-Ó,ez így mindjárt más.-ironizált gúnyos hangszínén,a hideg kirázott a stílusától.-Akkor rendben lenne,ha Emma is átjönne,ugye?
Nevetnékem támadt,ahogy egyből felhozta az exét,akivel ilyenkor általában fenyegetőzni szokott.Nem hittem,hogy megint ide fogunk süllyedni,csak mert a legjobb barátom,akivel gyerekkorunk óta nem volt több barátságnál köztünk,átugrott egy kicsit.
Jól tudta,hogy soha,senkire nem lennék féltékeny Emmán kívül,akit annyira szeretett egy évvel ezelőtt és aki még mindig körülötte sertepertélt a szakításuk óta.
Emma Morris az a lány volt,akit nem rettentett el a tény,ha a pasi foglalt volt,sőt,talán még nagyobb élvezetett látott az egészben.
Szerette elvenni azt,ami nem az övé,ezt mindenki tudta,pontosan azok az emberek közé tartozott,akiknek egyszerűen semmi nem elég.
Mindig az kell,ami a másé.
Nem foglalkozott igazán Adriannel,mióta azonban szakítottak annál inkább fáj rá a foga,szinte tiltott gyümölcsként néz minden férfira,amíg meg nem kaparintja őket,aztán,mint a megunt csontot,arrébb hajítja.
Azonban a fiúk túl buták,hogy észrevegyék.Ebbe a csoportba tartozott Adrian is,akinek hiába mondták el,hány haverja járt már Emma bugyijában,továbbra is úgy gondolja,hogy ők igazán jó barátok.
Nem az a tipikus plázababa lány volt,inkább az a féle,akit igazi angyalbőrbe bújt csodának hisz az ember,hisz mindenkivel kedves volt.Barna szépség hosszú lábakkal és rikító kék szemekkel,rendkívül okos személyiség,amihez társult a segítőkészsége is.
Vagyis,ami a látszatot illeti.
Kevesen tudtuk mi lányok,hogyan bánt Sandra Rogerssel az öltözőben,miután ő sírva jött be az első órára kilencedikben,mert a barátja megcsalta.A fiút azelőtti este látták a moziban,ahogy épp Emma szoknyája alatt jár a keze,amit a lány persze egyáltalán nem ellenzett.Még képek is készültek,amik hiába a sötét teremben nem túl jó minőségűek voltak,a lényeg bőven kivehető volt.
Emma kárörvendő tekintettel mérte végig az összetört lányt,aki hevesen zokogott a padon ülve,majd hangosan nevetgélve távozott,csakhogy mindenkivel éreztesse a megnyert csatáját.
Mi értetlenül álltunk a szituáció előtt és nem akartunk belefolyni,hiszen nem volt közünk Sandrához,az igazságot csak később tudtuk meg,mikor tesi óráról kifelé már mindenki tudta mi történt.
Két hétig keringtek a pletykák.
-Nincs ehhez most kedvem,Adrian.-válaszoltam végül,mert nem éreztem értelmét újra elmagyarázni,hogy nincs oka aggódni.
Olyan unalmassá vált a hónapok alatt a folyamatos vitatkozás Marco miatt,hogy tényleg kezdtem beleunni.Belefáradtam a bizalmatlanságába,mikor ezzel szemben én sosem tiltottam el a lány barátaitól;egyszerűen nem éreztem fairnek.
-Marco,ne.-sikongatott kint Amira,amiből arra mertem következtetni,hogy nem ő nyerte meg a csatát és a hangos kacagására még a vita ellenére is mosolyra görbült a szám.
-A rohadt életbe Luna,csak annyit kértem,hogy azt a nyomorultat engedd el.
Éreztem,éreztem minden egyes porcikámmal,ahogy forrani kezdett a vér az ereimben a vágytól,hogy megüssem.A könnyek folyni kezdtek az arcomon az undorító stílusától,amit megengedett magának velem szemben,nem akartam többet hallani az ocsmány szavait.
Ahogy Marco befordult a konyhába a húgomat tartva,rögtön elfordultam,hogy ne lássa az arcom,míg nem köszönök el Adriantől.Nem volt kedvem még ezt is visszahallani tőle,időre volt szükségem,hogy harag nélkül tudjak beszélni vele.
Azonban Marco egyből észrevette,hogy valami nem okés,letéve Amirát odajött hozzám,hogy rám nézhessen,azonban így még inkább próbáltam elfordulni.
-Holnap megbeszéljük.-motyogtam halkan a telefonba,bár abban sem voltam biztos,hogy itt van még.
-Jó.
Ennyi volt a válasza mindössze,amit hosszú hallgatás követett,mert egyikőnk sem tudta,hogyan köszönjünk el.Sosem "váltunk" még el haragban,főleg nem telefonon,egyszerűen nem volt megszokott nálunk a veszekedés fogalma,így teljesen tanácstalanul álltam a helyzet előtt.
Ahogy a csend hosszabbodott,úgy potyogtak egyre hevesebben a könnyeim,szinte fojtogatott a csalódás,ami szétáradva a bensőmben megszorongatta a már ígyis sajgó szívemet.
Éreztem,ahogy Marco a derekamra vezeti a kezét,az ölelésébe húzva engem,majd a fülemhez hajolva nyugtató semmiségeket suttogva magához szorít.
