Bandaháború: Shibuya |Taiju × Reader - Befejezett|

5.jegyzet

Fürdést követően felöltöztem a fürdőben és kifésültem a hajamat is, hogy ne legyen kócos. Mikor ezekkel a teendőimmel megvoltam, akkor visszaigyekeztem a szobámba, ahol Taiju már várt engem. Együtt fürödtünk le végül, pár órával azután, hogy idejött. Ő előbb kijött, mint én. Jómagam becsuktam az ajtómat és barátom abban a pillanatban ült fel és nézett rám.

  – Miért öltöztél fel? – kérdezte hirtelen, mire értetlenül néztem felé.

Taiju felkelt az ágyról és egyetlen egy szó nélkül jött felém, és amikor odaért, akkor átnyúlt mögöttem és az ajtóban lévő kulcsomat elfordította.

  – Taiju? – ejtettem ki értetlenül a nevét.

Ő szó nélkül nyomta le hirtelen a lámpámat, majd a sötétben hozzám simult és egy hirtelen mozdulattal húzott fel az ölébe. Bele akartam kapaszkodni, hogy le ne essek, de az volt az igazság, hogy ő egy kézzel is simán elbírt engem. A sötétben próbáltam megkeresni a szemeit, és miután nagyjából behatályoltam az arcát, megsimogattam a bőrét.

  – Mi az? – suttogtam, ahogy arcbőrét simogattam. Bőrének kellemes és friss illata volt a zuhanyzásnak köszönhetően – Nem vagy fáradt?

  – Hozzád sose vagyok fáradt – motyogta mély hangon, közel hajolt, majd megcsókolt.

Finoman csókolt, mint aki éreztetni szeretné velem, hogy nem lesz velem durva és bízhatok benne annyira, hogy vigyáz rám. Igazából akkor is bíztam benne, amikor mohóbb és erősebb volt a csókja. Taiju megvéd engem és nem tudna nekem ártani önszántából. A legutóbbi alkalomkor is nagyon figyelt arra, hogy velem minden rendben legyen.
  Lassan folytattuk a csókunkat és ő közben megfordult velem és az ágy felé kezdett el lépkedni. Amikor megütközött a lába az ágyamban, akkor letérdelt rá és lefektetett a takarómra, mely kicsit össze volt gyűrve. Ő nem feküdt rám, helyette puszit adott a csókunk végén, majd elengedett engem, én pedig teljesen az ágyra tudtam feküdni. Elhajolt tőlem és kicsit arrébb lépett, majd felkapta a kezébe a táskáját és kicipzározta. Oldalra pillantottam, ahol az ablakomon bejött a holdnak a fénye. Hallottam, ahogy zörög kicsit, majd végül kiejti a táskáját a kezéből és hallottam, ahogy egy dobozt dobott az éjjeliszekrényemre. Visszanéztem felé, ő pedig akkor dobta le magáról a pólóját és az alvós nadrágját. Aprót nyeltem és lehunytam a szememet. Taiju ismét rátérdelt az ágyamra és kezét becsúsztatta a két combom közé. Közben ajkaival a nyakamra hajolt és belecsókolt, majd apró csókokat kezdett el a bőrömön hagyni.

  – Apu pár hónapja azt mondta, hogy még fiatal vagyok az ilyenekhez – suttogtam hirtelen, ő azonban nem állt le a nyakam csókolgatásával – Néha stresszelek, hogy igaza van. Nem is merem neki elmondani, hogy mi már le....

  – Shh, ne beszélj már ennyit – morogta és az arcom fölé hajolt, majd egyik kezével összenyomta az arcomat – Valaki huszonkettő éves korában veszíti el, valaki meg fiatalabb korában. Mi ezzel a baj? – forgatta a szemét.

  – Csak félek apu reakciójától – mondtam el nyíltan a félelmemet.

  – Nem kell tudnia róla – forgatta ismét a szemét, majd másik kezével belenyúlt a pizsipólóm alá és megsimogatta a bőrömet – Nem akarod? – suttogta maga elé és nagyon közel hajolt a szájával a számhoz.

  – Akarom – suttogtam el neki a válaszomat.

  – Akkor ne beszélj és hagyd magad nekem – suttogta és ismét megcsókolt.

Ott feküdtem Taiju alatt, aki pillanatok alatt lehalászta rólam minden ruhámat. Még mindig szégyenlős voltam előtte, így eltakartam az arcomat. Kicsit azt hittem, hogy ezzel mindenemet el tudom előle rejteni, de legbelül tudtam, hogy ez lehetetlen. Piros volt az arcom és éreztem, hogy lángol is. Ő semmit se szólt, csak egy hirtelen mozdulattal nyúlt a derekam alá, megfordított, hogy egyvonalban legyek az ággyal, majd feldobott a párnáimig, így a fejem az egyik párnámon landolt. Hallottam ahogy megszabadítja magát az alsónadrágjától, ezt követően pedig lehuppant az ágyra. Pontosabban a lábaimhoz.