/ E D D I E M U N S O N / Az emberek leggyakrabban - főleg a régi időkben - nem is hittek a természetfeletti erőkben, csak ritkán, vagy ha mégis alátámasztották azt a különös dolgot, amit előidéztek, akkor ahhoz az illetőhöz tüstént a veszedelmet és a rettegést kötötték. A hiedelmeket és az avítt legendákat pedig hahotázva, nagyot mulatva mesélték el a nyári táborokban. . . Legalábbis egyesek biztosan, azonban nem az összes ember vetette el annak a gondolatát, legyintett arra, hogy bizony természetfeletti erők és képességek noha nincsenek. . . Hiszen Hawkinst valóban nyugodt, idilli városként ismerték a lakók, vagy a más helyről utazók, túristák. S mostanra a civilek reszketve engedik gyermekeiket az eddig biztonságos parkokba, utcákra akár barátokkal, akár egyedül is. Azonban ez a szakasz búcsút intett, helyette pedig keserűség, félelem és remegés nyomasztó érzése lengte be a tereket Hawkinsban. És vajon ez egy emberhez köthető-e, akit a város unszimpátiával fogad, bármit tesz és bármit csinál, vagy most már megértik az emberek: Emberfeletti erők, dolgok igenis vannak, és ezek okozzák igazából azt a számtalannyi katasztrófát a megszokott kisvárosban.