Félreismerés Fájdalma / Eddie Munson

IV. Fejezet

Megkönnyebbülten terelte be az esőben ácsorgó csapatot. Örült, hogy látta barátait, különösebben Dustin Hendersont, akit a legjobban csípett a csapatban.

– Faith, ne haragudj, hogy így rádtörtünk, de szükségünk van a TE segítségedre — mutatott az említett felé kihangsúlyozva. — Tudjuk, hogy Eddie nagyon csipáz téged, ezért talán te tudhatod, hogy hol van. A híradó és a sajtó összevakarta azt a rengeteg szart Eddieről, de valahogy. . . Nem tudom elhinni. Azt gondoltuk, hogy nálatok töltötte ezt a jópár napot

A lány megfagyott. Vajon melyik ténnyel kellene kezdenie? Azzal, hogy ő neki halvány lila fogalma sincsen arról, hogy merre van Munson, vagy azzal, hogy mi történt Chrissyvel?

– Srácok, én nem tudok semmit sem. Én sem találkoztam Eddivel azóta, hogy. . . — elharapta a mondat végét. — Na igen. Egyszóval itt nincs.

– De te ismered őt a legjobban — szólt közbe Robin Buckley, akit a lány a helyi kölcsönző kereskedésből ismer. — Ha tudsz valamit, akkor kérlek áruld el, mert. . .

– Mondtam, hogy nem tudok semmit sem! — erőteljesebb hangnembel replikázott, ami mindenkit meglepett, még magát Faithet is. — Ne haragudjatok.

– Tudjuk, hogy Eddie valami Füves Rickkel pajtizik, és talán te lehetnél az, aki megerősíthetné az információt, hogy valóban ott van-e vagy ismeri-e a fazont — fejeztbe be a rövid hajú lány a szónoklatot.

Faithnek eszébe jutott melyik Rick nevezetű pasasra gondolnak Munson életéből. Mintha megvilágosodott volna, egyből arra következtetett, hogy ott bújt meg a fiú. Viszont eszébe jutott, hogy neki most nem lenne a legszerencsésebb elhagyni a házat, hiszen akkor nagyobb büntetést adna számára a nagybátyja.

Ennek okán inkább csak elmagyarázta, hogy merre találhatják Rick címét, és visszavonult a szobájába. Fájt neki, hogy nem mehetett el, de a sok zsarolás sarokban tartotta, és tisztában volt azzal, hogy ha most újra elszökik, akkor azt Amelie is bánja majd. Most a bácsikájukra voltak utalva, a szüleik hosszú időre utaztak el.

• • •

Eltelt több óra, egyedül lézengett a házban. Csak ült a kanapén, bámult kifelé az ablakon, szemével végigkövette az esőcseppek folyamatos gördülését az üvegen, ahogyan egyre több és több cseppecske gyülemlik fel.

Csengettek. Dörömböltek.

Faith azt hitte, hogy a bácsikája esett haza részeg állapotban, helyette viszont egy kellemes meglepetés várta őt a küszöbön.

– Pattanj az autóba! — Steve köszönés nélkül utasította neki. — Megtaláltuk a félnótás barátunkat.

Benward szíve a boldogságtól kalimpált. Megnyugodott, hogy Eddie rendben van, él, és nem történt vele semmi azalatt, míg eltűnt.

Az autóút pedig csendben telt, csak Steve kérdezett pár dolgot, azonban nem ragozta túl a diskurálást. Faith leginkább azt a pillanatot várta, hogy láthassa legjobb barátját, és hogy megbizonyosdjon hogylétéről. Amikor Harrington leparkolt, a lány tüstént tépte fel az ajtót, és szaladt Rick házának fészeréhez. Hevesen dobogó szívvel nyitott be a helyiségbe, ahol meglátta Eddiet a csónakban kuporogva.

A férfi a kezéből eldobta a chipses zacskót, és Faith ölelésébe férkőzött. Jól esett a lány közelsége, úgy, ahogyan Benwardnak is megnyugvást sugároztak Eddie ölelő karjai.

– Olyan makacs vagy — motyogta Faith fülébe. — Mondtam, hogy ne gyere el, és ne csinálj semmit. Nem akarom, hogy te is bajba keveredj.

Munson megállt a hadarásban, és társa testére pillantott. Egy rövidujjú pólóban érkezett meg, amelyeken ott virítottak a régebbi, és sajnos az újabb sebek. Eddiet a düh fogta el. Ha tehette volna, és nem köröznék — ráadásul ártatlanul —, akkor legszívesebben beszélt volna azzal az átkozott emberrel, és megvédte volna Faithet, mert fájt neki azt látni, hogy a lány szenved.