Clalec sztori

14.rész

Clary szemszöge:
Mielőtt felhívtam Simont gondolkodtam egy keveset, hogy nem e haladunk Aleccel túl gyorsan. Ismerem már egy pár hete és senki iránt még nem éreztem így. Csak nem szeretném elsiettetni. Bár itt lenne anya, vagy legalább Luke, hogy tanácsot adjanak. De Luke.... Ő nem a mi oldalunkon áll. Eszembe jutott, hogy annyira mégsem haladunk gyorsan ,mivel a legtöbb sorozatban vagy könyvben, 2 nap után már együtt vannak a szereplők-gondoltam majd egy kicsit felnevettem.Elkezdtem hívni Simont.
<Szia!Hogy vagy?>
<Szia. Jól na és te?-mondta Simon sunyin.->
<Na várj mi ez a hangsúly? Csak nem tudsz valamit te kis sunyi?>
<Hát nem is tudom.>
<Te mondtad Alecnek a csokit mi?>
<Igen én.- mondta nevetve.- Na és mi volt?>
<Bevallotta, hogy bejövök neki. Én is bevallottam. Mikor mondta éppen ittam és félre nyeltem a vizet ő meg azt hitte, hogy én nem úgy érzek. Na az egy kicsit gáz volt.- mondtam nevetve.- Hallod olyan sokáig köhögtem, hogy azt hittem soha nem tudom abba hagyni.-mondtam mire Simon is felnevetett-.>
<Nem is te lenn->
<Simon?!>
<Öhmm mennem kell. Én öhm...Szia Clary!>
<Várj Simon!>
*Majd Simon letette*
Rossz előérzetem volt. Valami történik Simonnal,de nem mondja el nekem. Meglátogatom.

Alec szemszöge:
Mikor letettem a telefont láttam, hogy Clary jön ki a szobájából.
"Mi a baj? Történt valami?" kérdeztem, mert láttam az arcán, hogy valami történt.
"Simon."ennyit mondott.
"Mi történt Simonnal?" kérdeztem.
"Ezaz, hogy nem tudom. Rossz előérzetem van." mondta.
Megöleltem."Reméljük minden rendben van vele. Szeretnéd, hogy rá nézzünk?" kérdeztem és bólintott.
"Alec!" futott oda hozzánk Izzy. "Szia Clary."mondta mosolyogva, de ahogy meglátta clary arcát a mosoly eltűnt az arcáról. "Mi történt?"
"Szia Izzy. Rossz elő érzetem van Simonnal kapcsolatban." válaszolta Clary.
"Mit szeretnél Izz?" kérdeztem.
"Apa megjött Idrisből és látni szeretne." mondta Izzy. Rá néztem Claryre ő meg bólintott.
"Menj csak!"mondta.
"Mikor tervezitek elmondani, hogy együtt vagytok?"
"Hát persze, hogy tudod. Elvégre is te vezettél az üvegházba." mondta Clary mosolyogva.
"A vak is látta mi van köztetek."
"Meddig marad apukátok?" kérdezte Clary.
"Holnap este megy vissza."
"Az úgy jó, ha holnap mondjuk el mindenkinek? Ma szeretnék megbizonyosodni arról, hogy Simon jól van."
"Hát persze." mondtam majd megöleltem." Köszönök neki és utána mehetünk megkeresni Simont!"

Köszöntem apának, majd beszéltünk egy pár percet. Mondtam neki, hogy jól vagyok és elmegyek most egy kicsit de később még dumálhatunk.
"Mehetünk!" mondtam Clarynek. Ő is és én is harci öltözetben voltunk a biztonság kedvéért.
"Várj majdnem elfelejtettem!" mondta Clary majd gyors befutott a szobájába.
Mikor kijött a Végzet kelyhét ábrázoló kártya volt a kezében. " Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy elfelejtettem odaadni. Biztonságos helyre kell vinni. "
"Rendben. Tudok egy helyett gyere."
"Ide? Komoly? Csak így. Hol a széf vagy valami?!"mondta majd én felnevettem.
Aktiváltam a rúnát ami padlón volt - a rúna volt a mintázat ezért nem is tünt volna föl másnak, hogy lehet is alatta valami- és egy polc emelkedett ki, pár másik cuccal.
"Jaaa. Így már jobb." mondta Clary.
"Most már mehetünk." mondta.

