Félreismerés Fájdalma / Eddie Munson

IX. Fejezet

Sötétben gyalogolt a csapat, csak három darab zseblámpa állt a rendelkezésükre, Robiné pedig már kezdett is kialudni. Eddie továbbra is nehezményezte azt, hogy arra az irtózatósan veszélyes helyre kell menniük, ugyanis nem akarta, hogy bárkinek baja essen, főleg Faithnek. Legszívesebben kifutott volna a világból a lánnyal, hátrahagyva mindent és mindenkit, csak az ő léte jelentette a fiú számára a teljes világot és a száz százalékos megnyugvást. Marta a bűntudat, mert tisztában volt azzal, hogy Amelienek szüksége lenne most a nővérére, helyette lehet a saját vesztébe rohan. A séta alatt több alkalommal is azon gondolkozott, hogy megállítja a csapatot, és hazakísére Benwardot, mert nem tudta volna megbocsájtani magának, ha valamiféle szörnyűség történne vele.

- Mennyi idő mire még odaérünk? – tudakolta meg Stevetől Munson.

- Hát. . . – vakarta tarkóját az említett. – Nagyjából még kettő óra.

- Mennyi?! – hüledezett Eddie. – Hajnali egy lesz mire megtaláljuk, Harrington. Szerintem telepedjünk le valahol – javasolta.

- Aha – hunyorgott. – Ne készítsek az úr számára egy kőházat esetleg, ahol megtud pihenni? – csipkelődött Steve. – Hamar ott leszünk – legyintett.

- Te bolond vagy, Harrington.

• • •

átod, Munson – mutatott a tó irányába diadalittasam Steve. – Ideértünk egy óra és ötven perc alatt.

‐ Tapsoljunk meg? – gúnyolódott Eddie. – Mindegy, ideértünk, az a lényeg – sóhajtott hatalmasat.

A csapat tagjai neki is láttak annak, hogy közelebb hozzák azt az egyetlen csónakot ami a tavon ringatózott. Faith kissé aggódott, mert látta barátján, hogy valami túlságosan is nyomja a lelkét, sokkal feszültebb lett, pedig eddig sem volt igazán rózsás a helyzet.

- Hé – érintette meg lágyan a göndör kezét Faith. – Jól vagy? – suttogta neki.

- Persze – dünnyögte felettébb mogorván.

- Eddie. . . – szólította meg újra, s maga felé fordította a fiú arcát, aki szemeivel lágyan tekintett vissza a lányra. – Kérlek, mondd el, mi tört le?

Vajon mit is mondhatna Faithnek? Zúdítsa rá a gondolatait? Mindhiába ezek a kérdések, mert hamar elárasztották az érzelmek.

- Most jutottam el arra a pontig, hogy bevalljam neked mit érzek, erre randevú helyett egy gyilkossági helyszínhez jövünk – kelt ki magából Eddie. – Félek, hogy valami rossz fog történni, szépségem. Amelie is vár rád.

- Amelie okos lány, megbeszéltem vele, hogy hamarosan hazamegyek. Őt nem igazán bántja a bácsikánk – magyarázta Faith. – Meg aztán, most azzal lesz elfoglalva, hogy hogyan tegyen nekem keresztbe – sóhajtott egy nagyot.

- Basszus – kotorta ki göndör tincseit Munson szeméből. – Én mondtam neked Faith, hogy maradj otthon – rótta meg szelíden a férfi.

- Nekem itt sokkal jobb, mint vele.

Eddie közelebb húzta magához kedvesét és egy lágy csókot lehelt ajkaira. Tenyereit csípőjén pihentette, somolyogva vált el tőle kis idő után.

- Ez a mi évünk lesz a sok rossz ellenére is – simított meg arcát Benwardnak Eddie. – Tartunk moziesteket, sétálunk az újonnan nyílt parkban, és még ahhoz a kősziklához is újra elmegyünk, ami állításod alapján szerintem nyálas – nevetett.

‐ Rendben, megegyeztünk.

A csónak rendelkezésre állt ahhoz, hogy utazhassanak benne, már csak Eddiere és Benwardra várt a csoport.

- Oké, szerelmes pár – kiáltott Henderson. – Ki ül bele elsőnek? – vigyorgott.

