Breathe (Dramione Fanfiction )

XII. Fever

Roxfort falai egyre fagyosabbak lettek, ahogy az őszi időjárás a végét járta. A szél csapkodta az ablakokat és az égbolt sötétszürke színű volt. Hermione Granger némán hallgatta Horatius Lumpsluck professzor előadását valamiféle bájitalról, amelynek minden jellemzőjét ismerte már korábbról. Markában egy papírgombócot szorongatott, az izzadtságától pedig elmosódott benne a tinta. Korábban a könyvtárban járt, de sietett. Oda kellett érnie órára, ezért csak kivette a régóta áhított válaszát és útközben rohanva futott végig a tekintete rajta.

Borzalmas ötlet Granger. Sosem hittem, hogy ezt fogom mondani, de legyen úgy, ahogy történik. Csak hagyjuk, és lesz, ami lesz. Ne foglalkozzunk a múlt koncepcióival a fejünkben, egészen addig, amíg nem érezzük a vég előszelét.

Hermione szíve megdobbant, akaratlanul is összeszorította a cetlit és a padban ülve se eresztette el. A fejében milliónyi lehetőség rajzolódott ki. Mind lehetetlennek tűnt, de ő mégis annyira másképp látta akkor és ott Draco Malfoyt, mint valaha. Hátrafordult, s a fiú pont ránézett. A szemei tiszták voltak, kíváncsiak. Nem árultak el semmit. Mione arcára halovány mosoly ült, mikor előrefordult és a talárja zsebébe gyűrte a cetlit. Még akkor se tudta mit érezzen, de izgatott volt. Az egész helyzet újnak és ismeretlennek ígérkezett. Mindig is vonzotta a veszélyt, a szabálytisztelete valahogy kútba veszett, amikor megismerte Harryt és Ront. Ezúttal a barátságuk kimondatlan szabályait szegte meg. Aztán persze felmentette magát. Ron mégis hányszor tette meg ezt?

Draco Malfoy milliószor pillantott Hermione barna tincseire és valahányszor találkozott a tekintetük, arra tudott csak gondolni, hogy vajon hogyan férkőzhetett be a lány ilyen könnyen az életébe. Milyen ismeretlen mágiával bírt, amely elfeledtette vele fenntartásai nagyrészét? Ismeretlen erők dolgoztak benne. Látta a cetlit a kezeiben és kíváncsian várta válaszát, meg persze mindazt, ami rájuk várt.

Miközben mentek ki óráról Malfoy a haverjához fordult és őszinte érdeklődéssel veregette meg a vállát. - Ebédnél azért odaülsz hozzánk?

Zambini megrázta a fejét. - Lehet inkább Emmával és Jenniferrel.

A szőke felhorkantott. - Komolyan ezt fogod művelni ezentúl? Nem szép, hogy otthagysz.

- Na azért, mert te nem akarsz Nottal beszélgetni, nem kell nekem is a társaságukra kényszerülni! - morogta Blaise és tempósabban kezdett sétálni.

- Hé, álljál már meg! Nem erről van szó. Csak nem értem miért kell ilyen látványos csajozásba kezdened! Gyerekes - futott utána Malfoy. Megemelte a hangját, így páran furán néztek rájuk.

Blaise erre megpördült. - Nem akarom, hogy azt higgye eldobom az agyam miatta. Csak azért, mert nem viszonozza. Tovább kell lépnem!

- De nem ennyire agresszíven. Nem is beszéltél azóta vele normálisan - hitetlenkedett a szőke és kitárta a karjait.

- Nem szándékozom - mosolyodott el Zambini és együtt sétáltak tovább. - Csak ki akarom zárni őt a fejemből. Jobbat érdemlek nála.

Malfoy megforgatta a szemeit. - Éljen az önimádás!

- Ezt pont te mondod? Olyan hiú vagy, mint senki más, mégis képes vagy gyűlölni minden porcikád ezzel egy időben.

- Amivel tisztában vagyok azt nagyon jól kontrollálom - vonta meg a vállát Draco és elmosolyodott. - Épp ezért vagyok jobb mindenben, amiben ti tisztaszívűek nem.

- Igaz - értett vele egyet Blaise. - Na mindegy, megyek, mert Jenny azt mondta tud valami új pletykát Finniganékről.

- Képes vagy itt hagyni egy csaj miatt? - vonta fel a szemöldökeit Malfoy.