Félreismerés Fájdalma / Eddie Munson

VIII. Fejezet

A két fiatal elvált egymástól, s körülbelül egy percen keresztül, némán pisloghattak a másikra. Nem csak Faith volt megilletődve, hanem jócskán Eddie is, hiszen nem gondolta volna, hogy most lesz akkora bátorsága, hogy végre lépjen a lány felé. S mikor már Munson azt hitte, hogy egy hatalmas őrültséget csinált, és ezalatt az egy perc alatt ezerszer megbánta, hogy megcsókolta Benwardot, akkor a lány elmosolyodott, ami Eddienek megnyugvást, megkönnyebbülést adott.

- Hirtelen volt, ugye? — kérdezte félve Eddie. – Ne haragudj, nem akartalak kínos helyzetbe hozni.

- Hé, nyugodj meg! – tette Faith Munson kezére az övét. – Nem csináltál az ég világon semmi rosszat, Ed.

Egy bíztató mosollyal nyugtázta Faith, hogy valóban nem történt kellemetlen dolog, noha a lány egy cseppet megilletődött. Eddie közelsége és törődése megnyugvást biztosított Benwardnak, mosolygásra késztette őt.

• • •

- Ez az egyetlen módja annak, hogy előrébb jussunk, és megtaláljuk a megoldást! – szónokolt Nancy Wheeler hevesen.

A csapat egy része azt gondolta, hogy pazar ötlet volna, ha a tóhoz mennek, ahol egy gyilkosság is történt, hátha nyomra bukkannak, amellyel segíthetnek barátjukon, Maxen, illetve a többi veszélyben lévő emberen.

- Wheeler, ne szórakoztass már – ocsúdott fel Eddie. – Öngyilkos akarsz lenni? Nem vagyunk mi annyira felkészültek, hogy egy ekkora fenevaddal elbánjuk. Ereje van, ha esetleg az emlékezetem nem csal – ellenkezett gunyoros mosoly társaságában továbbra is Munson.

- Akkor várjuk meg, míg megtalál? – háborgott a nő. – Mert én nem fogom megvárni!

Feszültség kerítette be a légteret. Eddie szemei villámokat szórtak, alig akarta elfogadni az idősebbik Wheeler döntését. Nem azért, mert a férfi jobbat tudott volna ajánlani, hanem azért, mert attól tartott, hogy ezzel a lehetségesen meggondolatlan, felettébb veszélyesnek bizonyuló döntéssel nagyobb bajba keverheti Faithet.

Így is ott kellett hagynia az otthonát, húgát, amit és akit egyáltalán nem akart. Benward szívét leginkább Amelie facsarta, hiszen megígérte neki, hogy visszajön. Hiába bízott Faith testvérében, hiába volt a kislány ilyen fiatalon eszes, tette amit a nagybátyjuk kért, mégis féltette a lányt. Azonban jelenleg nem maradt más választása, az az átkozott walkie-talkie felfedte, hogy Eddievel tartja a kapcsolatot, ergo Faith tisztában volt a fiú hollétéről.

Eddie idegesen viharzott arrébb az erdőben lévő padtól, ahol letelepedtek. Nagyon felhúzta magát a helyzeten. Végre valahára volt ennyi bátorsága, hogy lépjen Faith felé, és egy szempillantás alatt elvágták a lehetőséget.

A lány szükségesnek érezte, hogy utána menjen, mert tudta, hogy Eddie most borzalmasan válságos időket él.
Körülbelül tizenöt métert gyalogolhatott Munson után, mire utolérte a felháborodott tinédzsert.

- Hé, Eddie! – kiáltott egyet Faith az egyre távolodó férfi mögött, mire az említett megfordult. – Várj meg! – lihegte.

- Faith? Miért nem maradtál a többiekkel?

- Úgy rohantál, mint akit üldöznek – helyezte mellkasára tenyerét a lány.

- Végülis, van benne némi igazság. Csak az egész város akarja karóra húzni a fejemet – dünnyögte somolyogva.

Faith szája mosolyra görbült. Szerette Eddieben, hogy még a nehezebb időkben is képes volt könnyed poénokat bedobni.

