóan.
Nagyon közel van!-gondoltam. A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem szóltam egy szót sem.
A homlokát az enyémhez érintette, a két keze a fejem mellett volt a falnak nyomva. Hátrébb húzta a fejét és ismét a szemembe nézett.
-Most lehet, hogy olyat fogok tenni, amit később megbánok.-suttogta.
Nagyon forrónak éreztem magam, főleg az arcom, nem tudtam mit akar csinálni, de nem féltem egyáltalán.
Nagy csillogó szemekkel ránéztem, majd behunytam a szemem és nagy nehezen megtaláltam a hangomat:
-Miért bánnád meg?
-Mert...
-Bakugou már mindenütt kerestelek!-mondta Kirishima hirtelen.-Ti meg mit..?
Bakugou meghátrált, majd dührohamot kapott.
-KIRISHIIMAAA! MOST KINYÍRLAK!
Kirishima elkezdett hátrálni, aztán megfordult és elszaladt. Bakugou utána akart szaladni, de elkaptam a karját és nagy szemekkel néztem rá.
Mintha minden dühe elpárolgott volna. Magához szorított és belepuszilt a hajamba. Utána elengedett és mégis a vörös után szaladt. Én meg csak bámultam magam elé. Hirtelen nagyon zavarban voltam.
Mégis mi a fenét csináltam én az előbb?-gondoltam, aztán legugoltam és az arcomat a kezembe temettem. Nem bírtam visszamenni a Halloween buliba, inkább a koleszba mentem, a szobámba.

Nem unatkoztam sokáig, a többiek is egész hamar visszaértek. Valaki kopogott az ajtómon.
-Deku!-lepődtem meg.
-Minden rendben (Neved)?
-Persze!-mondtam az ajtó mögül félig.
-Hamar eltűntél. Hová mentél?
-Hát..
-Lemaradtál róla, ahogy Kacchan üldözte Kirishima-t, elég vicces volt. Bár nem tudom hová tűnt Katsuki jelmeze.
-Érdekesen hangzik.
-Ne haragudj, biztos fáradt vagy! Majd holnap beszélünk! Aludj jól (Neved)!-mosolygott Deku.
-Jó éjt!-mondtam, azután becsuktam az ajtóm. Nem sokkal később csipogott a telefonom.

Bakugou Katsuki
Ne aggódj a hegyhajú nem mondja el senkinek, amit látott.😁

(Neved)
Rendben.😳
Akartál valamit mondani...

Bakugou Katsuki
Tudom...

(Neved)
Mi volt az?

Bakugou Katsuki
Ez túl fontos ahhoz, hogy leírjam..

(Neved)
Hát jól van...

Bakugou Katsuki
Jó éjszakát

(Neved)
Jó éjt, Kacchan

Azt hiszem összezavarodtam. Nem, biztosan összezavarodtam.
Hanyadt vágódtam az ágyon és magamhoz szorítottam a plüss majmot. Aztán eltoltam magamtól és ránéztem, zavarba jöttem, de ismét megöleltem, mintha őt öleltem volna.

Reggel Deku nem volt sehol, viszont Bakugou állt kint a teraszon.
-Nem láttad Dekut?-kérdeztem tőle, aztán elpirulva félrenéztem.
-Már elment.
-Hogy-hogy?
-Azt mondtam neki, hogy előrementél a lányokkal.-mondta, majd lehajtotta a fejét.
Ő is zavarban van? Szeretném megtudni, hogy mi volt az a tegnapi, de nem merem megkérdezni.
-Tudod a tegnappal kapcsolatban...
Ránéztem csodálkozva.
-Igen?
-Ugye neked nem volt kényelmetlen?
-Nem, nem volt az.-mondtam halkan.
Közelebb lépett és megölelt.
-Elfogunk késni!
Hirtelen elengedett rám nézett, aztán elkapta a tekintetét és megszólalt:
-Igazad van. Menjünk!