Bandaháború: Shibuya |Taiju × Reader - Befejezett|

1. jegyzet

Sziasztok!🥰

Kicsit összejöttek a dolgaim és ilyenkor leginkább az írásba menekülök, emiatt is érzem úgy, hogy szeretnék egy nem Haikyuus, másfajta tematikájú könyvet hozni. Ez a könyv már több, mint egy éve a fejemben van és az anime harmadik évadja most fut jelenleg az őszi szezonban.

Remélem tetszeni fog nektek majd ez a könyvem és látni fogjátok az én szemszögemből majd Taijut, aki nem is annyira szörnyű, mint ahogy az elején megismertük a történetben. Olvastam az egész mangat és ő az egyik kedvenc karakterem.

A történetben minimális manga spoiler olvasható majd.

Vigyázzatok magatokra, öltözzetek fel rendesen a bolond idő ellen, nehogy betegek legyetek. Nagy ölelés és szeretlek titeket.:-)💕💕

🥊🥊🥊

Az őszi falevelek ropogtak az emberek talpa alatt. Nagyot szippantottam a kellemes levegőbe és közben kiélveztem az őszies időszakot, melyet irtózatosan szerettem. Már javában bőrdzsekis idő volt, viszont mivel iskolai egyenruhában kellett lennem, és ahhoz tartozott egy vastagabb blézer, ezért nem tudtam felhúzni a bőrdzsekimet. A sárga és barna színű leveleket néztem, melyek hullottak le a fáról és közben hallgattam a háttérben a srácok hangjait. Elvezettem a tekintetem a fákról és a két szőke hajúra néztem, akik falevelet gyűjtöttek Emmanak.

- Ott egy vörös - mutattam a fiúk mögé, mire Draken egyből oda is fordult és felvette a földről a gyönyörű, vörös színű levelet - Szerintem az is jó lenne neki. Nagyon szép.

- Valóban - nézegette Draken a levelet, Mikey pedig csak bambán bámulta - Mi ez a tekintet?

- Olyan, mint a többi - célzott a falevélre.

- Emma szép leveleket kért, szóval ezt is elvisszük - tette bele a zacskóba, amibe gyűjtötték őket.

- Miért nem ő gyűjti őket? - sóhajtozott Mikey és újra leguggolt, ugyanis a szavai ellenére, megtette azt, amire Emma kérte őket.

- Szakkörön van - motyogta Draken és egy újabb vöröses színű levelet szedett össze.

- Olyan jó nézni, hogy a Toman két legveszélyesebb embere éppen falevelet szed - suttogtam kedvesen és tényleg nem piszkálódni szerettem volna velük. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy Emma kérésére elkezdtek neki szép faleveleket szedni, hogy a lány kreatívodjon velük - Biztos ne segítsek?

- Biztosan - biccentett - Bár neked Ken-chin járhatna gyorsabban is a kezed.

- Miért is?

- A te barátnődnek szedjük őket...

- Neked meg a húgod, istenem - forgatta meg Draken a szemeit és sóhajtott egy hatalmasat.

Egy kicsit elmosolyodtam a fiúk szavain. Mind a ketten erősek voltak és jól verekedtek, illetve a legtöbb ember fél tőlük. Mégis, én tudtam, hogy igazából mind a kettőjükben ott van még a gyermek és nagyon jószívű emberek. A lányokat védték és tisztelték, de nem csak minket, hanem a saját barátaikért is képesek voltak elmenni a végtelenségig. Örömmel és boldogsággal töltött el az a tény, hogy a barátaimként tudhatom számon őket. Habár nagyon sok különböző banda volt jelenleg a környéken és magában, Japánban, mindet összekötötte pár dolog és ami közös volt bennük. Attól függetlenül, hogy egy adott bandába tartozol, nem jelenti azt, hogy nem is állhatsz szóba más bandák tagjaival, vagy nem lehetsz jóban velük. Nem kell mindenkivel ellenségesnek lenned, aki nem hozzád tartozik.