A végleges döntés az volt, hogy Robin, Steve, Munson és Nancy mennek be a tó közepére. Dustin sértődötten hintázott egyik lábáról a másikra Erica mellett, míg Faith idegesen figyelte a távolodó csónakot.

Eltelt négy perc, minden normálisan zajlódott, mindaddig míg Munsonon kívül mindenki eltűnt a víz mélyére. A lány kétségbeesetten kalimpált a csónakban hezitálónak, hogy ne csináljon semmit, azonban Eddie a barátjai után ugrott.

- Maradjatok itt – közölte Ericaval és Dustinnal, akik teljesen ugyanazt próbálták tanácsolni Benwardnak, amit ő is Eddienek.

A lány gyorsan a tó közepére úszott, társai után eredt, viszont nem oda került, ahová ő akarta, vagy amire ő számított.

Az égbolt vörös színben pompázott, villámok és különleges lények tűntek fel, amelyet Faith eddig el sem tudott képzelni. Letaglózva állt a semmi közepén, eluralkodott felette a félelem és a megszeppentség. Ijesztő és vérfagyasztó hangulat uralkodott, elveszettnek érezte magát. Ingaóra fülsüketítő hangja bongta körbe a teret, lebegő tárgyak és nyirkos idő, hideg uralkodott. Hamar két kéz fonódott derekára.

Eddie ragadta őt meg és vitte arrébb, a biztonságba, ahol a többiek is tartózkodtak.

- Mondtam, hogy maradj Dustinékkal – szidta le Eddie Faithet, aki hökkenten pislogott rá. – Miért nem maradtál velük?!

Faith rosszul érezte magát, hogy nem azt tette, amit barátja kért, de szíve úgy diktálta, hogy nem szabad tétlenül állnia.

- Én csak segíteni akartam! – tárta ki karjait Benward. – Nem várhatod el, hogy semmittéve meredjek a semmibe!

- Henderson biztos idejön – rimánkodott Eddie. – Ericának talán van annyi esze, hogy megállítja, vagy nem megy vele.

• • •

Újra gyaloglásba kezdtek a másik világban, egy erdőben meneteltek. Mindent megrémülve vizslattak, a lebegő tárgyakon és az egyre jobban dörgő, hevesen villámló eget is.

Robin, Nancy és Faith elől sétáltak zseblámpáikkal, míg Munson és Steve ketten baktattak egymás mellett, mindezt egy ideig némán, viszont Harrington szükségét érezte, hogy beszéljen a férfival.

- Kicsit túlfélted, nem gondolod? – bökött fejével Benward felé, mire Eddie bűnbánóan figyelte a lány alakját.

- Jól ráripakodtam, ugye? – vonta oldalra ajkát Eddie szomorúan. – Istenem, akkora ostoba vagyok.

- Nem, azt nem mondanám – ingatta fejét Steve. – Csak túlságosan meg akarod óvni minden búbajtól, adj neki levegőt.

- Pajtás, van Faithnek elég gondja, amit meg kell oldania. Csak segíteni akartam neki.

- De azzal nem fogod, ha mindig megszidod – tanácsolta Steve.

- Tudom. . . Beszélni fogok vele – mondta Eddie. – Tisztellek téged, Harrington, ahogyan a három lány is, fáj kimondanom.

- Ezt hogy érted? – vonta össze szemöldökeit értetlenül az említett.

- Te kettőnk közül sokkal bátrabb vagy, Wheeler pedig mindenféle habozás nélkül követ téged és a terveidet. Gondolkoznia sem kellett, a tóba ugrott utánad – magyarázta hevesen Eddie. – Én gyáva vagyok, ez tiszta sor. Faith túlságosan bátor hozzám képest, nem vagyok én hős, Harrington – hajtotta le fejét pár másodperc erejéig, majd felnézett a fiúra.– És sérti az egómat a tény, de te, barátom – bökött Munson zseblámpájával Steve mellkasára. – Te vagy a falkavezér.

- Ne kicsinyítsd le magadat. Faith nem véletlenül habarodott beléd. Azt gondolod, hogy Dustin barátunk nem kotyogta el, hogy milyen áhitattal hallgatja arról a D&D-s játékról a dumáidat? – mosolygott. – Benward amit nem akar csinálni, azt nem fogja, de az összes idejét rád szentelte, Ed.