Ꭺ ᏦᎪᎷᎬᎡᎪ ᏦᎬ́Ͳ ϴᏞᎠᎪᏞᎪ́Ν

ΝᏆΝᏟՏ ᏙᏆՏՏᏃᎪႮ́Ͳ?

2020. November 19.

Nagyon jól haladunk a táncokkal. A keringőt befejeztük, és már jelenleg a jive-on dolgozunk.
Ma már reggel 8 órakor elkezdtünk próbálni.

-Jasmine.-láttam én Sebastian-ön hogy olyan feszült, és nem olyan mint máskor.

-Mondd.

-Alejandra, ma szeretne bejönni a próbára.-mondta zavartan. Vettem egy mély levegőt, úgy adtam neki választ.

-Hát, jöjjön nyugodtan.

-Tudom hogy nem szeretnéd, éppen ezért nem is muszáj igent mondanod. Csak inkább gondoltam tudatom veled hogy jönni akar.

-Jöjjön. Nem fogom neki megtiltani.

-Jas. Én nem akarok neked rosszat.-lépett mögém.

-Először is, ne szólíts így.-fordultam meg-Másodszor pedig, itt nem én vagyok a főnök. Jöjjön be, egész nyugodtan.-közöltem vele, érezni lehetett a szarkazmust a válaszomban.

-Annyira makacs vagy.-nevetett fel hitetlenül.

-Én vagyok makacs? Ne állíts rólam ilyet.

-Sziasztok!-érkezett meg Alejandra. Értem, szóval ez már biztos volt hogy jön, nem is kellett hozzá az engedélyem. Hogy mennyire ravasz ez a nő.
Elmormogtam neki egy Sziát, majd folytattuk a próbát.

Nagyon tetszett viszont, hogy Seb végre kezdte komolyan venni a dolgát, látszott rajta hogy élvezi a táncot. Ugyanúgy mint én. Ebben a táncban van egy rész amikor Sebastian-nek a kezeit végig kell húznia az oldalamon, ezért is nem igazán örültem hogy pont ma jött Alejandra, na meg persze amúgy sem örültem hogy bejár a próbákra, de így meg főleg hogy ma ilyen túl romantikus és szexi mozdulatok lesznek a koreográfiában...Tudtam hogy nem fog neki tetszeni.
Próbáltam volna egy olyan pillanatban magyarázni Seb-nek, hogy a drága barátnője ne akadjon ki, de ezt nem igazán tudtam, úgyhogy úgy voltam vele hogy nem érdekel, nem tudom másképp elmondani neki.

-Most következik az, hogy a kezeiddel, így végig kell simítanod az oldalam.-mutattam meg neki hogy mit is kell csinálnia.

-Ezer örömmel.-mosolygott.

-Pofon váglak!-nevettem rajta, és már fel is emeltem a kezem, de persze csak játékosan. Fél szemmel Alejandra felé néztem, ő pedig a telefonjából fel-fel nézett ránk.-Csináljuk addig amíg megtanultuk, utána pedig jön az amit mutattam.

-Mehet.

Egészen jól ment a koreográfia, kicsit viszont mégis feszéjezve éreztem magam Alejandra miatt.
Jött a rész, amit magyaráztam, úgyhogy én a hátammal nekidőltem Seb mellkasának, ő pedig elkezdte végighúzni a kezeit az oldalamon. Hát eléggé erotikusra sikerült ez a mozdulat, viszont tényleg nagyon hiteles lett. Bele is pirultam rendesen, még jó hogy ezt Seb nem látta.

-Ti meg mit műveltek?-állt fel Alejandra. Na most véget vetek ennek.

-Szerinted mit művelünk?

-Hát mik ezek a mozdulatok? Én elhiszem hogy táncoltok, de számomra ez már túl sok.

-Alejandra. Ne szólj már bele abba amit én csinálok. Ez egy ilyen táncstílus. Mostmár nagyon kezd elegem lenni abból hogy bejársz a próbákra, beleszólsz a munkámba! Hidd el hogy te sem örülnél annak, hogyha én dirigálnék neked!-Seb halkan figyelt, nem szólalt meg. Szerintem jobban is tette.

-Méghogy... Mit képzelsz te magadról? Mit gondolsz hogy csak így kioktathatsz? Jobban jársz, ha visszaveszel ebből a stílusból!

-Tudod mit?-húztam le a cipőmet és mérgesen a táskámba vágtam.-Tanítsd meg a barátodat te táncolni. Nekem ebből most lett elegem.

Felkaptam a táskámat, majd hazamentem.
Otthon kiordibáltam magam, olyan szép magyar káromkodást vágtam le... És eldöntöttem. Nem megy tovább, én hazamegyek. Először Dorothy-t hívtam fel, aki nagyon vidáman vette fel a telefont.

-Szia Jasmine! Mi újság? Jól haladtok?

-Nem, semmi nincs rendben! Alejandra állandóan megzavarja a próbákat, én ezt így nem csinálom. Feladom! Nem bírom tovább. Sebastian is sokszor késik a próbákról, nem veszi komolyan. -kiabáltam a telefonba.

-Jasmine, kérlek nyugodj meg. Tudom az okát hogy Seb miért nincs ott időben, miért zsörtölődik ennyit, de pár nap, és minden helyrejön. Alejandra-val pedig majd beszélek.

-Nem. Tényleg itt a vége. Szenvedek vele 2 hetet, nem bírom tovább. Pakolok, utazom haza!

-Jasm-kinyomtam. Ezért utazhattam idáig, hogy ezt a seggfejet tanítsam, szívjak miatta, és még a csaja is kioktasson hogy hogy tanítsam. Itt telt be a pohár. A lelkem nem bírja tovább.
Minek hoztam magammal ennyi ruhát? Olyan sokat vártam ettől a forgatástól, megismerhet az egész világ, elismerik a munkámat. Persze hogy mindig, minden idő előtt összeomlik.-dörmögtem magamban, miközben a ruhákat, szó szerint belecsapkodtam a bőröndbe.

Kezembe vettem a telefont hogy hívjam Kevint, hallottam hogy erőteljesen kopogtatnak az ajtómon. Az üveg részen keresztül rájöttem hogy ki áll ott.

-Mit akarsz?

-Bocsánatot kérni.

-Nem érdekel a bocsánatod!-kezdtem el bezárni az ajtót, de a lábával megtámasztotta, és azzal az erővel be is jött.-Nem engedtelek be!

-Jas.

-Ne hívj már így!

-Jasmine! Tényleg ne haragudj a hét miatt. Nagyon sajnálom hogy így alakult, ez egy nehéz időszak az életemben. Hibás vagyok, mert nem választottam szét a munkát és a magánéletet. Nem mehetsz haza. Meg kell tanítanod táncolni.

-Majd Alejandra megtanít.

-Jasmine!

-Sebastian, nekem ez így nem megy. Amit én kitalálok, abba más ne szóljon bele. Erre mindig allergiás voltam. Vagy megbeszéled a barátnőddel, vagy én elmegyek. Nem azt kérem hogy válassz, de oldd meg ezeket a gondokat!

-Úgy lesz.-bólintott.-Gyere ide!-intett a fejével.

-De én nem akarlak megölelni.

-Én meg igen.-ölelt magához.

Ez volt az első mérföldkő. Két hetes viták és konfliktusok után megbékéltünk egymással. Kezdődhet végre a kemény munka.