#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

32.fejezet

Mégis mit keresel te a szobámban??? - Akadtam ki látván Alant, aki akkor épp az egyik bugyimat tartotta a kezében.
- O, ne értsd félre Heather, csak gondoltam olyan sok dolgod van, hogy spórolok neked egy kis munkát és rendbe rakom a szobád. - Nézett rám apró mosollyal az arcán.
- Mennyire nézel te engem hülyének? És mégis, hogy a fenébe jutottál be az ajtón?
- Nem volt zárva, de féltem, hogy ha én bejöhetek, valami fura alak is átjárhat a házatokon, ezért bezártam magam után.
- Nem hiszem el ebben a házban rajtam kívül senki se zárja az ajtót?...Te pedig ne hidd, hogy elhiszem, amit mondasz! Valamit kerestél a szobámban? Mi volt az eredeti szándékod azzal, hogy betörtél? - Kezdtem egyre közelebb sétálni Alanhez, aki látván, hogy egyre idegesebb vagyok, elkezdett hátrálni.
- Ugyan Heather mi okom lenne neked hazudni? Hiszen neked köszönhetem, hogy felismernek a folyosókon és népszerű lettem.
- Nem vagyok olyan naiv, mint Joshua, ő lehet beveszi az álszent viselkedésedet, de engem nem tudsz ennyivel átverni. Most vagy elmondod miért jöttél, vagy kihívom a rendőrséget.
- Jól van Heather, csak nyugodj meg. - Váratlanul a kedveskedő arckifejezése átváltott egy sokkal komolyabb és érettebbre. – Alábecsültelek Heather West, azt gondoltam ennél több idő fog eltelni mire rájössz, hogy csak színjáték a viselkedésem. Nem fogok hazudni volt hátsó szándéka annak, hogy a segéded akarok lenni. Mivel erősen gyanús, hogy te állsz az eddigi gyilkosságok mögött.
- Szóval ezért volt az egész kis színjáték. Hát el kell, hogy szomorítsalak mivel semmi közöm nincs a gyilkosságokhoz. - Néztem bele egy álszent mosollyal a tekintetébe.
- Én ebben nem lennék olyan biztos, vannak nyomok, amik hozzád vezethetőek vissza, kezdve Laurennel.
- Istenem, de unalmasak vagytok már mindannyian. Lauren öngyilkos volt, én nem tettem mást, mint, hogy elmondtam az embereknek, hogy bulimiás, ők pedig fenn akadtak a témán.
- Nem csak Laurenre gondoltam. Ott volt Sarah is Lauren nővére, akinek eltűnését mai napig homály fedi, neked pedig nincsen alibid. Vagy mondjam példának még Ambert, aki miattad rohant el sírva? Vagy netán Emmát, aki a te házadban halt meg, vagy Hazelt, akivel aznap este verekedtetek össze mikor meghalt. Elég furcsának tartom, hogy mindegyik halálához köt téged valami.
- Látom alapos nyomozást végeztél, ezek szerint Lisát csak azért gyanúsítottad meg, hogy azt higgyem, nem gyanúsítasz engem, és közelebb engedjelek?
- Pontosan ezért jöttem rá, hogy alábecsültelek. Nos, amit mondasz, az csak részben egyezik az elméletemmel, ugyanis valóban azért vádoltam meg őt előtted, hogy leengedd kicsit a védelmed, de igazából tényleg nem bízok meg benne, szerintem ő az egyik "segéded" a gyilkolásokban.
- Nem mondom, valóban vannak érdekes érveid. De még mindig rossz úton jársz ugyanis nekem semmi közöm a gyilkosságokhoz.
- Akkor mégis ki tizedeli a diákokat az iskolában?

- Ha nem vetted volna, észre még élsz. Nem gondolod, ha én lennék a gyilkos már nem lennél itt?

- Lehet nem dolgozol egyedül, ott a pasid is James. Talán így akartok figyelembe kerülni.

- Te nem vagy normális.

- Nos ha valóban tévedek, akkor szerinted ki a gyilkos?
- Van valaki a háttérben, valaki, aki nem akarja, hogy tudomást vegyünk róla. De ha többet szeretnél tudni róla, el kell holnap jönnöd sátorozni velem és még pár osztálytársunkkal a közeli hegyekbe.
- Honnan tudjam, hogy nem csak csapda, hogy megölj engem? - Kételkedett Alan, közben karjait keresztbe rakta, ezzel is jelezte távolság tartását felém.
- Nem tudhatod, de ha nem jössz, lehet sosem fogod megtudni az igazságot. Vagy, ami még rosszabb, te leszel a következő áldozata. Amúgy miért érdekel téged ennyire a gyilkos?
- Az személyes ügy, nem szívesen osztanám meg egy olyan érzelmileg instabil emberrel, mint te, akibe egy csepp emberség se szorult, viszont ami a sátrazást illeti, mivel más választásom nem igazán van, elfogadom, de rajtad tartom a szemem.
- Felőlem - forgattam a szemeim. - Csak ne felejtsd el, hogy holnap pontban 8.-kor a házam előtt kell lenned felszerelve minden fontos eszközzel, ami hasznos lehet a hétvégét illetően. Most pedig takarodj ki a szobámból mielőtt kitekerném a nyakad.
- Azt ki is nézném belőled, ne aggódj, már itt sem vagyok. - majd kezembe dobta a bugyimat, azután olyan erővel csapta be az ajtót, hogy az egész ház beleremegett.
- Az a kis homokos mit képzel magáról, kivel beszél, a talpamat se nyalhatná meg annyit se ér. - Gondoltam magamban közben egyre jobban gerjesztettem magamban az ellenszenvet Alan iránt.
A nap hátra lévő részében hatalmas csend volt a szobámban és az egész házban. A szüleim elég sokáig dolgoztak ezért nem értek haza addig, míg fenn voltam, amit sajnáltam mivel beszélni akartam volna anyával Meganről, bár gondoltam nem annyira gáz, majd holnap mindent elmagyaráz.