A Maffia Foglya!

42.rész

Egy órája álltam fel a pályára. Nem tudom, rettentő ideges vagyok. A GPS folyton mond nekem, hogy merre menjek, melyik elágazásnál merre forduljak. Mondanom sem kell, hogy még annak a hangja is idegesít. Nem tudom mi van otthon, nem tudom hogy kik vannak otthon, nem tudom, hogy amikor eljöttem mi tőrtént Sammel, nem tudom, hogy mi van Adammel. Csak azt tudom, hogy van egy cím ahova minden áron el kell jutnom, mert Sam azt mondta, és valószínüleg ahova megyek ott tudnak nekem segíteni.

Valamelyik benzinkútnál meg kell állnom tankolni, mert ha valahol megtalál állni a kocsi akkor elvéreztem, és még Adamnek és Samnek sem tudok segíteni. És ha engem megőlnek akkor a gyerekem is, és még Adaméknek sem tudok segíteni.
 
Tíz perc után félrehúzódtam egy benzinkútnál. Megállítottam a motort, pénzt vettem el a hátsó ülesről, kiszálltam, majd full tankot engedtem a kocsiba. Miután visszatettem a slagot a helyére bementem az üzletbe fizetni. Vettem még magamnak vizet és kiflit, és miután azt is kifizettem visszaültem a kocsiba. Utálom ezt az autót. Nagy fekete dög. De azért most hálás vagyok neki, mert sikerült  meglépnem. Elindítottam és kifordultam a kútról. Belenéztem a visszapillantóba és hírtelen azt hittem, hogy rosszul leszek. Gyorsítani kezdtem a tempón, folyamatosan felpillantva a tükörbe, hogy megnézzem mennyire messze van tőlem a hasonló fekete kocsi. Folyamatosan gyórsultam, és gyórsultam. Kezdtem lehagyni az üldözőmet. Lenéztem a GPS-re és elhatároztam, hogy teszek egy kerülőt. Igaz így kábé 100 kilométerrel meghosszítom az utat, de így lehet ha sikerül leráznom a nyomomból. Lefogok szállni a pályáról, és bemegyek egy nagyvárosba. Egy ismerős nagyvárosba. Abba a városba ahol felnőttem. Ismerem, mint a tenyerem a várost, minden mellékutcáit. Valahol itt van az akkori legjobb barátnőm és az anyám. Sikerülnie kell. Bevallom, hogy az életben nem féltem még ennyire. Lefordultam az útról, mire a GPS mondani kezdett, hogy újratervezés, mire kikapcsoltam, és nekivágtam az ój régről ismert utcáknak.

Az egyik legforgalmasabb utcán haladtam végig, mikor ismerős környék tűnt fel. Errefele laktam. Egy jobbfelöli utcán letértem, majd át egy másikra. Jópár sarokkal arréb lehagytam az üldözöimet, ezért döntöttem úgy, hogy visszaállok, mert haladnom kell.
Ezért másfél óra múlva megint feltértem az autópályára, és egyenesen a megadott cím felé közeledtem. Egy fél napja hagytam ott őket és legszivesebben megfordulnák, hogy vissza menjek hozzájuk, de tudom, hogy egyedül hiába akarok, úgysem tudnék segíteni. Ezért eltökéltem magam, hogy bármi legyen az úton, én még ma odaérek.

Már besötétedett. Este tíz óra van.
Csak úgy repülnek a kilométerek. Nem akarok lassítani, és hála az égnek nincsenek sokan az úton ezért rendesen tudok haladni. Még 150 kilométerem van hátra.
És ha odaérek akkor csak úgy beállítók az idegenhez, hogy jöttem és segítsenek? Mondjuk ha Sam ezt a címet adta meg, akkor csak rájönnek, hogy kivagyok.

Még 70 kilométer. Nagyon fáradt vagyok. Még soha nem vezettem ilyen sokat egyszerre. Pályán sem voltam ennyit. A következő letérőnél le kell álljak a pályáról. Onnan már csak egy városon kell keresztülmenjek.

Most szálltam le. Álmos vagyok, de már csak kevés van, ezért nem állok meg. Az utak egybefolynak csak követem a GPS utasításait. Már csak 20 kilométer van, és megérkezek. Egész nap egyedül voltam és minden percben egyre jobban ideges lettem. Egyre jobban aggódom értük.

