Breathe (Dramione Fanfiction )

XV. Treat Myself Better

 – Drágám olyan jó néha kimozdulni! Nem gondolod? – szívott egy hatalmasat a hűvös levegőből Ginny, ajkain egy ragyogó mosollyal. Kesztyűs ujja szerelme kezét kulcsolta, ahogy végig sétáltak Roxmorts macskaköves útján.

– Jól látod – bólintott Harry, majd figyelmesen követte szemével a leheletéből kialakuló felhőt.

– Minden rendben? – kérdezte a lány megtorpanva, és megsimította barátja karját. Arca aggodalmassá vált.

A griffendéles fiú elmosolyodott. – Persze Gin. Csak Hermione-n gondolkodom már egy ideje.

– Mármint?

– Tudod olyan furán viselkedik. Rejteget valamit, elszökik a körletből és nem sokat lóg mostanság velünk. Csaknem történt valami? – futott ráncba a homloka. Szerette Mione-t és szívén viselte a sorsát, még ha az utóbbi időben sokkal több időt töltött a legfiatalabb Weasley-vel, mint akármelyik másik barátjával. Néha a szerelem elvakította, de mindig ráeszmélt, hogy a barátságuk erősebb mindennél és ezért időt kellene szakítania rá.

– Nem, dehogy – legyintett a lány. – Tudod, mondtam, hogy engem se keres úgy, mint régen, de szimplán kiderült, hogy azért van, mert vele is történnek olyanok, amikről mi nem tudunk.

Harry szemöldöke felszaladt. – Például?

Ginny megrázta a fejét mosolyogva, majd magával húzta szerelmét a Három Seprű felé. – Majd elmeséli, ha készen áll rá. És nem! Meg se próbáljatok nyomozni utána!

Megforgatta a szemét. – Jó. Akkor viszont a te lelkeden szárad, ha akármi baja esik.

– Nem fog, higgy nekem – kacsintott a Weasley lány és belépett a meleg helyiségbe, barátjával a nyomában.

Draco Malfoy eközben egyedül bóklászott Roxmorts forgalmas utcáin. Szövetkabátját összeszorította magán, a fején egy acélszürke lapos sapkával és kesztyűs kezeiben sárgás borítékokat szorongatott. Próbált eltűnni diáktársai között, hogy meglelje azt a békés kis padot, amely Szellemszállásra nézett. Egyszer ott Potter és barátai jól ellátták a mardekáros fenegyerekek baját. Megesett, s utána mindig emésztő féltékeny dühöt érzett a griffendélesek iránt. Ez mára inkább szimpla hideg megvetéssé vált. Utóbbi időben a lelkét sokkal másabb problémák dúlták. Pont ezért kellett kiszakadnia a Granger által keltett babarózsaszín ködből és a nyálas viselkedésből. Elszaladt vele a ló, ezzel ő is tisztában volt.

Letelepedett a korhadt fapadra, lehelete a levegőt tejfehér felhővel színezte, arca enyhén kipirosodott. Kesztyűs kezeivel óvatosan bontotta fel az ismerős borítékot és kiemelte a pergament, amely alján ott díszelgett egy masszív pecsét. Mégpedig a Malfoyoké. Rögtön megcsapta anyja émelyítő parfümje, amely mintha mindenhova beitta volna magát. Ha valakit őszintén képes volt szeretni, az Narcissa.

Drága Fiam!

Valahányszor arra gondolok talán fel sem nyitod ezeket, a szívem elkeseredik. Hisz jól tudod minden értünk történt, s bár nem volt kegyes hozzánk a világ, mégis erősebb az összetartásunk, mint valaha.

Minden percben eszembe jutsz és, hogy most jobban hiányollak, mint akármelyik tanévben. Hiszen a nyári vakáció során se lehettél ott teljesen lélekben velünk, de legalább tudtam biztonságban vagy.

Nagyon sokat kertészkedem mostanság, mert egyszerűen nem bírom benn azok között a falak között. Építettünk egy üvegházat gyönyörű rózsákkal, ha hazatérsz megmutatom. Apád magányos, csak azok keresik, akik hasonlóan kivetettjei a társadalomnak. Meglehetősen sokat enyhült szigora, amióta ketten vagyunk. Tudod milyen! Csak Te és én láthatjuk úgy, ahogy senki más.