,,-Ne hagyj itt kérlek!-ordította utánam. -Légy őszinte! Miért maradjak?-fordultam meg hirtelen. -Mert szeretlek! -szavai a szívembe hasítottak,de nem szólaltam meg. Igen, szeretlek! Szóval kérlek, ne hagyj magamra többet,mert nélküled nem tudom túlélni, az élet borzasztóan szürke hétköznapjait,amit eddig csak TE töltöttél ki! Nem teheted ezt velem újra!-nyúlt a kezem után. -Ezek csak szavak.-mondtam magam elé,alig hallhatóan. Hiszen volt választásod és te Őt választottad!-ordítottam rá torkom szakadtából. Most pedig arra kérsz,hogy mindezek után ugorjak a karodba,vagy mit vársz tőlem?-csuklott el a hangom. -Csak annyit,hogy ne engedj el. Kérlek.-mondta,miközben egy könycsepp folyt végig az arcán.,,