Vakáció Jonas Módra

36. Fejezet (Auróra)

- Az a baj, hogy nem mehetünk be Mr. Wonghoz, mert ahhoz túl részeg vagy és nem akarok két kicsi gyerek mellé bevinni egy részeges tinit Manchesterből, akit max három órája ismerek - gondolkodott hangosan Auróra. Roy felhorkantott, majd megállt és szembe fordult a nővel.

- Kikérem magamnak nem vagyok tini. Már betöltöttem a tizennyolcat szóval már fiatal felnőttnek számítok - még fel is emelte mutató ujját, ami által egy tökéletes képet alkotott magáról Auróra számára. Ruhája még mindig nedves volt a sok italtól, ami rálöttyent mások faggatása közben. Haja egyre kuszábban állt fején. Tekintete pedig egyre homályosabb lett. Már nem tűnt olyan jó ötletnek a fiú kezébe nyomni azt az utolsó pohár sört. Igaz alapjában véve nem volt magas az alkohol tartalma, de azokután, mit a fiú aznap este elfogyasztott talán még egy üveg víz is ártott volna.

- Szóval mi van azzal az öröklődéssel ott a medvéknél? - kérdezett vissza Auróra, miközben hagyta, hogy Roy végül leüljön a járda szélére. Felhúzta lábát, átkarolta, majd felsóhajtott. A nő is letelepedett mellé, mire a fiú a vállára döntötte fejét.

- A legkisebb fiú Dr. Hsziung Zhin az örökös, de ő nem akarja elfogadni. Mondjuk meg tudom érteni, mivel tök király orvosi karriere van a csókának. Ki az, aki ezt eldobná egy rakás maffiózóért és mocskos pénzért? - kezdett bele halkabban a fiú. Auróra már nem jegyzetelt. Túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy akár csak egy mozdulatot is tegyen.

- De ezzel párhuzamosan a sárkányoknál sem kóser minden. Ott meg, mint tudod megölték a szülőket, szóval a két fiúnak kellett átvenni az irányítást. Szerintem ők sokkal okosabban megoldották, mert megosztották a hatalmat és most neki álltak legalizálni az üzletüket - folytatta egyre inkább orra alatt motyogva Roy.

- Szóval azt akarod mondani, hogy a maffiából családi vállalkozást akarnak csinálni? - szólt közbe Auróra, mire Roy csak morgott valamit az orra alatt. Ezután hosszú percekig csak ültek ott és néztek maguk elé.

- Ha elmegyek a kirakodásra kelleni fog a fényképező, de előtte oda kéne mennem még délelőtt, hogy keressek egy jó helyet, ahol nem bukok le. Ha még is, tuti megölnek, szóval muszáj lesz nagyon óvatosnak lennem. Vagy esetleg mondhatnám, hogy eltévedtem. Jó inkább nem, úgy sem hinné el nekem senki. Talán, ha előbb odaérnék, mint ők kisebb lenne az esély rá, hogy megtalálnak. Vajon Cameron ott lesz? Az lenne a király, ha ott lenne, mert akkor róla is tudok képet csinálni. - vette végig fejében a tervét a nő, miközben Royt szép lassan elnyomta az álom. Ötlete sem volt mit kéne most kezdenie a fiúval, hiszen jóval magasabb és nehezebb is volt nála. Nem hagyhatta az utcán egyedül, mégis csak egy gyerek volt, így inkább ott maradt és megpróbált kitalálni valamit arra, hogyan tudná hasznossá tenni magát a következő órákban. Egyszer csak eszébe jutott, hogyan üthetné el az idejét. Halkan előhúzta táskája mélyére rejtett noteszét, valamint tollát és az egyik üres oldalra írni kezdett:

Kedves Nick!

Nem is gondoltam, hogy ezt ilyen fura lesz leírni. Bár nem furcsább annál, ami most történik. Gondoltad volna bármikor is, hogy itt maradok egyedül Kínában és egy idegen maffiát fogok üldözni? Nem, ugye? Őszintén én sem, de úgy érzem, hogy csak én segíthetek annak a kedves családnak, akik befogadtak. Képzeld az édesapa egyedül neveli a két általános iskolás gyerekét. A kis fiúról mindig az unokaöcséd, Josh jut eszembe. Ne kérdezd miért! Fogalmam sincs, de talán mert ahogyan nevetve rohangál az asztalok közt kezében egy szuperhős figurával tiszta olyan, mint Josh. Tudod, mikor ott voltunk náluk karácsonykor és mutatta azokat a maszkos fickós bábuit. Na ez is pont ilyen, csak neki még köpenye is van.

A másik gyerek pedig egy tizennégy éves lány, de ha itt lennél nem mondanád meg róla, hogy még csak tizennégy. A viselkedése, a beszéde, a tudása, mindene olyan, mintha már minimum harmadikas gimnazista lenne. Úgy gondoskodik az öccséről, és néha még az apjáról is, mintha ő lenne a családban az anyuka. Habár jobban belegondolva szerintem, miután meghalt az édesanyjuk ő vette át szerepét. Olyan szép neve van, Mayleen. Nem tudom mit jelent, de ha egyszer lesz lányom, és valami csoda folytán kínai nevet választanék neki biztos, hogy Mayleennek fogják hívni. Ha fiú akkor nem tudom, abból még nem találtam meg a kedvencem. Neked van kedvenc lány és fiú neved? Erről még nem is beszéltünk szerintem. (Szólj rám, ha még is!)

