𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒔 𝒆 𝒗 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

- Várd meg, amíg lezuhanyzok és megcsinálom a hajad meg a sminked! - mi ketten egyáltalán nem voltunk szégyenlősek egymás előtt. Legjobb barátok vagyunk és számunkra soha sem volt tabu semmi egymás előtt, így a testünk sem. Ledobta ruháit, és beállva a kádba csorgatta is magára a vizet.

- Miért vagy ennyire izgatott? - emeltem fel kicsit a hangom, hiszen a zuhanytól nem igazán hallottuk egymást. - Ez is csak egy egyszerű buli lesz, mint a többi! - amíg vártam, addig kifésültem vizes hajamat és lefújtam egy hővédővel, annak érdekében, hogy szárítás közben ne sérüljön a loboncom.

- Ne kérdezz inkább semmit! - hallatszódott mellőlem barátnőm hangja, aki percek elteltével ki is szállt mellém, szintén egy törölközővel mellém. - Olyan bomba nőt csinálok belőled, hogy mindenki el fog ájulni tőled! - tapsikolt mögöttem állva, miközben egymás néztük a tükörben.

- Hát te aztán tényleg nem vagy normális! - ráztam meg a fejemet lemondóan.

A wc-n ülve hagytam Dórinak, hogy beszárítsa a hajamat, ami a hátam közepét verdeste már. Soha sem festettem be a hajamat, túlságosan tetszett az eredeti hajszínem, így nem szerettem volna elrontani egy kísérletezéssel. Amint megszárította, apró hullámokat varázsolt bele egy hajvasaló segítségével, amiket nagyon szerettem magamon. Sajnos a kórházban nincs értelme besütni, hiszen ott felkötve kell hordani. Egy kiló hajlakkal koronázta meg fejem tetejét és csípőre tett kezekkel elégedetten mérte végig a munkáját.

- Még mindig nem értem, mi ez a nagy készülődés - megtippelni sem tudtam, miért volt Dóri a szokásosnál is túlbuzgóbb és reménykedtem abban, hogy végre megosztja velem.

- Fogd be, Lexi és had csináljam meg a sminkedet is! - intett le kedvesen, és ne ki is látott az arcomnak. Nem hazudtoltuk meg magunkat, végig egymást szórakoztattuk és folyamatosan nevettünk. - És mi van köztetek Dominikkal? - hagyta abba a nevetést és egyből komolyra váltott a hangja, miközben a szememet festette.

- Szerintem barátok vagyunk - egy enyhe mosolyt varázsoltam arcomra. Elgondolkodtam a kérdésén. Nyilván nem csak kedvességből kérdezett rá, hanem sejti, hogy én többet szeretnék. Eddig magamnak sem szerettem volna bevallani, mennyire is vonzódom hozzá, főleg azok után, hogy mennyi mindent mesélt magáról. Egyre jobban érzem, hogy nem akarok és nem is fogok tudni ellenállni ennek a fiatal fiúnak.

- Barátok? - húzta fel a fél szemöldökét hitetlenkedve. Természetesen nem hitte el. - Szerinted ő barátként tekint rád? - utoljára feltett egy kis szempillaspirált és már el is készült az egész arcommal.

- Igen - bólogattam, miközben felálltam a wc ülőkéről és a tükörben megcsodálhattam az elkészült külsőmet. Nagyon tetszettem magamnak, imádtam, hogy Dóri ennyire értett ahhoz, hogy egy teljesen új embert varázsoljon belőlem.

Magára hagyva a lányt a fürdőben, egyenesen a szobámba vezetett az utam, ahol tanácstalanul álldogáltam hosszú percekig a szekrényem előtt. Végül előkaptam egy fekete cargo szerű bőrnadrágot, egy egyszerű fehér ujjatlan bodyt, ami teljesen rásimult a testemre. Előkotortam a szekrényem mélyéről egy fekete magassarkút, ami némileg megdobta az amúgy is alacsony termetemet. Egy fekete kistáskába elpakoltam az irattartómat, amibe tettem egy kis pénzt, mellé pedig még egy kis zsepit. Ahogy belenéztem a tükörben, kissé megilletődtem. Mintha egy teljesen más ember nézett volna vissza rám. Nem szoktam ennyire sminkelni magam, de ahogyan végignéztem a barnás szemhéjamon, meg kellett állapítanom, hogy jól áll. A loknik a hajamban pedig egyszerűen elképesztőek. Tetszettem magamnak, talán életemben először. Fújtam egy kis parfümöt a nyakamba, és késznek is nyilvánítottam magam.