Tündérszem | SzD.

6. rész: amiben rajtakapok másokat

A német érettségi nevetségesen könnyű, és fél órával hamarabb végzek is. Kicsit elszomorít, hogy semmi értelme Ádámra gondolnom és rá várnom, mert ő nem érettségizik ebből a tárgyból és nem is volt itt. Nem voltunk túl sokan, úgyhogy most kivételesen egy teremben írtuk a vizsgát a román popkirály Szoboszlaival.

A ma reggeli hangulat meglepően könnyed volt köztünk a tegnap délutáni történések ellenére is. A tegnapi felfűtött pillanatunknak anya kiérkezése vetett teljesen véget, aki megkérdezte a sztárfocistát, hogy marad-e nálunk vacsorára, és hogy szeretne-e valami speckó dolgot rendelni. Ő végül udvariasan hárított, én pedig titkon hálás voltam ezért neki.

Szoboszlai velem szinte egyszerre végez, én pedig kicsit tanácstalan vagyok, amikor mindketten a folyosóra lépünk. Eddig mindig hazajött velem ilyen-olyan indokkal, és igazából örülnék egy fuvarnak ma is, de bátorságom nincs túl sok, hogy megkérdezzem, merre megy ezek után.

- Figyi, Bendivel ma hidegszaunába megyünk, de még valahol cruise-ol a városban Nic-kel, én meg már elhoztam minden cuccot. Elmegyek veled haza és megvárom ott, mit szólsz? - könnyíti meg végül a dolgom.

- Oké. - vonok vállat egy enyhe mosollyal és végül csendben sétálunk ki a parkolóba.

Az autóban ülve megkönnyebbülten simulok az ülésbe.

- Szerinted is könnyű volt, ugye? - kérdezem az érettségire utalva végül, mikor Dominik elfoglalja a helyét.

- Eléggé. - villant rám egy apró mosolyt, miközben beindítja a motort.

Neki meg aztán főleg, aki már több éve napi szinten használja.

- Miért szerettél volna érettségit annak ellenére is, hogy valószínűleg sosem veszed majd hasznát? - kérdezem egy kisebb csendes szünet után.

- Szerettem volna bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok ezt is megcsinálni és jobban mint épphogy kettes legyen minden. A sérülésem miatt volt is elég időm készülni, szóval miért ne? - magyarázza.

- Tök jó, hogy magad miatt csinálod. - mondom ki a gondolataim. - Mi a választott tárgyad?

- Biosz. - neveti el magát, én pedig muszáj vagyok követni a példáját.

- De az nehéz, nem? - kérdezem tanácstalanul.

- Annyira nem. Neked mi? - lopva vet rám egy gyors pillantást, miközben az utcánkba fordul.

- Építészeti és építési alapismeretek. - mondom neki egy fájdalmas vigyorral.

- És ez tényleg az, amit csinálni szeretnél majd ha megnősz? - kérdezi, miközben elfoglalja Bendi elől a bejutási lehetőséget az udvarunkba.

- Én már sosem növök meg. - nevetem el magam kicsit. - Igazság szerint divattervező szerettem volna lenni már... évek óta. De ez olyan megfoghatatlan szakma. Mindig az volt az álmom, hogy Berlinben tanulok majd. Azért is szerettem ennyire a németet.

Dominik leállítja a motort, de hirtelen egyikünk sem mozdul az autóból.

- Akkor miért nem jelentkezel Berlinbe? - kérdezi értetlenül.

- Ez kicsit bonyolult. - mondom, és segélykérően nyitom ki az ajtót, majd szállok ki a kocsiból, Szoboszlai követi a példámat.

- Nem bánod, ha átöltözök odafent? - kérdezi tőlem, amin egész kicsit meglepődöm.

- Nem. - rázom meg a fejem, ő pedig kivesz egy sporttáskát a hátsó ülésről, végül lezárja a járművet.

- Apukád miatt bonyolult? - kérdezi, miközben kinyitom a kaput.