𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒏 𝒊 𝒏 𝒕 𝒉

- Dominik, kérsz egy kávét? - tördeltem ujjaimat és csodálkoztam, hogy ebben a helyzetben is meg tudtam őrizni a hangomat.

A focista engem figyelve dőlt az asztalra alkarjával és dús ajkait - amiket előző este én csókoltam szenvedélyesen - egy vonallá préselte, majd alsó ajkába harapott.

- Elfogadom - bólintott végül, én pedig elővettem egy egyszerű fehér bögrét és töltöttem neki is egyet.

Ismét az asztalhoz ültem, az eredeti helyemre, Dominik mellé, aki elé letettem a megmentő folyadékot, ő pedig megköszönve mohón bele is ivott.

- Csak úgy izzik itt a levegő! - legyezte meg kezével arcát nevetve Dóri, majd felkelt a társaságunkból és visszavonult Raulhoz a hálószobájába. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor elment és nem tudott több kellemetlen kérdést feltenni nekünk. Egy gonddal kevesebb. 

Csak néztem magam elé és fogalmam sem volt arról, mit is kellene mondanom a fiúnak. Hiába tudtam, hogy Dóri jót akart, viszont engem kellemetlen helyzetbe hozott.

Itt ült mellettem Dominik, akinek jelenléte teljesen elvarázsol és bizonytalanságom ismét beleköltözött a fejembe. Nem tudtam, mi van köztünk a tegnapi kettős viselkedésem után. Az egyik pillanatban nem szerettem volna, hogy hozzám érjen, a másikban pedig csókolózunk, ráadásul elég intim helyzetben.

- Sírtál? - Dominik fáradt, de férfias hangja repített vissza engem a földre és lassan oldalra néztem, egyenesen rá. Amíg a gondolataimba merültem, addig kezét az én székem karfájára helyezte, másik kezével pedig arcomhoz nyúlva megsimogatta almácskáimat. Csak aprót bólintottam, miközben szemünk mélyen egybeolvadt. - Miért? - kérdezte, de egy pillanatra sem szakította meg arcomon mozdulatait. Gyengéden cirógatta a bőrömet, én pedig élveztem. - A klubbos dolog miatt?

- Sajnálom, hogy magyarázat nélkül hagytalak tegnap - szólaltam meg végül.

- Annyira kíváncsi vagyok még mindig, hogy miért reagáltál így - ekkor abbahagyta az arcom kényeztetését, és visszahúzta ölébe a kezét. - Szerettem volna ma megbeszélni veled ezt az egészet!

- Nehéz beszélni életem legrosszabb részéről - mondtam pár perc néma csend elteltével. Dominik csak összeráncolt szemöldökkel vizslatta az arcomat. - Nehéz megbízni bárkiben is.

- Még bennem is? - vágott bele a szavamba. El sem tudja képzelni, mennyire nehéz nekem erről az egészről így beszélnem.

- Igen - bólintottam. Tudtam, hogy ezzel megbántom, de el kell azt fogadnia, hogy félek. - Félek attól, hogy megbízzak az emberekben, mert történtek velem olyan dolgok, amiért ezt érzem... - ismét elkezdtek eredni az oly sokszor látott könnyeim, ahogyan azok az esték ismét előjöttek gondolataimban.

Dominik nem válaszolt másodpercekig, csak csendben figyelt. Ez a kínos csend megőrjített. Megértem, ha kíváncsi, hiszen furcsa, ahogyan viselkedem, de egy hónap után sem érzem azt, hogy ezt meg kellene osztanom vele. Hiába tartom vonzónak őt és hiába lettünk nagyon jó barátok, attól még nem mondhatom ki, mi nyomja a lelkemet.

- Nem kell félned tőlem, Lexi! - ismét, csak úgy, mint múlt éjjel, elkapta az államat és gyengéden maga felé fordította fejemet. Kénytelen voltam belenézni szemeibe. - Én nem akarlak bántani!

