A Maffia Foglya!

44.rész

Az éjszaka sikerült aludnom egy keveset. Folyton felébredtem, mert álmomban azt láttam, hogy Adam véresen és élettelenül fekszik az udvar közepén. Mindig mikor felébredtem egyre jobban aggódtam, és egyre jobban vártam a másnapot, hogy tudjak meg valamit Adamről és, hogy mikor tudok segíteni neki.
Amikor felébredtem, felvettem a tegnapi ruhám, mikor végeztem az öltözködésre, nyílt az ajtóm és Nina lépett be rajta.
-Jó reggelt kedvesem.  Mr. Fabian arra kér, hogy kísérjelek oda a dolgozószobájáig.
-Rendben.- Két perc után már a fa ajtón kopogtam, és egy igen után beléptem. Hírtelen meglepetés ért amikor beléptem, mert a maximum öt fő helyett, legalább vagy húszan néztek rám, a tágas szoba minden szegletéből.
-Uraim. Bemutatom az Unokaöcsém egy jó barátját, Sofia Rosst, Adam Black jövendőbelije.- mondta Nikolas (a nevét Nina említette), majd megkerülte az asztalt és odaállt mellém.  A szobába mindenki érdeklődő pillantással vizslatott.- Ez a lány tegnap a segítségemet kérte. És mivel az apja, jóbarátom, és az unokaöcsemnek jóbarátja ez a lány, ezért kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki. Kérem mindenki foglaljon helyet.- Nikolas odahúzott engem maga mellett lévő székre, elhelyezkedtünk, majd felém fordult.- Pár óra múlva itt lesz az apád is. Ő is segíteni fog.-mondta majd a többiekhez fordult.- Mint mondtam, Sofia Ross tegnap érkezett a házamba. Elmondása alapján valaki betőrt a Black birtokra. Órdítozás vette kezdetét, az ifjabb Black és az idegen között. Az unokaöcsém Samuel Jhonson vitte el onnan Sofiát, hogy neki ne legyen bántódása. Két napra rá visszamentek, de miután Samuel bement a házba nem jött ki onnan. Sofia elmenekült, mert azt mondta neki a húgom fia, hogy ha fél percen belül nem jön ki, akkor kap az autóban egy címet ahova ha elmegy segíteni fognak neki. Sofiát még követték egy darabig az autópályán, de sikerült leráznia és végül így került ide.
-Láttad azt a személyt aki órdítozott a pároddal?-kérdezte, egy idegen.
-Csak rá néztem. Egy harmincas  éveiben lévő, alacsony, barna hajú, fickó volt. És ha jól emlékszem valami csíkok voltak tetoválva a karjára.
-Nikolas.  Ez nem lehet, hogy Pietro volt?
-Én is rá gondoltam előszőr.

Innentől elkezdődött keményen a terv készités, hogy hány emberre számíthatunk. Nikolas megoldotta ezt a kérdést azzal, hogy éjjel küldött oda embereket, akik észrevétlenül körbenéztek.

Délután hat órakor egy kocsi parkolt be az udvarra, amiből az apám lépett ki. Nikolast követve odamentem az apám elé. Nikolas és az apám köszöntötték egymást, mint az igazi barátok. Utána apa köszönt mindenkinek, majd legutoljára hozzám lépett.
-Szia Sofia. Rég láttalak utoljára. Lehetne majd úgy, hogy nem akkor találkozunk amikor baj van?
-Persze apa.
-Tényleg nagy lehet a baj, ha meg csak egy oltást sem kapok.
-Ne haragudj apa. Fáradt vagyok és aggódom Adamért és Samért. Rég nem láttam őket és nem tudom, hogy vannak.
-Megoldjuk.  Most előszőr igaz apaként akarok viselkedni, hogy most előszőr büszke legyél rám.
-Köszönöm apa.-mondtam neki miközben a szerelmemre gondolva könnyezni kezdtem. Apa ezt látva óvatosan magához húzott és megölelt. Váratlanul ért ez a tette, de furamód biztonságba éreztem magam a karjaiba. Utolsó reményemként belekapaszkodtam a nyakába és végre utat engedtem a rég visszatartott könnyeimnek. Nem hittem volna, hogy lesz olyan valaha, hogy én az apám karjaiban fogok majd bőgni, de jólesett végre kiadni magamból. Pár perc után amikor elapadtak a könnyeim apa eltolt magától, és rám nézett.
-Megoldjuk Sofikám. Megígérem, hogy  maximum három-négy nap múlva már Adam karjaiban hajtod álomra a fejed. Ne sírj. Kihozom onnan azt a majmot.- mondta apu, amit elhittem neki.

Másnap estére már mindenki tudta, hogy merre megy, hol a helye , kit fedez, ki után megy, milyen fegyvert visz magával, satöbbi.
Ezért miután kész lett a terv, mindenki elment felfrissülni, hogy tiszta fejjel álljon neki a "harcnak".
Én elmentem aludni, majd három órakor indulásra készen léptem ki az ajtón.
-Mire készülsz Sofia? Ugye nem gondoltad, hogy te odajössz velünk?
-Dehogynem. Nem fogok én itthonmaradni. Én akarok lenni az első aki látja Adamet. Nem fogok itthon ülni és várni, hogy mikor jöttök vissza.
-Sofia. Szerintem te nem fogtad fel, hogy hova megyünk. Ott őlni kell. Ki tudja, hogy milyen állapotban találunk rá Adamre és Samre. Gondolkodj! Adam is azt akarná, hogy itt maradj, és itt is fogsz maradni! Világos?-kiáltott rám Nikolas majd mindenki beült a sajá kocsijába és elhajtott.
Mondanom nem kell, hogy azután milyen éjszakám volt.
Gondolkodni kezdtem Nikolason. Sam nem emlótette nekem soha, hogy lenne egy olyan nagybátyja akit ismer. Ugye őt örökbefogadták ezért nem hittem, hogy tudna egy családtagjárol is. De emlékszem, hogy egyszer elmondta az anyjának a gyermekkori nevét. Ezek szerint Nikolas Samuel nagybátyja és azért volt a címe a kocsiban, mert Sam felakarta keresni. Csak közbejöttek a dolgok, ezért én előbb ismertem meg az egyik családtagját mint Sam. Ezekkel a gondolatokkal foglaltam le magam.

           E❤