A Maffia Foglya!

37. rész

       Adam Black szemszöge

Most aztán hatalmas szarban vagyok. De úgy igazán nagy szarban. Tegnap reggel, mikor felkeltem apám hívott, hogy beszélnünk kellene. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet neki most ennyire fontos, ezért gondoltam, hogy amíg Sofiék reggeliznek egy félóra alatt kábé végzek ezért mondtam, is Sofiának, hogy egy félóra s érkezek, csak van egy kis dolgom. Samnek azelőtt szóltam, hogy el kell mennem, de sietek. Ezért mikor leültek kajálni, elindultam, apához, de közben hívtak a Spanyolok. Nem kicsit lepődtem meg mikor Alfonso a Spanyolok feje szemrehányóan és idegesen arról kezdett faggatni, hogy hol a faszomban van az egy hete várt szállítmánya. Köpni nyelni nem tudtam, mert én múlt héten arról kaptam jelentést, hogy a szállítmány sikeresen megérkezett. Őrült sebességgel száguldottam a szüleim háza felé. Mondtam Alfonsonak, hogy átmegyek az apámhoz és visszahívom. Nem szerencsés összevesznem Alfonsoval, hiszen az egyik legnagyobb, és legerősebb csapat az övé, nem mellesleg régi jó barátom, és szövetségesem. Mikor oda értem az apám házához, be sem parkoltam rendesen, kiugrottam az autómbol, majd idegesen trappoltam be a házba, ahol a nappaliban apa fogadott.
-Apa. Most hívott Alfonso, hogy nem érkezett meg a szállitmány, ami már egy hete meg kellett volna érkezzen hozzá. Mi van itt?
-Ezért hívtalak ide. Engem is hívott Alfonso apja. De én arról tudtam, hogy egy hete megérkezett hozzá.
-Hogy lehet az, hogy nem vettük észre, hogy nem érkezett meg?
-Kaptam papírt arról, hogy a pénz ott van a raktárban. Mi van itt?
-Akkor fel kell hívnom Alfonsot, hogy valami lett a szállítmánnyal. Bazmeg!-elővettem a telefonom a zsebemből, majd tárcsáztam Alfonsot.
-¿Si?
-¡Hola Alfonso! Soy Adan.
(Szia Alfonso! Adam vagyok.)
-Lo se mi amigo. Hablemos en inglés.
(Tudom barátom. Beszéljünk angolul.)
-Rendben, Alfonso. Fogalmam sincs, hogy mi tőrtént a szállítmánnyal. Tudod jól, hogy soha nem vernélek át. Arról kaptam jelentést én és az apám is, hogy a szállítmány időben megérkezett hozzád, és még arról is, hogy a pénz ott a raktárban.
- Tudom, Adam, hogy soha nem vágnál át. Tul rég ismerlek, és tulságosan rég vagy ahoz a barátom, hogy azt higgyem, hogy átbasztál. Nem is feltételeztem ilyet. Te elindítottad a szállítmányt ugye? Mikor?
-Még a hét elején. Utánajárok ennek az egésznek és megerkezik hozzád a dzállitmány, de fasz se tudja, hogy mi tőrtént.
-Amigo. A napnál is tisztábban látszik, hogy kiraboltak. Járjunk neki ennek az egésznek, mert van egy olyan selytésem, hogy azt akarták, hogy a szövetségünk felbomoljon. Segítek és is az embereimmel utánajárni, hogy mi lett.
-Kössz Alfonso. Üzenem apádnak, hogy kiderítem mi tőrtén és aki ezt tette az megbányja még azt is, hogy valaha megszületett.
-Jólvan mi amigo. Még beszélünk.
-Adiós Alfonso.
-Adiós.
-Valaki csúnyán átbaszott. Hívasd ide az embereidet. Ki kell derítenem, hogy ki a fasz akar ártani nekem. Fél óra múlva legyen itt minden ember, vagy aki nem lesz itt azt megölöm.
-Jolvan fiam.