- Ne poénkodj ezzel, Ed – ütött bele vállába a fiúnak. – Miért rohantál el olyan gyorsan? Mi a baj?

- Nem támogatom Nancy ötletét – felelte kurtán. – És a véleményemen nem változtatok.

- Ed. . . – sóhajtott Benward. – Ha csak a babérjainkon ülünk, abból lehet tényleg nagyobb baj lesz. Nem várhatunk, most úgy érzem, hogy cselekednünk kell. Mint amit mindig mondasz te is – bazsalygott –, tudod, a játék közben, amikor vesztésre állunk, de te semmi áron nem vagy hajlandó feladni az adott kört.

- De jelenleg ez nem egy D&D játékmenet, hanem egy baromi nagy erejű. . . Valami – hadonászott hevesen Eddie. – Kérlek, ezt értsd meg.

- Tökéletesen megértem, de. . .

- Nincs de – szólalt közbe Munson. – É-én csak azt nem értem, hogy miért pont most voltam tökös ahhoz, hogy meglépjem mindazt, amit – állt meg egy pillanatra. –, amit megléptem, és miért akar ennyire kicseszni velem az élet, hogy a legveszélyesebb akcióba kell belecsöppennünk, ráadásul felkészületlenül, úgy, hogy tudom mit is veszthetek. És rohadtul nem akarom elveszteni. . . – darálta le egy szuszra a férfi, hogy a lány csak pislogni volt képes, megmukkanni nem.

- Mire gondolsz, Eddie? – vonta össze szemöldökeit Faith értetlenül. – Nem értelek.

- Téged, Faith. Túl nagy veszteség volnál nekem.

• • •

- Csak hagytam magamat belevezetni – sopánkodott Eddie gyaloglás közben.

Lassan kezdett teljesen besötétedni, azonban még nem volt szükség a zseblámpákra. Az égbolt világoskék színét öltötte magára, az alja pedig lassacskán kezdett feketedni. Így gyalogoltak ahhoz a bizonyos tóhoz a csapat tagjai – igen, hiába Eddie ellenkezésére –, hogy egy lépéssel előrébb legyenek Vecnánál.

- Munson, ne jajveszékelj már – pirított rá Dustin. – Nem fog semmi borzalmas sem történni, jó? – bíztatta barátját Henderson.

- Ha te mondod – rántott vállat hanyagul, majd a lány alakjára tekintett. – Hé, szépségem! – szólította meg halkan Faithet Eddie, amire hátrafordította a fejét és lemaradt Robin mellől. – Beszélhetünk?

‐ Ühüm – bólogatott helyeslőn.

Ezt követően mindketten letértek az útról, hogy tudjanak négyszemközt diskurálni.

- Nem tudom, hogy meg lehet-e valósítani, de – húzott elő Eddie a táskájából egy fehér plüssnyulat, amelyet aztán óvatosan Faith keze közé tett – szeretném, ha ezt odaadnád Amelienek. Tudom, mennyire is akarta ezt a nyulat, így megvettem számára.

Faith szíve hatalmasat dobbant a gesztuson. Emlékezett, hogy amikor ők hárman elmentek egy áruházba, ott Hawkinsban, Amelie megpillantott egy ugyanolyan fehér színű plüssnyulat, amelyet akkor Benward nem tudott finanszírozni testvére számára, hiszen csak ennivalóra tudott költeni, több nem volt nála. Azért hatotta meg méginkább Munson tette, mert tisztában volt azzal, hogy a fiú és a családja eléggé küszködtek anyagi téren, Eddie mégis erre az igencsak drága darabra –ami népszerű játék lett a városban– költötte a dollárjait.

A lány szemei megteltek könnyekkel, aligha tudott szóhoz jutni. Eddie ölelésébe férkőzött, egész éjjel hallgatni tudta volna a férfi egyenletes szívverését, amely olyannyira nyugtató számára.

Eddie átkarolta kedvese derekát, lágy csókot hintett hajába, majd aztán nyaka felületére.

- Köszönöm, Eddie.