#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

35.fejezet

-Ezt komolyan mondod Heather? Alant is elvitte I.H.
-Ezt próbáltam eddig elmagyarázni nektek, csak túlzottan elvoltatok foglalva azzal, hogy segítsetek nekem.
-Akkor már csak 3 maradtunk.-Jelentette ki félve Lisa.
-Ami fontosabb, hogy az időnk vészesen fogy és nem tudjuk milyen messze vannak még a többiek szóval inkább induljunk.-Mondtam majd próbáltam felkelni a földről, ami mint utóbb kiderült nem bizonyult egyszerű mutatványnak, mivel a bal lábam amin feljött a bőr olannyira fájt, hogy lépni alig tudtam vele.
-Jézusom, jól vagy Heather? Ne segítsünk?
-Majd én segítek neki Lisa, te csak fogd a zseblámpát és kövesd a vörös foszfort.-Adta ki az utasítást kissé kedves hanghon Matt.
Miután nagy nehezen sikerült felmásznom a lejtőn, Lisa vezetéséve folytattuk utunkat a többiek irányába. Amíg váratlanul Lisa fel nem sikított és a zseblámpa ki nem esett a kezéből.
-Mi történt Lisa?-kérdezte megdöbbenve Matt.
-Semmi, csak azt hittem egy kígyót látok de csak egy fának a gyökere volt.-Balszerencsénkre a zseblámpa fénye kialudt és mivel már csak az az egy volt nálunk így sötétben kellet tapogatózunk, az idő pedig vészesen sürgetett.
A sötétben lévő botorkálás közben  valahogy kilyukadtunk egy ösvényre, ahol gyertyák világították meg az utat. A vörös foszfor ott is jól kivehető volt, ez is jelezte számomra, hogy jó úton haladtunk a többiek felé.
-Ez kissé ijesztő nem gondoljátok?-Kérdezte, remegő lábakkal Lisa.
-Épp ez a célja I.H.-nek Lisa. Ne hagyd, hogy hatással legyen rád.-Szóltam rá dühös hangon Lisára.
-Heather én nem vagyok olyan erős mint ti! Én nem bírom ezeket a dolgokat sokáig elviselni.
-Tarts ki, lehet mindjárt ott vagyunk.-Próbálta meg nyugtatni Matt Lisat, és habár csak tippelt. Valóban igaza volt mivel a gyertyák 5 perc séta után egy körben végződtek, a körön belül három fa volt látható és mindhárom egy-egy társunk volt oda kötözve, szájuk pedig ragasztóval letapasztva.
-Végre megtaláltuk őket. Heather mennyi az idő?-Kérdezte sürgetve Matt.
-2:50.
-Szóval van még 10 percünk? Akkor mit állunk itt, oldozzuk el őket a fáktól.
-Várjatok.-szakítottam félbe izgatott sietségüket- Van ott előttük még egy papírlap.-Mondtam majd felvettem a földön lévő lapot és olvasni kezdtem.

"Szia Heather, ha időben ide értél akkor gratulálok eljutottál a játék fináléjához, Ha nem akkor pedig részvétem a társad miatt. Ha időben vagy még, ismertetném a legvégső játékszabályt. A lényeg. Mindhárom csapattársad a fáknál titkol valamit előled ami szerintem érdekelhet titeket. A feladatod, hogy egyesével le kell szedned róluk a maszkot és nekik őszintének kell veled lenniük. Ha egyikük is hazudik neked az meghal. Ó és ne próbáld meg őket csak úgy elvinni, mivel figyellek titeket.
Üdv: I.H."