Egy óra elteltével annyi Rose ember állt ott apám udvarán, hogy legutoljára csak egy beavatáson láttam ennyit. Az órszágbol minden felőröl jönnek mostmár az én embereim. Sam nincs itt, mert gondoltam, hogy ő maradjon otthon és vigyázzon, Sofiára amíg én nem vágyok mellette. Sam egyből bele is ment, nem is ellenkezett ellene, mert a szívéhez nőt az a nő, és tudja, hogy most a legnagyobb segítség nekem ebben a helyzetben az, hogy nem kell még Sofiért is aggódnom. Úgyis kell majd a segitsege, csak most jobb ha Szofira vigyáz.
-Adam. Még érkezni fognak emberek, csak lassan jönnek, mert hosszú az út.
-Oké.- Oda álltam, az emberek elé, akik hírtelen elcsendesültek és minden figyelmüket nekem szentelték. Ahogy végig néztem az embereken nem láttam, mást csak talpig felfegyverzett izmos férfiakat. Most nem kellett ide egy feleség és egy gyermek sem. Ez most egy fokkal komolyabb, mint egy találkozó.-Nem tudom, hogy tudjátok-e de valaki, ellopta a Spanyoloknak szállított fegyvereket. Több millió euró értékü fegyvernek veszett nyoma. Mindenki tudja, vagy aki még nem annak elmondom, hogy a Spanyolokkal régóta szoros baráti kapcsolatot ápolunk. Ma reggel, Alfonso Martínez a spanyolok fönöke, felhívott, hogy még mindig, nem érkezett meg az egy héttel ezelőtt útnak indult szállítmány. Na már most. Arról kaptam jelentést, hogy a szállítmány kedden este megérkezett Spanyolországba, és a pénz ami 14 millió euró, most ott van a raktárban. Szerintem mindenkinek kialakult a fejében, hogy valaki előre megtervezte és ellopta a szállítmányt. A szállítmányért felelős emberekről nem tudunk semmi, így vagy az tőrtén, hogy a Dark Rose csapatából valaki elárult és meglopott így azt akarván elérve, hogy feszültseg alakuljon ki a két család, között vagy valaki megölte az embereimet és ellopta a szállítmányt. Nem sok időnk van, ezért rohadt gyorsan szeretném ha kiderülne, hogy mi tőrtént itt. És ha tényleg az van, hogy valaki a csapatból, legyen az jóbarát, csaladtag, vagy bármi egyéb, azt akarom, hogy idehozzátok és megölöm. És nem érdekel az, hogy ki az az ember, mert mindenki, tudja, hogy az árulásért mi jár. Nem mesefilm az életünk. Ezzel mindenki tisztában van. És ebben az életben nem megengedett egy olyan ember akiben nem lehet megbízni. Remélem érthető voltam.
-Igen.-szólalt meg egyönetüen mindenki.
-Viszlát.-köszöntem el az embereimtől, majd odamentem az autómhoz, majd kifordulva a kapun utam egyenesen a házam felé vettem. Nagyon ideges voltam. Hosz hatalmas szállítmányról van itt szó. 14 millió euró nem kicsi pénz. Ideges voltam, annyira, hogy azt hittem megpattanok. Mikor haza értem, kiszálltam az autóból, bementem a házba, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Sammel találkoztam lent.
-Mi van tesó? Mi a helyzet?
-Majd késöbb beszélünk, most ideges vagyok.-mondtam, majd egyenesen a dolgozó szobám felé vettem az irányt. Nem akartam Sofiával találkozni, mert olyan ideges vagyok, hogy rajta tölteném ki a dühöm, és nem akarom bántani őt.
-Adam várj egy percet.-basszus. Pont ezt nem akartam. Gondoltam, hogy ha úgy teszek mintha nem hallanám nem követ tovább. De nem az én egyetlenkém ennél sokkal makacsabb. Gyors léptekkel bementem a dolgozómba, majd becsaptam az ajtót Sofia előtt.
-Bejöhetek?-kérdezte gyengéd és félénk hangon. Ez még jobban felbaszta az agyam. Miért fél tőlem?
-Mit akarsz?-kerseztem. Nem akartam bunkó lenni vele hiszen csak kedvességből kérdezte, mert látta rajtam, hogy valami bajom van. De rohadt ideges voltam.
-Csak gondoltam beszélhetnénk.
-Most hagyj!- mondtam, már szinte könyörögvel, a csukott ajtón keresztül.
-Adam tőrtént valmi?Miért ilyen kívácsi? Miért ilyen értetlen? Hírtelen felindulásból, kicsaptam az ajtót, majd megfogtam a két vállát.
-Azt mondtam, hogy hagyj békén! Mit nem lehet ezen megérteni, hah?-kérdeztem, már kiabálva tőle. Egy kicsit rászoritottam a vállára, és rántottam rajta egy kicsit, hogy tudja, hogy borzasztó ideges vagyok. A vékony vállai eltüntek a kezem alatt, de most nem tudtam ezzel foglalkozni.
-Adam engedj el, mert ez fáj. Mi bajod van neked? Azt mondtad, hogy maximum egy félóra, s megyünk edzeni. S visszajöttél két- három óra múlva.-van egy olyan érzésem, hogy nem azért volt ideges, mert nem mentünk edzeni, hanem azért mert nem tartottam be az ígéretem.
-Most hagyj békén. Ne kérdezősködj, és ne idegesíts, mert nem akarok olyat tenni, amit majd megbánok. Menj el és hagyj békén.-löktem el magamtól, majd becsaptam az ajtót. Tudom, hogy nem bántam vele szépen és ő nem érdemelné ezt, hisz ő nem csi ált semmit. De mondtam, hogy hagyjon, mert ideges vagyok, de ő basztatott tovább. Bassza meg. Nem kellett volna megszorítanom. Miután ellöktem magamtól, láttam, hogy ott maradtak a vállán az ujjaim nyomai. Hírtelen még idegesebb lettem, és lesöpörtem mindent az asztalomrol. Bassza meg. Mindenki bassza meg. Elloptak 14 millió értékü fegyvert a Spanyol szállítmánybol. És még Sofit is bántottam. Az egyetlen személyt aki tényleg semmiert nem hibás, de én voltam annyira balfasz, hogy pont azt a személyt bántottam, aki csak segíteni akart nekem.

