– Kérlek, próbálj meg hazafelé nem összeverekedni senkivel – kértem Taijut, ahogy a kapunkban álltunk és éppen köszöntünk el.
– Szerinted ez egy olyasfajta dolog, amit be tudok tartani? – vonta fel a szemöldökét.
– Azért próbáld meg – sóhajtottam, majd megöleltem őt – Vigyázz magadra.
– Én vigyázom – motyogta és lazán átölelte a derekamat a karjával – Majd beszélünk.
– Jó–jó – suttogtam és elengedtem őt.
Ő lehajolt ekkor és csókot adott az ajkamra, amit én viszonoztam neki. Már egy óra is elmúlt és a vasárnapi nap már javában ment.
– Ha van valami, azonnal híj – motyogta, majd adott egy utolsó puszit a számra és magamra hagyott.
Végignéztem, ahogy elmegy az utca végére, majd lefordul. Mikor elment, akkor visszazártam a kaput és bementem a házba. Apu a kanapén heverészett és újságot olvasott, míg hallottam, ahogy Makoto a konyhában pakolászik. Odasétáltam apuhoz, ő ezt észrevettet és kérdően nézett fel rám.
– Makoto mondta, hogy velem szeretnéd tölteni a napot.
– Kidobtad a gyereket?
– Apuuu – néztem rá meglepetten.
– Makotonak dolga van, így kettesben leszünk majd. Szóval igen – ült fel, majd letette az újságot – Van tanulnivalód?
– Kicsi.
– Makoto, tudnál kicsit még maradni? – szólt be hirtelen a konyhába, mire a bent lévő férfi azonnal kinézett.
– Rám ne sózzad a saját gyereked! Tanulj vele te!
Apunak megrezzent a szeme és fintorogva nézett Makotora.
– Én hülye vagyok az iskolához. Tudod jól. Te sokkalta jobb tanuló voltál mindig is.
– Te. Vagy. Az. Apja – tagolta Makoto és kijött a konyhából, majd az emelet felé igyekezett, a saját szobájába. Mielőtt bement volna megállt és a korláthoz fordult, így lenézett felénk – Te akartál vele időt tölteni és abba ez is beletartozik, Azuma.
– Most pipa vagy rám? – kerekedett el apu szeme és rátámaszkodott a kanapéra.
– Csak azt akarom, hogy az ilyesfajta dolgokban te is vele legyél. Nem csak én – sóhajtott hatalmasat Makoto.
– Megcsinálom egyedül, nincs belőle baj – szabadkoztam azonnal.
– Miből van házid? – fordult felém apu.
– Matematika.
– Makoto, tanulj vele! – tette össze hirtelen apu a kezeit és visszafordult kétségbeesetten Makoto felé.
– A nagy yakuzafőnök fél némi matekházitól? – röhögte ki őt Makoto izomból, majd becsapta a szobája ajtaját és eltűnt.
– Én kitekerem a nyakát! – morgott apu és visszafordult teljesen felém – Hozd a füzeted. Megcsináljuk.
– Biztos? – kérdeztem kissé kételkedve.
– Tudom, hogy néha mérges rám, amiért rásózlak. Csak vannak dolgok, amik nekem nem mennek – forgatta meg a szemét és másfelé nézett barna szemeivel, nem rám – Én csak megvédeni tudlak. A többi nem megy nekem.
– Makotonak is elmondtam már, de te is kiveszed a részed a nevelésemből. Sőt, te veszed ki a legjobban, ugyanis te vagy az apukám – ültem le mellé, mire végre rám emelte a szemeit – Annyiszor babáztál velem, amikor kicsi voltam. Emlékszel, igaz?
आप पढ़ रहे हैं
Bandaháború: Shibuya |Taiju × Reader - Befejezett|
फैनफिक्शन[Név] Shibuya yakuzavezérének egy szem lánya és egyben a Black Dragon vezetőjének barátnője. Shibuya területén harcoló szedett-vedett bandáknak otthont nyújtanak a szervezetek, főleg [Név]-nek, akinek szerettei a különböző bandák tagjai. A folyamato...
