Tündérszem | SzD.

8. rész: amiben a bátyám utál

A szívverésem tizedmásodpercek alatt gyorsul fel, és hirtelen semmilyen logikus hazugság nem jut eszembe. Bendinek egyébként sem szoktam hazudni. Soha.

- Van ennek valami köze ahhoz, hogy olyan hirtelen eltűnt a buliról éjszaka? - a bátyám feláll az ágyamról és tesz pár lépést felém.

- Bátyus, én.... nem tudom, hogy történt ez. - rázom meg a fejem tanácstalanul, miközben a hangom elvékonyodik.

- Lefeküdtetek? - kérdezi kíméletlenül, a hangja keménységét egy pici aggodalom töri meg.

Tekintetem elfordítom róla, és idegesen harapom be az alsó ajkam.

- Mira! - Beni ezúttal teljesen közel lép hozzám, én pedig végre elég bátorságot veszek és felnézek rá.

- Igen. - lehelem.

Nincs erőm elmagyarázni neki, hogy azért ez nem volt egy igazi aktus, és hogy annyira elcseszett volt az egész, mert szomorú voltam, és egyikünk sem volt józan teljesen, amikor ez történt.

- Mira, baszd meg. - leheli a bátyám. - Te akartad ezt, vagy... - hangja elcsuklik.

- Nem ez volt a tervem, ha erre vagy kíváncsi; csak úgy megtörtént. - motyogom halkan. - Dominik nem kényszerített semmire.

- Megölöm azt a seggfejet! - sziszegi vészjóslóan a bátyám, miközben a kezében tartott órát a az ágyra dobja.

Telefonját gondolkodás nélkül rántja elő.

- Bendi! - pattanok fel a székről és lépek hozzá. - Mit akarsz csinálni? - kérdezem elcsukló hangon.

- Felhívom ezt a parasztot, aztán pedig átmegyek hozzá! - mondja villámló szemekkel.

- Figyelj. - kapom el a karját. - Erre semmi szükség. Nem jelentett ez az egész semmit. - próbálom meggyőzni.

- Ja, látom mennyire nem jelentett semmit, azért vagy ennyire készen? - torkoll le.

- Bendi, felnőtt vagyok, és...

- Egyáltalán tudott róla, hogy még nem voltál soha senkivel? - emeli fel a hangját, mire csak szégyenlősen fordítom tekintetem a padlóra.

Válasz helyett csak szipogni tudok, aztán pedig ismét rám tör a sírás és annyira szégyellem magam. Nagyon nincs most arra szükségem, hogy a bátyám üvöltsön velem. Mit szólna, ha tudomást szerezne a részletekről és a mai akciómról Nicole-lal?

- Sajnálom, Beni. - nyögöm ki, s látom hogy teljesen megilletődik az érzelmes reakciómtól.

- Mira... - mondja ki a nevem, miközben vonásai elgyengülnek, majd védelmezően ölel magához, én pedig elveszek a karjaiban, mert annyira szükségem van most erre, hogy hihetetlen.

Nem tudom mennyi ideig állhatunk a szobámban. Én zokogok, Bendi pedig próbál megnyugtatni, de csak hosszú idő után jár némi sikerrel, mikor már az ágyamon ülve ölel magához.

- Beszéltetek erről? - kérdezi feszengve.

Látom rajta, hogy kényelmetlen az én és haverja szexuális életéről kérdeznie engem, mégis megteszi, mert aggódik értem.

- Nem. - lehelem a vállába. - Valamelyik haverotok feljött... és... ő pedig itt hagyott utána.

- Baszki... - mondja gondterhelten. - Áthívom, beszélnetek kell erről, illetve nekem is jól le kell szednem a fejét ezért. - jelenti ki, s ismét kezébe veszi a telefonját.

Nem akarom ezt, nem vagyok kész ismét szembenézni Szoboszlaival, mégsem állítom meg a bátyámat.

Csá, át tudsz jönni ma valamikor? - küldi el az üzenetet, amit a címzett szinte rögtön meg is néz.