Ugye említette, hogy segítenem kell egy családnak. Ne gondold, hogy miattad maradtam itt. Nem. Először annyi volt a tervem, hogy utánatok megyek Shanghaiba repülővel, de az csak következő nap indult volna. Mikor becsekkoltam a reptéren a két őr egy balesetet említett, amiből azóta egy egész szép kis történet kerekedett, és még nincs vége. Sőt most kezd csak beindulni. Hogy mi is ez? Ez, ami maradásra bírt azzal a szerelemmel szemben, amit irántad érzek? (Ne tudd meg mennyire lennék már ott melletted, ha nem lenne valami, ami sokkal fontosabb a saját boldogságomnál.)

Aznap este, mikor elrepültetek Shanghaiba, elindultam, hogy reggel hatig talán találok valami használhatót, hogy végre valami izgalmasat is írhassak a napi blogomba. Az izgalmas szót azt hiszem teljesen sikerült kimerítenem. Mivel egy sikátorban pont rajtakaptam pár maffia behajtót, ahogy az édesapát Mr. Wongot és lányát Mayleent fegyverre fenyegetik a védelmi pénzüket követelve. Azt ne mondd, hogy te elsétáltál volna mellettük, mert tudom, hogy nem. Talán még többet is tettél volna, mint én, bár a gyomor lövésen túl nem tudom mivel tudtál volna felülmúlni. Most meglepődtél mi? Igen gyomron lőttem "véletlen" a vezetőt, aki, mint kiderült a CIA egy elfeledett katonája. Ugye milyen érdekes? Mikor a maffia után indultam nem terveztem belefolyni egy nemzetközi konfliktusba, de akaratlanul is sikerült.

Mindegy is a lényeg az, hogy most egy hét nyomozás után itt ülök Shenzhen egy kocsmájától valamivel távolabb a járdaszegélyen vállamon egy alvó, részeg, manchesteri cserediákkal. Nem gondoltad volna, hogy egyszer ez megtörténhet? Őszintén én sem. Mikor az egyetemen szaftos sztorikról meg izgalmas nyomozásokról ábrándoztunk a szobatársammal nem éppen így képzeltem el. Mondjuk azt sem gondoltam volna, hogy egyszer egy híres énekes barátnője leszek. Már ha még az vagyok. Nem is tudom mik vagyunk már. Ahogyan azt sem mi történt velünk az elmúlt hónapokban. Nick mi a baj velünk? Hol rontottuk el? Hiszen én próbáltam figyelni rád, türelmes voltam, mikor el kellett menned, mert ilyen a munkád. Mikor összejöttem veled tudtam, hogy egy elég elfoglalt ember vagy. Hol hibáztam? Ott, hogy nem akartam összeköltözni veled?

Mikor megkérdezted rám ijesztettél. A gondolattól, hogy együtt éljünk hirtelen eltűnt a kapcsolatunk furcsa varázsa. Mintha arcon csapott volna a valóság. Elképzeltem, hogy ugyanabba a lakásba megyünk haza mindketten. Ugyanabban az ágyba alszunk minden éjjel. Ugyanabban a nappaliban nézzük esténkén a netflixet és veszekszünk, hogy miért hozták vissza megint a Gotham egyik gonoszát. És egyszerre rám tört a félelem. Nem tudom mitől félek jobban, hogy miután összeköltözünk egyszer csak azt veszem észre, hogy már nem jössz haza esténként, mert dolgod van, reggel nem vagy ott mert kora reggeli próbára kell menned esetleg forgatásokra és végül egyedül maradok az üres lakásban a közös holmijaink közt. Vagy attól, hogyha most visszautasítalak sosem lesz lehetőségem megtapasztalni milyen lenne veled igazából együtt lenni. Sosem látnám, hogyan oldjuk meg együtt a problémáinkat az év mindennapján. Sosem mondhatnám azt, hogy ketten a világ ellen.

Remélem tudod, hogy nagyon hiányzol, és a nap minden szabad percében rád gondolok. Remélem, hogy minden koncert jól sikerül és annak ellenére, hogy én itt maradtam, te még tudod élvezni az utazást, hiszen ez az egész éves munkátok gyümölcse. Hiszem, hogy nemsokára újra találkozunk! Szeretlek Nick!

Auróra With

Miközben írta a levelet észre sem vette a város változását. A bár elhalkult és szép lassan kiürült. Valahol a távolban már látni lehetett a Nap első sugarait, ahogy lágyan cirógatják a vízpartot. A belváros teljesen elnémult és az egész éjjel működő ledei is elaludtak. Egyszeriben olyan nyugodttá vált az egész város, mint mikor véget ér egy háború és minden katona visszavonul a harctérről letéve fegyvereiket. Egyetlen autó vagy vonat sem törte meg a csendet. Igaz nem voltak közel a kikötőhöz Auróra akkor is hallani vélte a víz morajlását, ahogy a tankhajók rozsdás testének csapódik. Mindeközben Roy békésen szuszogott vállán.

- Vajon merre vagy most Nick? - kérdezte halkan a nő felnézve az egyre világosabb fekete égboltozatra.