A város szélén a következő elágazódásnál jobbra kanyarodok, ezzel rátértek egy hosszú útra ami egy kis idő után egy erdőbe vezet. Még 5 kilométer van a célig, amit itt mutat az erdőben. Szóval egy eldugott helyre kell menjek.

6-7 perc múlva jelez nekem a GPS, hogy forduljak balra. Lassan kanyarodok ki a szűk útra. Majd meglátok egy vas kaput, mögötte pedig egy nagy házat. Amikor megállok a kapu előtt a GPS jelez, hogy megérkeztem a célomhoz. A kapu kinyílik én pedig begurulok rajta. Az udvar gyönyórű. Mindenhol virágok és fák vannak. Hangulatosan kivan világítva. Lassan megállok a ház előtt. Megállítottam a motrot, vettem egy nagy levegőt és kiszálltam a kocsiból. Amint kiszálltam, hírtelen minden felőröl fegyverek bámultak rám.
-Elég emberek. Fegyvert le!-Mondta egy mély hang.- Mit keresel Angyalom? Csak nem eltévedtél?- A fegyveresek közül egy magas és öltönyös ember lépett elő.
-Nem Uram. Sofia Ross vagyok, Adam Black élettársa. A segítségéért jöttem.
-Kövess!-mondta, majd meg sem állt egy fa ajtós szobáig. Amint kinyitotta az ajtót, belépett rajta, utána én is.  A szoba négy sarkában fegyveresek álltak mozdulatlanul. Ahogy beléptem, utánam bezárták az ajtót. Leültem a nagy fa asztal elé, aminek a másik felén a magas ember ült.
-Miért kéred a segítségem?
-Pár nappal ezelőtt valaki betört  Adam házába, engem Samuel Jhonson, Adam legjobb barátja elvitt onnan, és három nap múlva mikor vissza mentünk, mert Adam azt mondta, hogy mehetünk, akkor tőrtént valami Sammel, és Adammel. Valakik ott voltak, és csináltak velük valamit.
-Kik voltak azok?
-Nem tudom. Még soha nem láttam öket azelőtt.
-Jolvan.  Nina a házvezetőnő elkísér pihenni, majd reggel pedig beszélünk.
-Uram.  Én nem várhatok reggelig. Napok óta nem hallottam semmit Adamről, valami tőrtént Sammel is. Levezettem ezer kilométert és borzasztó ideges vagyok. Bűntudatom van, hogy otthagytam a bajban a párom és a barátom. Nem tudok csak úgy aludni, amikor lehet, hogy ők most halnak meg.
-Idefigyelj Kislány. Elmész pihenni. Ezer kilométert levezettél, fáradt vagy és nem tudsz józanul gondolkodni. Küldök a birtokra csapatokat, hogy nézzenek szét, és reggelig kitalálok valamit. Örülök, hogy eljutottál ide, hogy legalább megtudjam, hogy szarban van az a hülye. Mint mondtam Nina elkísér pihenni, és ha nem vagy hajlandó aludni akkor altatót nyomok beléd.
-Uram értsen meg. Nem tehetem ezt.
-Nina!-órdította el magát, majd felállt, megkerülte az asztalt felhúzott, majd az ajtón belépő nőhöz kísért. -Vidd ezt a lányt el a vendégszobáig, hogy pihenhessen. Ha nem hajlandó lefeküdni adj neki altatót.
-Rendben Uram.
-Nem vehetek be mindenféle gyógyszert.
-Akor javaslom az alvást.-mondta majd átadott a házvezetőnönek aki kilépett velem együtt a szobából, és elvitt egy másik szobához. Bevezetett rajta, majd adott egy nadrágot, egy pólót és magamra hagyott. Átvettem a ruhákat és lefeküdtem az ágyra. Vajon mi van a Szerelmemmel, és a legjobb barátommal? Vajon élnek még? Vajon sikerült valakinek végezni az egyik legnagyobb maffiavezérrel? Vajon él még, vajon látom őket még valaha? Végül győzött a fáradtság, és ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.

     E❤