Heather | ✓

[ h a r m a d i k ]

Az egész nap olyan gyorsan eltelt,számomra meglepő módon,hogy észre sem vettem,hogy már az utolsó két órához értünk.

Kipakoltam gyorsan a cuccaimat a padra,majd levágódtam a székre és a telefonomat nyomkodva vártam,hogy becsengessenek.

Marco lehuppanva mellém kivágta a könyvét a padra,majd egy tollat kihalászva a táskájából,nagy nehezen,ő is hátradőlt a székében.
Abban a táskában egy egész szemétdomb lehet.

-¡Hola!-köszönt rám mosolygósan,a reggeli ignorálásának nyoma sem volt már.

Vigyorogva köszöntem vissza neki,majd egy kicsit csendesebb beszélgetésbe kezdtünk,hogy elüssük az utolsó pár percet csengetésig.

-Jössz ma a próbára?-kérdezte halkan,hogy ne hallja senki.

Lassan végiggondoltam,mit beszéltünk anyával a mai napról.Általában én megyek Amiráért,emiatt egy ideig nem érek rá,főleg,hogy nem maradhat egyedül otthon,szóval körülbelül négyig vele kell maradnom.

-Anyu dolgozik.-húztam el a számat.-De fél öt körül ott leszek.

Felcsillantak a szemei a pozitív válaszomra.

Marcot semmi sem teszi olyan boldoggá igazán,mint a zene,főleg,hogyha ő játszhat.Egy éve szedte össze a bandát,akikkel délutánonként szokott zenélgetni és sokszor én is el szoktam járni hozzájuk,hogy közönséget alkothassak nekik.
Az oka a nagy titkolózásnak a többiek voltak,mióta a fiúkkal játszanak egy-két helyen a városban és azon kívül is,így sokan járnak hozzájuk,csakhogy elmondhassák magukról,hogy ők hétvégén egy Pluviophile próbán voltak,vagy ahogy ők maguk mondják "ingyen koncerten".
Így aztán a sulin belül abbahagyták a hangoztatását és inkább csak üzenetben beszéljük meg az ilyen dolgokat.

-Sierrát is hozod?

Habár szeretek a legjobb barátnőmmel időt tölteni,teljesen botfülű;nem hallgatja azokat a pop számokat,amiket én,vagy amiket a srácok játszanak,ő inkább azoknak a rémes,érthetetlen metál zenéknek a híve,amit én csak krákogásnak nevezek.
Így inkább ilyenkor elengedem a témát,elmegyek egyedül vagy elhozom magammal Amirát.

-Nem hiszem.-válaszoltam gyorsan,mikor megláttam a spanyol tanárnőt belépni a terembe,majd sebesen felnyitottam a könyvemet a hátsó résznél.

Megint elfelejtettem megtanulni a szavakat,upsz.

-Buenas tardes clase.-köszönt nekünk hangosan a tanár,mire mi is kisebb-nagyobb összhangban visszaköszöntünk.

Bíztam benne,hogy lesz lehetőségem legalább átnézni a szavakat,mielőtt ideér,mert tegnap este megint inkább lezártam a tanulást annyival,hogy "majd megtanulom szünetben."
Hát,mit ne mondjak,megint jól sikerült.

-Vamos a repetar las formas del verbo crecer.-kezdett is bele a tanárnő azonnal,majd kihívta a táblához az egyik diákot,hogy felírja az ige ragozását.

-Ma mit gyakoroltok?-súgtam halkan Marconak,míg a csoporttársunk szenved a szabálytalan ige ragozásával.

Legtöbbször ugyan mai slágereket,vagy ilyen nosztalgikus zenéket játszanak,amik a mi korosztályunk kedvencei voltak,attól akadnak alkalmak,mikor becsúszik egy-kettő különlegesebb is.Például egy lassabb szám,vagy akár spanyol nyelvezetűek is,amikért a lányok egyenesen imádkoznak.

-Nem tudjuk még,azonban nagy bejelenteni valónk van.-vigyorgott rám.

Szemei csillogtak az örömtől és a mosolya a füléig ért.

-Na.-örültem meg én is,hogy valami feldobta,azonban kicsit hangosan sikerült ezt kijelentenem.

A tanárnő vöröslő szemekkel pillantott az irányomba rögtön és nagyon úgy éreztem,hogy gondolatban már el is ásott valahova,mert beszélgettem.