Miután felolvastam hangosan, Lisa szinte kiakadt a az olvasott szövegen.
-Én nem hiszek ennek az I.H.-nek és nem fogom hagyni, hogy a többiek ott álljanak megkötözve.-Mondta, majd oda sétált Debra Fajához és elkezdte eloldozni.-Ne aggódj Debra mindjárt kioldozlak innen.-De amint kezét a csomóhoz emelte volna, az egyik fa mögül a kapucnis alak jött elő aki oda rohant Lisához, egyik kezével hátra szorítva karját, másikkal pedig egy kést szegezett a torkához.
-Lisa.-Indult felé reflexszerűen Matt, de megfogtam a kezét tudatva vele, hogy amit tervez nem egy jó ötlet.
-Ezt majd én elintézem Matt, te csak maradj itt és figyeld azt az alakod.-Majd magabiztos léptem oda az első fához ahol Joshua volt megkötözve. Egy erős mozdulattal lerántottam róla a tapaszt amitől kissé vöröses lett az arca.
-Nem tudtál volna kissé óvatosabb lenni?-Nézett rám azzal a tipikus undorral az arcán amit mindig látok amikor rám néz.
-Itt most nem te beszélsz. I.H. szerint van egy titkod amihez közöm van. Mi lenne az?
-Azt hiszed elmondok neked bármit is?
-Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben te lennél az aki a szabályokat meghozza.
-És ha nem?
-A papír szerint meghalsz. Én a helyedben nem kockáztatnék, de ha ezért nem is mondod el, akkor legalább gondolj bele, hogy most itt vagyok pedig el is mehettem volna.
-Nem érdekel én aztán nem beszélek.-Abban a pillanatban egy nyílvessző fúródott bele Joshua jobb combjába, senki sem tudta honnan érkezett, én így utólag csak arra tudok gondolni, hogy valamiféle csapda lehet.
-Most elégedett vagy? Miért vagy ilyen makacs? Miért nem tudod elmondani, hogy mégis mi a titkod amihez közöm van.
-Mert azzal csalódást okoznék valakit aki fontos nekem.
-Miért ha meghalsz azzal szerinted segítesz neki?-Nem válaszolt.-Joshua ígérem nem lesz semmi baj csak hallani akarom, hogy mi közöm van hozzád?
-Látom tényleg nincsen választási lehetőségem. Tudod Heather, tényleg nem miattad halt meg kizárólag Lauren. Én is résese voltam a törtéteknek, és nem csak annyiban, hogy néha beszóltam neki. Az igazság az, hogy gyűlöltem Laurent. Lehet, hogy felétek azt mutatta, hogy milyen ártatlan és sebezhető, de igazából volt neki sötét oldala. Nem egyszer beszélt ki a hátam mögött. Ráadásul miatta tudta meg anyám, hogy meleg vagyok mert elküldött neki képeket amin egy pasival smárolok, hogy mindezt miért azt nem tudom. De azt igen, hogy ez volt nekem az utolsó csepp a pohárban. Ezután egy névtelen levélben megírtam neki, hogy jobban tenné ha leugrana valahonnan mivel senkinek se hiányozna. Természetesen eléggé fenyegetően hangzott a levél tartalma. Lauren pedig rá egy hétre meg is halt.
-Szóval miattad kell még mindig azt hallgatnom, hogy én tehetek a haláláról miközben te idézted elő azt a vihart amitől fogta magát és levetette magát?-Kérdeztem egyre jobban felidegesítve magam.
-Ne tegyél úgy mintha ártatlan lennél, ha te nem vagy lehet el se kezdődött volna ez az egész. nem vagy ártatlan.-Joshua szemrehányó tekintete csak még idegesebbé tett abban a pillanatban.
-Nem is értem miért kéne téged szabadon engednem ezek után.
-Csak engedd el Heather, nincs most időnk ezen vitatkozni majd később megbeszélitek.-Szólt oda hozzánk Matt aki fél szemével még mindig azt az alakot figyelte.

Miután elengedtem Joshuat a következő fához sétáltam ahova Alan volt kikötözve. Nála már kissé óvatosabban húztam le a tapaszt de még ő is megérezte.
-Te vagy a következő, halljam te mit titkolsz el előlem. Érdekes nem gondolod, azt mondod én nem vagyok őszinte senkihez sem, pedig te vagy az aki itt most titkolózik.
-Ne izgulj én könnyebben megnyílok mint Joshua. Nem kell egy nyílvessző a combomba. Tehát a titkom lehet meg fog téged lepni, de nem vagyok igazából meleg. Csak egy apró álca volt, hogy legyen valaki aki fedez engem, miközben kiderítem ki tehet az igazi szerelmem haláláért.
-Mi? Ezt komolyan mondod Alan? De hiszen én megtettem érted mindent, csak érted és senki másért. Mond, hogy csak viccelsz én szeretlek.-Tört össze a szemem előtt Joshua, akinek még könnyei is el kezdtek hullani.
-Jaj ugyan Joshua még csak le se feküdtünk. Komolyan azt hitted, hogy érzek irántad bármit is? Aki még arra sem képes, hogy önállóan gondolkozzon.
-Ki volt az a lány?-Kérdeztem tisztán közömbösen.
-Hát lehet, hogy erre most nem fog számítani senki, de igazából Amber volt az. Amit most lehet Mattet szíven üti de mi ráadásképpen még együtt is voltunk mielőtt meghalt.
-Hazudsz!-Ordította el magát Matt.
-Sajnálattal közlöm, hogy ez az igazság Matt, vagy elfogadod vagy sem. Ezen már nem tudok változtatni.
-És ehhez nekem mégis mi közöm van?-kérdeztem kissé eltérve a tárgytól.
-Pontosan én se tudom, de ha tippelnem kéne, valószínűleg alapból féltékeny voltál rá, mivel Matt vele volt együtt nem veled. Ez pedig most talán jól esett a fülednek.
Oldalra néztem a a kapucnis alakhoz aki csak helyeslően bólogatott.
-Ez hülyeség, hányszor mondjam el, hogy nincs köztem és közte semmi.
-Mindegy, ez volt az én titkom, remélem most már elengedsz.-Matt és Joshua nem bírtak magukkal mindkettőjükön látszott a megvető gyűlölet Alan iránt, mégse tett egyikőjük se ez ellen semmit. Csak álltak egy helyben kezeiket ökölbe szorítva.

