A Maffia Foglya!

52.rész

Adam Black szemszöge

Már  nagyon rég azon gondolkodtam, hogy mi lehet az az ajándék ami tökéletes lehet Sofi számára. Aztán egy hónappal ezelőtt rájöttem, hogy mi lehet az.
Ezért megkértem minden Trenton-i ismerősöm, hogy kutakodjon egy kicsit.  Egy hete sikerült a tervem, ezért azonnal vettem két jegyet a Trenton- Milánó járatra.

Sofia Ross szemszöge

Karácsony. Ma van Karácsony.
Reggel izgatottan ébredtem.
Adam felé fordultam, és keltegetni kezdtem.
-Adam. Kelj fel. Kérlek.
-Tudtam, hogy ma nem fogok addig aludni ameddig akarok.
-Még szép. Karácsony van.
-Akkor jó reggelt Szerelmem. Boldog Karácsonyt.
-Boldog Karácsonyt.
Felkeltünk elkészültünk és le mentünk a konyhába.
-Sziasztok. -köszönt Leila, ami meglepett, mert úgy volt, hogy haza megy a lányához.
-Leila. Nem úgy volt, hogy haza mész a lányodhoz?
-De, igen úgy volt. Csak tegnap este mikor, már fél úton voltam, akkor hívott, hogy mégsem tud fogadni, mert más vendégei vannak és terveznek elmenni és így nem tudok hozájuk menni az ünnepekre. Nem tudtam, hogy mit csináljak és ezért gondoltam, hogy akkor vissza jövök. Ha nem baj.
-Dehogy baj Leila. Maradj csak nyugodtan. -mondta Adam.
-Köszönöm.
-Ülljünk le reggelizni, es utána akkor jönnek anyuék.
-Oké.
Segítettem Leilának megtéríteni az asztalt és Liaval  és az időközben megérkezett Samékkel leültünk enni. Mikor befejeztük a reggelit, kimentünk a nappaliba a többiek egy-egy pohár bór társaságában én pedig egy pohár almalével. Élveztem, hogy Leila ennyire felszabadult és nem csak a konyhába látni.