*Pár perc alatt oda is értünk Simon lakásához.*
"Az anyukája dolgozik, a nővére meg kollégista. Még jó, hogy van kulcsom."mondta."Nyitva van."
Bementünk és semmit nem találtunk a ház üres volt.
"Nem értem. Biztos vagyok benne, hogy történt valami vele. Érzem." mondta Clary. "Menjünk vissza az Intézetbe. Hátha ott kitudunk valamit deríteni."

Clary szemszöge:

Mikor beléptünk az Intézetbe, mindenki furán nézett ránk, leginkább rám.
"Mi történt?" súgtam oda Alecnek.
"Nem tudom."
"Clary!" jött oda Izzy hozzánk sírva.
"Mi a baj?" kérdeztem aggódva. Izzy csak sírt, de nem válaszolt.
"Izzy!"
"Sajnálom.."
"Mit?? Mond már Izzy!" mondtam.
"Simon..."
"Mi van vele?
"Gyere!" ennyit mondott és elindult. Alec megfogta a kezem és elindultunk mi is utána. Egy alaksor féleségben voltunk. Volt egy téglalap alakú kő asztal és rajta valami. Sötét volt szóval nem láttam mi az. Mikor Izzy felkapcsolta a villanyt megdöbbentem. Sokkot kaptam. Nem hittem a szememnek. Észre sem vettem ,hogy oda sétáltam az asztalhoz ezzel elengedve Alec kezét. Az asztalon Simon feküdt. A ruhája véres volt.
"Mi történt?"
"Raphael hozta be. Sokat nem mondott."
"Hol van Raphael?"
"Itt vagyok." mondta. "Camille történt. Mikor elrabolták, Camille adott a véréből, és Simon késztetést érzett , hogy vissza menjen. Minden nap egyre erősebben. Hallucinálni is kezdett pl: vámpírfogai vannak stb. Mikor vissza ment Camille megölte."
Nem tudtam erre semmit mondani.
"Van 2 döntésed. 1. bele szúrsz egy karót ami megöli így nem lesz vámpír vagy mikor fölébred emberi vért adtok neki és ezzel vámpírrá fog válni."
"Az én hibám." suttogtam.
"Kint leszek!" mondta Raphael.
"Miről beszélsz?" kérdezte Alec."Nem a te hibád!"
"De igen. Én kevertem bele ebbe az egészbe és nem vettem észre a jeleket, mert túl elvoltam foglalva a saját gondjaimmal." mondtam most már sírva.
Alec átölelt.
"Egy napod van amíg dönthetsz.Simon maga is dönthet ,de legtöbbször sokkos állapotban vannak és ilyenkor nem épp ésszel gondolkodnak. mondta Alec.
"Nem hagyhatom meghalni..."
"Magadra hagyjunk egy kicsit?" kérdezte Alec. Bólintottam.