Miután Debrához került a sor a szívem kissé hevesen vert amiért kiderült, hogy neki is van olyan titka amiről még nem tudtam, pláne, hogy rólam.Az ő arcáról szedtem le legóvatosabban a tapaszt.
-Te jössz Debra, kérlek légy őszinte.-Suttogtam kissé komorabb hangon.
-Biztos tudni akarod? Vagy talán jobb lenne ha meghalnék?-Kérdezte enyhe iróniával.
-Csak mond el.
-Tudok Magenről!-Szinte sokkot kaptam, ahogy ezek a szavak elhagyták a száját.-A kórházban hallottam róla amikor Mattnek beszéltél róla. De ez igazából csak félig igaz. Tudod kiskoromban egy környéken laktunk, bár te nem emlékszel rám én már akkor is sokat figyeltelek téged. Mindig lenyűgözött az egyéniséged, de féltem közeledni feléd, főleg Magen miatt. Habár igaz Lauren volt a legjobb barátom, mégis úgy éreztem, hogy meg kell téged ismernem. Ami meg a legrosszabb, hogy láttam mikor elütötték de csak úgy mint te én is elfutottam.
-Miért nem mondtad el, hogy tudod? Miért hallgattál ki? Miért nem segítettél neki?
-Igazából csak kíváncsi voltam és nem akartam visszahozni a régi emlékeket. A másik kérdésre pedig nem tudok válaszolni ahogy te sem. egyikünk se tudja miért hagytuk ott, csak megtörtént.
-És nem zavar, hogy bolond vagyok?
-Emlékszel még mit mondtam aznap az esőben?
-"Ami neked hülyeség, nekem normális".
-Pontosan, én nem ítélkezem Heather, a barátom vagy és ezen nem változtat némi "betegség".-Amit Debra Mondott akkor valahogy olyan melegséggel töltött el, amit abban a helyzetben nagyon megbecsültem.

Miután Debrat is elengedtem, Az alak elengedte Lisat és hegy elejéhez intett majd megtapsolt. Gondolom azt akarta, hogy marra mennyünk vissza. Viszont az sem volt olyan egyszerű mivel olyan félúton észre vettük, hogy lángol az erdő mögöttünk, valószínűleg a foszfort gyújtotta meg I.H. ezzel is megrémisztve minket. Szerencsékre még épp időben értünk a kocsinkhoz kivéve Joshuat aki megakadt egy egy fának a gyökerében. Nem tudom mi vezényelt akkor, de valamiért nem akartam ott hagyni, ezért vissza rohantam hozzá egy késsel a kezemben, és még épp időben sikerült kiszabadítanom majd rám támaszkodva sétáltunk el a kocsikig. Miután már kezdtünk távolodni csak akkor vettem észre, hogy vagy 10 tűzoltó kocsi szirénázva megy a hegy irányába. Reggel fele értem haza hót retkesen és még egy üzenetet is kaptam I.H.-től.

"Szép munka Heather, ezt a játszmát megnyerted, de még sok van hátra szóval készülj fel ha nem akarsz legközelebb veszíteni.
Üdv: I.H."

Hát ennek az erdős részletnek így lett vége de még messze van a story vége remélem még mindig elég izgalmas.