A Maffia Foglya!

27.rész

-Mit akarsz mit csináljak Sofi? Én nem tudom. Amióta itt vagy nem vagyok önmagam. Nem tudok egymillió felé szakadni. Így könnyebb. Minden percben száz dologra kell figyelnem. Akkór megérkeztél te, s akkór még az is, hogy rád figyeljek, hogy ne essen bajod. Próbáltam megoldani, de nem kaptam jobb megoldást. Jó helyre mész.
-Te tényleg nem érted igaz Adam? Miattad kerültem ide, nem önszántamból jöttem. Értem, hogy egymillió dolgod van. Értem, hogy százfelé kell szakadnod, mert mindenkinek megakarsz felelni újdonsült vezérként. De nem engeded senkinek, hogy segítsen neked. Senki előtt nem mutatód meg azt  hogy milyen vagy valójában, és ha valaki észreveszi, hogy nem vagy te egy szörnyeteg akkór azt egyből el lököd magadtól. Ha valaki segíteni akar vagy csak annyit tesz, hogy lát téged a sok mocskon keresztül is amit elkövettél akkór azt már úgy fogod fel, hogy biztos hátsószándéka van. Egyszer sem ítéltelek el, pedig láttalak téged mélységesen sötét pillanataidban. Megemésztettem a látottakat és annyi. Egyszer sem ítéltelek el, csak hisztiztem egy sort kipihentem és kész. Rettentően önfejü vagy és a saját rágódásod miatt paranoiás és üldözőmániás lettél. Tényleg Adam én őszintén kívánom, hogy jöjjön majd egy ember az életedbe akiben megbízól és nem üldözöd el magad mellől. Engem eladtál. Majd vegyél valakit magad mellé akinek majd elmondod a titkaid és mersz rátámaszkodni. Én sajnálom, mindegy...-megfórdúltam majd bementem ténylegesen a szobába pakolni.

A délután teljesen arra ment el, hogy pakoltam. Mikor végeztem kiléptem onnan majd megálltam az ágy végénél majd kinéztem az ablakon. Fura belegondolni, hogy holnap már más lesz a kilátás. Én tényleg segítettem volna neki. Itt voltam vele. Olyan is volt amikor éjjel felriadt egy rémálom miatt és megnyugtattam. Emlékszem, hogy úgy szorított magához mintha az élete múlna rajta. Akkór annyira nagyon megsajnáltam, hogy leírhatatlan. Én magam pánikoltam amikor láttam, hogy a rettenthetetlen maffiavezér is képes félni. Akkór erősödött meg bennem az az elmélet, hogy szeretem, és nem úgy mint maffiavezér, vagy nem azért mert pénze van. Saját magáért. Az érzelmeiért, azért mert ő is csak egy ember.
A nagy elmélkedésemből két kéz a vállamon zökkentett ki. Lassan fórdúltam meg hisz tudtam ki az. Éreztem az illatát, és ismertem már az érintését is. Szembe fordultam vele majd belenéztem a szemébe.
-Sofia most jól figyelj mert egyszer mondom el és többet nem. Nem akarom, hogy elmenj. Beszélgettem Sammel. És rájöttem, hogy kellesz nekem azért, hogy ember tudjak maradni. Amióta itt vagy változtam. És eddig azt hittem, higy ettől gyengébb lettem, de nem. Figyelj Sofia sajnálom. Maradj itt kérlek.
-Nem én döntök a sorsomról.
-Akkór maradj.-megfogta kétfelől az arcom majd a szemembe nézett.-Sajnálom.-Majd megcsókolt.

    

        E❤