- Sajnálom, de ha elmondanám, akkor egy életre megundorodnál tőlem!

- De butus vagy! - vigyorodott el aranyosan, majd közelebb jött arcomhoz. - Bármit mondasz, akkor is ugyanúgy meg akarnálak csókolni, mint most! - kávés leheletét éreztem meg közel ajkaimhoz, én pedig elfelejtettem levegőt venni a döbbenettől, de reagálni sem tudtam mást, ugyanis a tarkómnál fogva csókolt meg ismét.

Annyira megdöbbentett tette, hogy először nem reagáltam semmit, de utána már nem állíthatott meg semmit attól, hogy csókjaival ostromoljon engem hosszú percekig. Nyelve hamar átjutott számba, én pedig örömmel fogadtam, hogy egyre követelőzőbben akart engem. A józan eszem ismét magamra hagyott és csak Dominik mennyei ajkaira koncentráltam. Szívem hevesen dobogott mellkasomban, gyomromban pedig a pillangók megállás nélkül csapkodtak.

Ha addig nem voltam biztos abban, hogy vele szeretnék lenni, abban a pillanatban megszűnt a bizonytalanságom.

- Oh basszus! - szólalt meg valaki a háttérből, mire azonnal elváltunk egymástól és lesütött szemekkel, aprót mosolyogva ültünk egymás mellett. Mintha gyerekeket kaptak volna rajta valami rosszaságon. - Alig hagytalak itt titeket pár percre, de máris egymás szájába kutakodtok? - nevetett Dóri, aki már nem egyedül érkezett, hanem Raul társaságában, aki mosolyogva köszönt nekünk, Dominiknak pedig bemutatkozott. A fiú leült velünk szembe, addig Dóri neki is hozott a kávéból.

- Elég jól csókol a barátnőd - kacsintott rám a focista, szavait viszont a szőke lánynak címezte. Ha lehet, még inkább zavarba jöttem és csak egyszerűen meglöktem finoman a mellkasát, majd elnevettem magam én is.

- Látom, minden a legnagyobb rendben köztetek! - Dóri is ránk kacsintott.

Ezek után teljesen más témákat beszéltünk ki, átváltva németre, hogy a társaságunk egyetlen osztrák tagja is megértse. A két fiú hamar megtalálta a közös hangot, legfőképpen a futballról volt szó. Néha mi, lányok is beleszóltunk. Amióta megismertem a magyar focistát, azóta némiképp tisztába tettem a sportot a fejemben. Megtanultam a szabályokat, sok meccset meg is néztem és nagyon reméltem, hogy Dominikot is látom egyszer rúgni a bőrt.

- És nem merült fel, hogy klubbot váltasz? - kérdezett rá Raul. Ez engem is érdekelt, de én ilyen nyíltan nem tudtam volna rákérdezni.

- Sokan jelentkeztek, még így is, hogy sérült vagyok, de még nem döntöttünk Matyival, a menedzseremmel és apukámmal. Majd kiderül! - vonta meg a vállát lazán, én pedig inkább megfeszültem ezen a kijelentésen. El akar igazolni Ausztriából?

Sziasztoook!
Egyrészt új rész érkezett, ami kicsit már jobban tetszik az előzőnél. Ti mit gondoltok róla?És persze szeretném megköszönni a kommenteket és a csillagokat, hálás vagyok, tényleg! Ezekért érdemes leülni és gépelni!
Másrészt képzeljétek mim van! Végre megérkezett a kis kártyám, vagyis az oltási igazolványom. Örülök neki, hogy védve vagyok, bár mostanában úgysem utazok, mert nem tudok kivel, de azért jó hogy végre van.😅Valaki esetleg megkapta már valamelyik oltást? 
Köszönöm, ha elolvastad a részt! Hamarosan találkozunk a következővel, addig is vigyázzatok magatokra!

Pusziii
♡♡♡