Húsz perc múlva egy autó gördült be az udvarra. Én és Adam kimentünk az ajtó elé, hogy fogadjuk a szüleit.
Lia mosolyogva jött oda hozzánk apósomat húzva maga után. Apósom nem az a nagy mosolygós fajta. Lia és Jhon két teljesen más személyiség. Mint tűz és víz. De nemhiszem, hogy láttam volna náluk szerelmesebb házaspárt.
-Boldog Karácsonyt Sofikám. Hogy vagy?
-Köszönöm Lia. Nektek is Boldog Karácsonyt. Jól vagyok. Adam jobban aggodik mint én. Folyton kérdezgeti, hogy mit kívánok.
-Akkor jó. Le is csapnám ha nem aggódna.
-Nem kell lecsapnod őt.
-Lia hagyd, hogy én is köszönjek neki.
-Jólvan- jólvan.
-Boldog Karácsonyt Sofia.
-Magának is Jhon.
-Hogy vagy?
-Egész jól. Mostanába nincs étvágyam,  de van olyan, hogy hirtelen megérzek valami illatot és megkívánok valamit. De összességében jól. Mostanába nem vagyok rosszul.
-Ezt örömmel hallom. Ha bármiben tudok segíteni akkor szólj nekem.
-Rendben.
-Na menjünk be.
-El kell szaladjak tíz percre.
-Fiam, muszáj most?
-Anyu, csak tíz perc.
-Lia. Hagyd. Siet, és fontos.
- Te tudod hova megy?
-Igen.
-Szerelmem. Kérlek siess.
-Oké.
Ezzel futott is a kocsihoz, megint  a nagyhoz és el is tünt.
-Mi addig menjünk be. Nem lenne jó ha megfáznánk.
Mikor bementünk Sam egyből futott oda Liához. Nagyon szereti Adam édesanyját és Lia is Samet.
-Lia néni. Rég láttalak .-Sam odalépett és megölelte az anyósom.
-Meglátogathattál volna minket. És ti Matt? Nickolas? Ti miért nem jöttetek?
-Lia néni. Sok dolgunk volt.
-Persze. Nem hiszek nektek. Ha le járnak az ünnepek és nem fogtok meglátogatni akkor az egészet lecsapom. Ugye Jhon?
-Úgy-úgy.
Mindenki köszönt Liának,  és utána Jhonnak is. Majd Leilának segítve hoztunk a Black házaspárnak is bort, és beszélgetni kezdtünk.
Tíz-tizenöt perc múlva tényleg megérkezett Adam de nem egyedül volt. Felhúzott szemöldökkel sétáltam ki az ajtó elé. Adam amint meglátott vigyorogval fordult felém. Lassan megindultam lefele a lépcsőn. Majd megtorpantam.Először értetlenül néztem a két alakot ahogyan kiszállnak a kocsiból.
Ahogy felém fordult a két vendég teljesen lefagytam. A szemem megtelt könnyel és sírni kezdtem. Nem tudtam megmozdulni, csak néztem ahogy a két éve nem látott barátnőm, felém fordul és ő is sírni kezd az anyámmal együtt. Zokogni kezdtem, majd ügyelve arra, hogy ne csússzak meg a havas talajon odalépkedtem Leilához és egymás nyakába borulva bőgtünk mint két óvodás. Hallottam, ahogy Samék kijönnek az ajtón, és Adamtől megkérdik, hogy kiket hozott és én miért bőgök de nem érdekelt.
-Sofi. Azt hittem, hogy meghaltál.
-Annyira hiányoztál Leila. Ne haragudj rám.
-Kerestelek Sofi. Két éven keresztül, minden nap.- mondta sírva Leila.- Azt hittem, hogy nem foglak többé látni soha. A harmadik Karácsonyra  készületünk anyukáddal nelküled.
-Annyira sajnálom Leila. Annyira hiányoztatok.
-Köszönj anyukádnak is. Addig kiszedem a csomagjainkat.
-Oké.- Sam és  Adam odajött hozzánk és segítettek Leilának kipakolni. Addig én odaléptem anyu elé mire ő magához szorított.
-Kicsikém.
-Anyu. Annyi mindent kell mesélnem. Annyira sajnálom. Nagyon hiányoztál.
-Édesem. Semmi baj. Mindent elmesélhetsz, jó? Annyira gyönyörű vagy Hercegnőm. Egy igazi nő lettél. Büszke vagyok rád.- Anya úgy sírt, mint még soha. Soha nem láttam őt meg ennyire sírni mint most. Mindig esetleg csak könnyezni láttam, de most hangosan sírt. Lia odajött hozzánk. Elengedtük anyával egymást és Liára néztünk.
-Anyu. Bemutatom az anyósom Lia Blackket. Lia bemutatóm az édesanyám  Patricia Rosst.
-Örülök Lia.- anyu ellépett tőlem és Lia elé állt.
-Szia Patricia. Örülök, hogy megismerhetlek. Menjünk be és beszélgessünk.
-Jólvan.
-Gyere Sofi.
Amíg mi anyuval és Liával beszéltünk Leila, Adam és Samuel társaságában a csomagokat húzva maguk után beindultak.
Bementünk a nappaliba.
-Anyu. Kértek valamit?
-Amit ti.
-Én almalevet a többiek vörös bort.
-Én is bort. De te miért almalevet? -Adam elmeséli amig kimegyek a konyhába, ugye Ad?
-Nem. Megvárjuk amig vissza jössz és majd együtt.
-Oké.
-Én jövök veled Sof.-mondta Leila és felpattanva a kanapéról odalépett mellém és együtt mentünk ki.
-Mesélj Sofi. Mi tőrtént veled ebben a két évben?
Leilával leültünk az asztalhoz egymással szemben és mesélni kezdtem.
-Nem is tudom Leila, hogy hol kezdjem. Az első évben ismertem meg Adamet, és szerettünk egymásba.
-Adam, a magas fekete hajú?
-Igen. Megszerettük egymást. Sokmindenben mentünk keresztül. Képzeld el Leila, hogy megtaláltam az apám. Találkoztam vele. És egyszer segített is nekem így jobb lett a kapcsolatunk. Aztán a legjobb fiú barátom lett Sam, és Matt meg Nick.
-Ők melyikek?
-Sam barna magas kék szemű, aki segített behozni a csomagokat. Nick a szőke alacsonyabb. Matt meg a barna magas.
-Oké.
-Aztán három hónappal ezelőtt kiderült, hogy terhes vagyok, és két hete pedig Adam megkérte a kezem.
-Sofi.  Annyira örülök neked. Nekem azóta sem lett senkim. De gratulálok. Nem akarok sírni, úgyhogy ne mondj ilyeneket oké?
-Szeretlek Leila, és örülök, hogy végre láthatlak.
-Amúgy anyukád nem várja a bort?
-Jaj de.
Leilával egymásmellett  sétáltunk vissza.
Anyu amikor megtudta, hogy terhes vagyok és Adam megkérte a kezem, megint sírni kezdett.
Este odaadtuk egymásnak az ajándékokat, megmutattuk anyuéknak, hogy hol aludhatnak és mindenki elment aludni. A nap folyamán Sam és Leila folyton egymással beszélgettek.
Tévedtem, mikor azt hittem, hogy nem leszek olyan boldog még egyszer mint mikor Adam megkért. Elképesztően megkönnyebbültem, amikor megláttam anyuékat. Eddig nem is éreztem, hogy mennyire hiányoznak. Életem legboldogabb Karácsonya ez. Adammel megölelve egymást aludtunk el. Boldog vagyok.

     
            E❤