Vakáció Jonas Módra

35. Fejezet (Auróra)

- Szóval arról beszélt az a pasas, hogy érkezni fog egy értékes szállítmány a dokkba holnap este pontban tizenegykor. Azt is mondta, hogy számítani fognak a sárkányok érkezésére, mert manapság rendszeresen szabotálják a szállításokat, ezért ő is ott lesz a kirakodásnál.

Auróra szeme felcsillant. Szinte már látta maga előtt, ahogy lefotózza őket, ami majd bizonyítékul szolgálhat a cikkéhez. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan jut el oda, és hogy hol lesz ez pontosan.

- A címet vagy a hajó nevét nem tudja véletlenül? - kérdezte végül a riporter, mire a férfi válasza egy fejrázás volt. Auróra elmosolyodott, de közben már újabb és újabb terveket szőtt. Mindenképpen meg akarta írni a cikket és ebben Cameron Carter sem állíthatta meg.

- Köszönjük a segítséget! - mondta végül a nő. Az idegen mosolyogva bólintott egyet, majd leült az egyik asztalhoz megenni ebédjét. Auróra letörölte a pultot és közben gondolataiba merült. Észre sem vette mikor tűnt el mögüle Mayleen. Csak a hátsó pultrészhez érve figyelt fel rá, hogy csupán a nyitott füzet hevert ott. Letette a rongyot, és elindult a hátsó kijárat felé megkeresni őt. Nem kellett sokáig kutakodnia, mert a lány a sikátorban lévő patkán ücsörgött könyökével lábán támaszkodva.

- Minden rendben? - kérdezte halkan Auróra, miközben leült mellé. Kezét ölébe ejtve piszkálta ujjait. Nem volt a vigasztalás nagy mestere, így csak a Scottnál látott módszer alapján próbált segíteni a kislányon.

- Remélem tudod, hogyha bármi baj van rám számíthatsz - mondta a nő, majd óvatosan átölelte a lány apró testét. Mayleen bólintott, de még mindig nem mondott semmit. Percek teltek el úgy, hogy egy szót sem szóltak. Csak ültek és saját gondolataikba merülve néztek ki a fejükből. Egyszer csak halkan bár, de megszólalt a lány.

- Tudod meséltem neked a héten Carter ügynökről - kezdte óvatosan. Auróra bólintott egyet. - Biztos emlékszel még, hogy nem mondta valami sokat arról, honnan ismerem őt. - Auróra ismét csak bólintani tudott, de már kezdte sejteni, hogy nem lesz jó vége a történetnek. - Egy vallomással tartozom neked, mert nem mondtam el mindent - hajtotta le fejét a lány még jobban. - Cameron Carter ezredes ölte meg az anyukámat, Xiarat.

Auróra szíve kihagyott egy ütemet. Lélegzete megakadt és fogalma nem volt mit mondhatna erre. Eszébe jutott a fotó, amit látott az otthonuk falán, az étterem megnyitásáról. Ott látta először Mayleen édesanyját, de akkor még nem hitte, hogy sohasem találkozhat vele. Egészen eddig azt gondolta, hogy családi viszály miatt nem lakik velük édesanyjuk.

- Sajnálom - suttogta végül a nő, de nem érezte, hogy túl sokat segített volna ezzel a helyzeten. A következő percek nyomasztó néma csenddel teltek el. Auróra kezdte egyre jobban úgy érezni, hogy ő az egyetlen, aki tenni mer bármit is a maffia ellen. Tervezte, hogy bemegy a rendőrségre és feljelenti a katonát, de rájött, hogy ha a rendőrség független lenne a maffiától már rég megtették volna a kellő lépéseket. Utána eszébe jutott, hogy szerezhetne valahonnan egy laptopot és internetet, hogy írjon Scottnak egy kis segítségért, de elsősorban Nickkel akart beszélni. Ezt az ötletet akkor vetette el, mikor rájött, hogy a skarlát medvéknek mindenhol van szemük és fülük. Ezért nagyon óvatosnak kell lenniük. Utólag végig gondolta a férfivel tartott beszélgetésüket és görcsbe rándult a gyomra. - Mi van, ha valaki lehallgatta őket? Vagy csak véletelenül is de egy banda tag meghallotta, amiről beszélnek? - latolgatta magában egyre idegesebben. Nem szerette volna bajba sodorni Mayleent, hiszen pont azért indult a történet után, hogy őket megvédje.

A nap további része lassan telt el Auróra számára. Egész délután azon agyalt, hogyan tudná felgyorsítani a kutatómunkát. Arra még nem mert gondolni, hogyan fog hazajutni, hogy kiadassa a cikket, mert akárhányszor Los Angelesre gondolt eszébe jutott Nick. Fel sem fogta eddig mennyire más úgy távol lenni az énekestől, hogy ő azt hiszi vége köztük mindennek. A napokban elég ideje volt gondolkodni kettőjükön, s arra jutott, hogy ha nem enged Bellának az egész nem történik meg. De ilyenkor azonnal eszébe jutott az is, hogy ha nem marad itt Shenzhenben Mr. Wongot és családját még mindig a skarlát medvék terrorizálnák.