Heather | ✓

[ h a r m i n c h a r m a d i k ]

-Nagyon jól éreztem magamat.-mosolyogtam rá Davidre.-És köszönöm a rózsákat.

-Én köszönöm,hogy eljöttél.-mondta a fülem mögé simítva egy kósza tincset.

Elpirulva néztem őt,ahogy vigyorogva figyelt.Élvezte,hogy zavarban vagyok,ezért nem csinált semmit,csak várt,hogy mit lépek.Gondolom,úgy érezhette,hogy szeretném,ha megcsókolna,én viszont azon kaptam magam,hogy az ajkai helyett Marco ajkait láttam magam előtt,ezért pedig nagyon szégyelltem magam.

Letörni viszont nem akartam,ezért lábujjhegyre állva egy gyengéd csókkal az arcára köszöntem meg neki a csodálatos együtt töltött napot.

Csalódott,de édes mosolyt varázsolt az arcára,így úgy éreztem,jól döntöttem.Nem kell ezt az első csók dolgot elsietni,főleg addig,míg más fiún jár az eszem.Nem lenne fair.

-Szia.-suttogtam magam elé,mikor az autója már elhagyta az utcánkat.

Így telt hát a randink,amit aztán szilveszterig még kétszer megismételtünk de még mindig amolyan baráti stílusban.Nem siettette a dolgot,miután ő is látta rajtam,hogy mennyire nem vagyok biztos a dolgomban,ezért türelmesen várt,míg készen álltam rá,hogy magasabb szintre emeljem a kapcsolatunkat.Én pedig nagyon hálás voltam érte.

Marco felől nem hallottam semmit egészen keddig.Nem akartam zaklatni,mert feleslegesnek éreztem magam a ténytől,hogy a viselkedése arról árulkodott,mennyire nem hiányzom neki.Olivia folyamatosan édes,összebújós képeket posztolt vele az instagramjára,ezért biztosra vehettem a nyilvánvalót,hogy persze miatta szart le,nem mintha nem jöttem volna már rá előtte is magamtól.Próbáltam kizárni az egész szituációt,aztán hétfőn már odáig jutottam,hogy kész,nem fogok rá várni;egyedül utána néztem az írónak és még a cselekményt is összefoglaltam a karaktereket felvezetve.Egyszóval körülbelül minden nagyobb részt lezártam,az apróságokat Marconak hagyva,ha egyszer hajlandó lenne idetolni a képét.Nagyszerű.

A feszült hangulat sem segített a kedvemen,ami a házban uralkodott apa miatt.A szüleink úgy járkáltak fel-alá,mint az élőhalottak,igyekezve elkerülni egymás tekintetét,meg persze mindenféle kommunikáció nélkül.Roppant gyerekesen viselkedtek,azonban ezt legalább anya részéről meg tudtam érteni;próbálta apát a saját buta viselkedésével észhez téríteni;megmutatni milyen érzés,ha ennyire elhidegülnek tőled.A néma közömbösségről nem is beszélve,ami apát aztán az utóbbi időben nagyon is jellemezte.

Persze sokra anya ezzel sem jutott,mert apánkat ez sem hatotta meg úgy különösebben,de ami úgy igazán,mindhármunknak fájt,az a kedd esti viselkedése volt,ami által már anyánál is robbant a bomba.Ez lehetett az utolsó húzása.

-Nem hiszem el,hogy két percre nem tudsz elszakadni attól a szartól!-kiabált anya a levegőbe hisztérikusan,apa laptopjára mutogatva.Azt hiszem,sokkot kaphatott a történtektől,mert,ha ő káromkodik,ott már tényleg baj van.-Van fogalmad róla,hogy van egy családod,ahol vannak kötelezettségeid?

Apa csak a falra meredve ciccegett.Hihetetlen,mennyire pökhendi!Még ő volt besértődve.

-Csak két percre nem figyeltem,Adette.-mentegetőzött,mire anya szemei villámokat kezdett szórni.Apa azonnal hátrahőkölt.-Nem tehetek róla,hogy közben dolgoznom kell.Elég nagylány már,hogy ezt magától is tudja.

-Hallod magad Matthew?-hüledezett anya.-Még csak négy éves az isten szerelmére!

Kezdtem sajnálni a szomszédokat,mert ezt bizony,valószínűleg még ők is hallották a nyitott ablak miatt,ami épp a szellőztetés miatt volt kitárva.Gyorsan odaosontam,hogy bezárjam,mielőtt a világnak is kiteregetik a családi életünket.