Abban a pillanatban,ahogy egy kissé hangosabban kért,hogy nyugodjak meg,Adrian hangosan szitkozódva letette a telefont.
Felsóhajtva húzódtam el Marcotól,bár rögtön hiányolni kezdtem a melegséget és a nyugalmat,amit az ölelése nyújtott.
Amira a lábamat átölelve nézett fel rám,és habár nem nagyon értette,mi folyik itt,azért támogatóan átölelt.Letöröltem a könnyeim,majd rámosolyogtam,hogy meggyőzhessem,semmi baj nincsen és menjen ki vissza mesét nézni.Bólogatva lábujjhegyre állt,a karjait felém nyújtotta,ezzel jelezte,hogy puszit szeretne adni,majd ezután itthagyott minket.
-Sajnálom.-mondtam halkan Marconak intézve a szavaim,mire ő csak hitetlenül felnevetett.
-Mit sajnálsz,mi vida?
Megvonva a vállam,megpróbáltam rávezetni,hogy igazán magam sem tudom.Ahogy rám nézett,a kisírt szemeim láttán csalódottan rázni kezdte a fejét.
-Gyere ide.-invitált újra karjaiba,én pedig önfeledten fogadtam a gesztust.
Semmi más nem érdekelt most,csakhogy újra az a kislány lehetek,akit Marco Torres,még a vihartól is képes volt megvédeni egy ölelésével.
Amikor rettegtem a nyári estéken,mindig csak magához húzott,elmondta,hogy nincs miért félnem,ugyanúgy,mint most,semmiségeket suttogva a fülembe,míg le nem nyugodtam.Olyan volt számomra,mint egy menedék,amit sosem tudok igazán meghálálni neki.
Szárazra törölve a szemeim elhúzódtam tőle,mostmár ténylegesen,hogy összeszedhessem magam.Nem akartam egy roncsnak tűnni előtte,aki nincs jól egy kis dráma után,emellett azt is tudtam,hogy nem szeretne hallani Adrianről,semmit.Abszolút,semmit.
-Menjünk inkább most,oké?-mosolyogtam rá,a lehető legőszintébben,mire bólintott.-Csak felhívom anyát.
Magamra hagyva a konyhában,kiment felöltöztetni Amirát,legalábbis segíteni neki,míg én felhívtam anyut,hogy elvisszük őt is magunkkal.Sokat ugyan nem fűzött hozzá,mert sietett,épp valami cikket szerkesztett és megzavartam,így egy "oké,de ne maradjatok sokáig" után el is köszöntünk egymástól.
Felfutottam az emeletre ledobni a táskámat,majd kivéve a kis bőrhátizsákomat,beledobtam a telefonom és a pénztárcám.
Mire lementem,ők már felöltözve vártak,a húgom türelmetlenül topogva egy helyben noszogatott,hogy haladjak már,így gyorsan felvettem egy tornacipőt és el is indultunk.
A garázsban már bőven megvolt a hangulat,a fiúk pengették az akkordokat és Micah ujjai pörögtek a szintetizátor billentyűin.A zenétől máris jobb lett a kedvem,majd ahogy a fiúk odalépve hozzánk megölelgettek,majd a húgomat is megszorongatták,teljesen elfeledkeztem az előbb történtekről.
-Ma mit játszotok?-ültem le az egyik fotelre,ami kopottan ácsorgott a fiúk "színpadjuk" felé fordítva.
-The Neighbourhood,The Vamps,szerintem egy kis 5SOS is belefér,azon kívül passz.-sorolta az együtteseket Micah,mire a húgom szeme egyből felcsillant.
Neki legalább jó a zenei ízlése,ha már Sierráról ez nem annyira mondható el.Igaz ugyan,hogy a szépfiúkból álló bandánál megáll a történet,de vele tudok kornyikálni kedvemre.
-Sweater Weather mehet?-kérdezte Marco a mikrofon mögé pattanva,ott is hagyva minket pillanatok alatt,mire bólogatva magamhoz invitáltam Amirát.
Ahogy Jack dobolni kezdett,a zene magával is ragadta az elmém és éreztem,hogy kezdem elengedni magam,Amira pedig az ölemben dúdolt,amit alig hallottam a hangszerjáték miatt.Marco lehunyva a szemeit kezdett bele az első sorokba,a mély hangja segített jobban átélnem a dallamokat és rá figyelve kizártam mindent,a zenén kívül.
Mindig szerettem a hangját,ezekhez a zenékhez különösen passzolt,imádtam hallgatni ahogy énekel,hiszen a baritonja beleillett az erős melódiájú zenébe.
-Touch my neck and I'll touch yours,you in those little high waisted shorts, oh.
Ezek voltak a sorok,ahol lányok ezrei elolvadtak a lehunyt szemű fiútól,ahogy átélve a szöveget aztán zavaros tekintettel pillantott a közönségére.Sűrű szempillái mögött,sötét szemeiben vihar dúlt,aminek nem értettem okát,mégis rabul ejtette a figyelmemet.
Összezavarodva összpontosítottam a gesztusaira,amiket felém intézetta dal alatt és élveztem,hogy a karcos hangja hatására a testemen időközönként végigfut a libabőr.