A könyv helyenként káromkodást tartalmaz!
Bakugou×Reader-chan, vagy Midoriya×Reader-chan?
Reader-chan bekerül az 1a osztályba, mivel Kouji kilép. Elhatározza, hogy hős lesz, hogy megakadályozza, hogy mással is megtörténjen, amit vele tettek. Beköltö...
Reggel kidőltünk végül Kacchan-nal. Jó érzés volt hozzábújva aludni. Teljes biztonsában éreztem magam mellette.
Hirtelen hidegebbet éreztem és rögtön felkeltem. Hová lett?-gondoltam csalódottan. Belebújtam a papucsomba és kicsoszogtam álmosan a nappaliba. Még mindig Kacchan pulcsija volt rajtam, ami eltakarta rövidnadrágomat. Olyan volt, mintha csak az lett volna rajtam. -Kacchan? Merre vagy? -Itt vagyok hercegnőm!-hallottam hangját a konyhából. Aztán észrevettem a füstöt. -Mit csinálsz?-aggódtam. -Ne! Ne gyere ide!-mondta kissé kiakadva. -Kacchan?-értetlenül néztem rá. Próbált valamit elrejteni előlem.-Mi van mögötted, majom?-kérdeztem kicsit már mérgesen. -MENJ INNEN PAPAGÁJ! -HAAA? Ezt nem úszod meg...-mondtam komiszan és elkezdtem csiklandozni. Ezt utálta. Megragadott, felemelt és a vállán cipelt kanapéig. Ledobott rá óvatosan. Megcsókolt, újra és újra. Aztán a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak onnan.
Már vagy egy órája néztem a tv-t, amikor újra füst terjengett a koleszban. -Kacchan? Nem jött válasz. -KACCHAN?! Még mindig semmi. -HÜLYE MAJOM?! -KIT NEVEZEL TE HÜLYE MAJOMNAK? Gyorsan jött, esélyem sem volt ellene. Lefogta a kezeimet és a fejem fölé emelte őket, úgy szorított, nem bírtam kiszabadulni. A lábaimmal hiába próbáltam, nem tudtam volna megrúgni, mert rajtam ült és közel hajolt hozzám, nagyon közel. -Hogy mondtad?
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Egy hang sem jött ki a torkomon annyira zavarba jöttem. Ez nem ér! Miért csak én érzem magam így, amikor ilyeneket csinál? Neki ennyire nem számítanak ezek a dolgok?-tűnödtem kissé keserűen. -Szeretlek!-mondta és hozzá érintette homlokát az enyémhez.-Sajnálom..meg akartalak lepni, de nem sikerült. Mindent odaégettem.-mondta szomorúan. Megcsókoltam, szenvedélyesen, ahogy eddig még soha, viszonozta csókom és hamar át is vette az irányítást. A kezem továbbra sem engedte el. Visszahúzta nyelvét a számból és meghátrált egy kicsit. Ajkaim úgy bizseregtek, mintha szinte abba sem hagyta volna. Elengedett és lemászott rólam. Felállt és elindult. Aztán megállt, hátra nézett. -Rendelek pizzát! Te addig vegyél fel valamit, ami jobban takar...-mondta elpirulva.
Felvettem egy hosszú nadrágot, gondoltam ez megteszi. Visszamenten a szőkéhez. -Mit dugdosol a hátad mögött?-kérdeztem kíváncsian. -Csukd be a szemed!-ahogy lehunytam szemeim a fiú közelebb lépett, aztán mögém állt és valami hideget éreztem a nyakamban, majd a meleg ajkait. Óvatosan belemarkoltam a hajába, ekkor belém harapott egyet finoman. -Boldog karácsonyt!-súgta a fülembe. Maga felé fordított és szorosan magához ölelt. Egyik kezével a hátamat simogatta a másikkal megfogta a fenekem.
Nyílt az ajtó és gyorsan szétrebbentünk. All Might lépett be rajta kezében 3 normál doboz pizzával. -Gondoltam éhesek vagytok, gyerekek!-mondta mosolyogva és egy mikulás sapka volt a fején. -All Might?-kérdezte meglepődve Bakugou.-Még szerencse, hogy nem rendeltem.-suttogta a fiú maga elé. -Aizawa mondta, hogy nem mentél haza a szünetre Bakugou fiú. Szóval jöttem, hogy megnézzem mit csináltok.-úgy nézett a fiúra, mint aki azt üzeni "Ne is álmodj róla!". -Csak én felejtettem el a karácsonyt?-kérdeztem csalódottan. -Igen!-mondták egyszerre.