Nem tudom meddig voltam egyedül Simonnal. Meghoztam a döntésem. Ő a legjobb barátom. Nem fogom hagyni, hogy meghaljon.
"Bejöhettek!"szóltam.
"Mi a döntésed?" kérdezte Raphael.
"Ne haljon meg."
"Szóval változzon vámpírrá értem. Elmondok egy pár információt amit tudnotok kell."
"Miért segítesz nekünk?" kérdezte Izzy.
"Mert 1 most már kettő szívességgel jöttök nekem és 2 én nagyon hálás lettem volna, ha nekem is segít valaki amikor átváltoztam."
"Köszönöm!"mondtam.
"Mikor felébred emberi vért kell igyon. Nem mehet a napra , napfény gyűrű nélkül."
"Napfény gyűrű?" kérdeztem.
"Ez egy gyűrű ami ha rajtad van, akkor nem éget meg a nap. Mert ha nélküle lépsz napra hamu leszel. Persze nem egy perc alatt hanem előtte égsz egy pár percig... meg ja. Na érted? Még senkinek nem kellett ezt elmagyarázzam , ezért hangozhat nektek kicsit értelmetlenül. De próbálkozom jól mondani!"
"Most már értem köszi! Jól mondod, érthető folytasd!"
"Enni rendes ételt egyből nem fog tudni. Kell neki egy pár hét. Soha nem kéne egyen mivel a vér elég. A vér a legfontosabb. Olyan mint a víz. Nélküle nem tudunk élni. De ehet majd normális emberi ételeket is. A napfény gyűrűhöz még: Boszorkánymester tud ilyet csinálni, ha majd kell nektek. Nem minden vámpírnak van. A legtöbb jobban szeret csak éjszaka kint lenni és reggel alszanak. Van a verbéna. A vámpírok tudnak igézni, ami azt jelenti, hogy kényszeríthetnek embereket arra amire csak akarnak. De ha az ember ivott verbénát , akkor ez nem ér semmit! A verbéna ezt semlegessé teszi. Ha meg kéne fogjuk a verbénát, megégetne minket. Ez is sebzi a vámpírokat! Szerintem elmondtam minden lényeges információt. Most már csak várnunk kell, hogy felébredjen."
"Még egyszer köszönöm!" mondtam.
Nem tudom mióta várhattunk már ,de Simon felébredt.Zavartan nézett ránk. Szegény.
"Oké akkor ki ad neki vért?" kérdezte Raphael.
"Én!"
"Biztos?" kérdezte Alec.
"Igen ő a legjobb barátom!Szóval most hajoljak föle vagy?"
"Igen."
"Szia Simon. Nem lesz semmi baj oké?" Kicsit megvágtam a nyakam, hogy felbátorodjon és érezze a vért. Hirtelen egy szúrást éreztem. Nem fájt. Azt hittem fájni fog. Hirtelen azt vettem észre, hogy Raphael szedi le rólam.Majdnem elájultam, de Alec elkapott.
"Még meg kell tanulnia az önkontrollt, de én majd segítek neki."
"Clary?"Simon kezdte feldolgozni a helyzetet." Mi történt? Miért véres a nyakad?"
"Nyugi Simon! Jól vagyok!"
"Nyugi?! Te vérzel.Várj. Az én ingem is véres! Mi történt?"
"Vámpír lettél!" mondta Raphael.
"MI?! Hogyan?"
"Választhattam ,hogy meghalsz vagy vámpír leszel. Nem veszíthettelek el Simon. Én-" folytattam volna a mondatom , de Simon félbeszakított.
"Szörnyeteggé tettél Clary! Nézz rám! Egy szörnyeteg vagyok! Meg kellett volna ölj!" mondta és elfutott gyorsan. Nagyon gyorsan.
"Azt elfelejtettem mondani, hogy nagyon erősek vagyunk és szuper gyorsak. Elintézem, beszélek vele." mondta Raphael.
Nem tudom, hogy a szomorúságtól, a döbbenettől, vagy az öngyűlölettől , hogy az én hibámból a legjobb barátom szörnyetegnek gondolja magát és gyűlöl ,de elájultam.

Sziasztok! Remélem ez a rész is tetszett 😊 Most egy zenét tettem be mivel nem találtam jó képet és szerkeszteni meg nem volt kedvem, ezért gondoltam zenét teszek be nem egy fan videot. A zene még illik is a témához 🤔. A vámpíros szöveget: a napfénygyűrű stb. a vámpírnaplókból szedtem.