Estig ott voltam a dolgozó szobámban,  dolgoztam az ügyön, majd egy idő után hallgattam, ahogyan Sofia énekel és gitározik. Az énekhangja és a játszása sikerült valamennyire lenyugtatnia. Egyszer gondoltam, hogy odamegyek hozzá, hogy beszéljünk, igazság szerint rohadtul szégyelltem magam, amiért így bántam vele. Valahogy megoldom majd ezt is.
Miután Sofia leállt a játszással utána körülbelül egy órát még ott voltam és dolgoztam és gondolkodtam. Inkább csak gondolkodtam. Mindig azt az embert taszítom el magamtól aki a legjobbat akarja nekem. Erről valahogy lekellene szoknom.
Felálltam az asztalom mögül, majd lassan benyitottam, a hálószobába. Sofia már levolt feküdvel és az egyemletes szuszogásából ítélve már aludt. Elmentem a fűrdőbe, letusoltam, majd egy alsóban odalépkedtem halkan az ágy mellé, majd úgy, hogy ne költsem fel Sofit beültem jobbfelőre mellé az ágyba. A hátam nekitámasztottam az ágy hátának, így félig ülő, és félig fekvő pozícióban kezdtem kémlelni a mellettem levő csodát. Mert egy csodaként tekintetten erre a nőre. Életemben előszőr képes vagyok teljes szivemből és őszintén szeretni. Ez a nő elérte azt amit eddig még senkinek sem. Megtanított szeretni és ezért az örök életben hálás leszek neki. Lehet, hogy még mindig azzal telnek a mindennapjaim, hogy embereket ölök meg, de mellette úgy érzem, hogy ez egy kis megváltás a sok rossz után, amit eddigi életemben elkövettem, és megéltem. Sofia erzekelte, hogy ott vagyok melletre ezért szorosan odabujt hozzám, a karját átvetette a hasamon, igy a takaró lecsúszott a váláról, láthatóvá téve azt. Az éjjeli lámpa halvány fényeben, ahogy megpillantottam, a vállát lesápadtam. Ott voltak az ujjaim nyomai a vallán, bekékülve. Nem hittem, hogy ennyire megszoritottam. Basszus. Óvatosan odanyúltam a vállához majd simogatni kezdtem az elszíneződött felületet.
-Adam. Mikor jöttél?-kérdezte halk, fáradt és rekedtes hangon.
-Most jöttem. Fáj a vállad?
-Nem vészes.
-Sajnálom Sofia. Nem akartam fájdalmat okozni neked.
-Nem Adam. Én tehetek rolla. Mondtad, hogy hagyjak békéd, de én erősködtem.
-Nem Sofia. Te csak jót akartál. Sajnálom. Bekenjük a vállad?
-Nem kell. Majd elmondod, hogy mi volt a baj?-egy kis hallgatás után megszólaltam.
-A hét elején elküldtünk a Spanyoloknak egy hatalmas fegyver szállítmányt. 14 millió euró értékében volt ott fegyver. Ma pedig hívott az Spanyolok feje egy régi jó barátom Alfonso, hogy nem érkezett meg a szállítmány, pedig mi kaptunk arról jelentést, hogy megérkezett és a pénz is ott van a raktárban. Egész nap ideges voltam. Sajnálom, hogy rajtad vezettem ezt le. Nem akartalak bántani. Nem szeretném, hogy félj tőlem.
-Adam én nem félek. Én csak meglepődtem ma. De nem is fáj. Jól vagyok ezért ne is aggódj. Old meg azt az ügyet oké?
-Az az álldott jó szíved Sofi.
-Nem lehetne, hogy most alszunk és majd reggel beszélünk?
-De igen. Aludjunk, mert hosszú nap volt ez. De azért remélem tudod, hogy nagyon, szeretlek.
-Én is Adam.-lecsúsztam az ágyba teljesen fekvő pozícióba, magamhoz öleltem Sofiát, majd úgy nyomott el az álom. Bár szar napom volt, örülök, hogy Sofi nem haragszik rám. Bár haragszom magamra helyette is.

    E❤