ELSŐ RÉSZ
Az ébresztő hangja rántott ki csodás álmomból.
Forró nyári nap volt,amin a tengerparton sütkérezhettem a forró homokban fekve a legjobb barátnőm társaságában.Testemet csak egy napsárga bikini fedte,amit rojtok díszítettek,az egyszerűsége miatt vettem meg még tavaly nyáron,azóta is a kedvenceim közé tartozott.Koktélokat iszogattunk,napoztunk és a sok értelmetlen,lányos dologról beszélgettünk.
Hunyorogva nyitottam ki a szemem,de már nem a nap sugarai bántották a retinámat,hanem a szobám lámpája vakított meg,mire felnyögtem kínomban.
-Felkeltő.-sikítozott Amira kivágva a szobám ajtaját,amire csak felmordulva a fejemre húztam a vastag takarót.
Újabb hétfő reggel,újabb hét óra szenvedés abban a rohadt épületben és egy újabb kedves ébresztés a hiperaktív húgomtól,akinek alig várom,hogy vissza adhassam ezt,ha egyszer gimnazista lesz.
Jól kezdődik a hét,mint általában.
-Haaaaallóóó.-ugrott az ágyra,amit csöpp testétől meg sem éreztem,nyávogása azonban annál idegesítőbb volt.
Hangosan felmordulva rántottam le magamról a takarót,ami ezáltal teljesen összekócolta a tincseim.Elképzeltem magamat egy pillanatra,hogy valószínűleg úgy festhetek,mint egy majom,aminek beszárították a szőrét fürdőzés után.Csodás látvány.
-Fent vagyok már Mira,mostmár kimehetsz.-paskoltam meg a fejét kedvesen,a fáradtságtól kissé komótosan,mire rám emelte égkék szemeit.
Az ő szemei sokkal szebbek voltak,alapjában véve szebb volt nálam milliószor,ez tény és való.Tincsei sokkal szőkébbek az enyéimnél,amik már-már inkább piszkosnak hatnak.Négy éves létére rettentő okos volt,amit azonban szintén irigyeltem tőle,az a közvetlensége volt.Gyorsan barátkozott és őt is gyorsan meg is kedvelték,ami mondhatnánk,hogy egy gyereknél normális,de ő egyszerűen imádta az embereket.
Képtelen dolog,hogy valaki ne szeresse ezt a lányt.
Öt perc további szenvedés után az ágyban,gyorsan kihesegettem őt a szobából,miután megígértette velem,hogy időben elkészülök,hogy befonhassam a haját.
Az utóbbi időben mániájává vált,mióta megtanultam,hogyan kell,ugyanis anyának akárhogy nyavajog reggelente,esély nincs arra,hogy megcsinálja neki.
Egy gyors zuhanyzás után magamra kapva a pöttyös köntösömet léptem a szekrényemhez,hogy valami elfogadható göncöt találjak magamnak a mai napra.
Az agyam le volt zsibbadva a fáradtságtól,így kedvem sem volt az őrülten csinos ruhákhoz.Ha valami szépet húzok fel,akkor meg kéne már csinálnom a hajamat,hogy teljes legyen a kép.Vagy ami még rosszabb,a sminkemet,amihez aztán még inkább nem volt kedvem.
Az októberi,immár sokkal hidegebb időjárásra tekintettel a vörös hosszúujjú garbóm mellett döntöttem,aminek az alját egy gyors mozdulattal betuszkoltam a farmeromba.Az övvel ráhúztam,ami kissé kiemelte a vékony derekamat.A szintén vörös,masnis zoknimat felhúzva a tükör elé léptem.
A hajam,ami körülbelül a derekamig ért,egy szoros copfba fogtam egy piros scrunchieval a fejem tetején,mert az utóbbi időben nagyon zavart kiengedve.Egy kis szempillaspirál,szemhéjtus,majd ajakbalzsam és készen is voltam.Büszkén pillantottam a tükörbe,mert sikerült megtalálnom a középutat ma is a csinos és a kényelmes között.
Anya mellé lépve gyorsan összedobtam a reggeli kávémat,majd egy puszi után ott is hagytam őt,hogy Amirának a hajával is meglehessek időben.
A kávémat ledobva a rózsaszín kisasztalára leültettem őt a műanyag,teázáshoz használt székére,majd nekiálltam szétválasztani a haját.
Csendesen nézte a Spongyabobot,míg én a tincseivel kínlódtam,amit rettenetesen nehéz volt kifésülni,mint általában.Kész katasztrófa volt.
Ezzel mindig meggyűlik a bajom,hiába kérem anyát,hogy legalább csinálja meg ezt,míg nem érek rá,azonban ugyanazt fújta,mint mindig: "Nem kínlódok a hajatokkal,elég az enyémmel."
Azt hinnéd,bunkó,szimplán csak semmi türelme az ilyesmihez.
A fésülködés miatt bőven csúsztam tíz percet,így az utolsó percekben sikerült csak fogat mosnom,aztán egy hangos köszönéssel,magamra kapva a bőrkabátot kiléptem az ajtón.
Sajnos én nem tartoztam azok közé,akit kocsival hordanak,a legjobb barátnőm túlságosan sokat késett általában,így hiába próbálkoztunk ezzel a jogsija megszerzése után,be is fellegzett a terv két héttel később.Sierrától ugyan már bőven megszokták a tanárok,én rendszerint kaptam a lecseszést,hiába együtt érkeztünk,így inkább a busz mellett döntöttem,hogy emberi időben ott legyek az iskolában.
Levágva magam az egyik hátsó ülésre vártam,hogy felszálljon egy ismerős,de sajnos nem ez volt a helyzet,valamiért most mindenki más opciót választott az útra,így azt egyedül szenvedtem végig.
Öt perc telt el,míg leszálltam majdnem a suli előtt.Gyorsan vágtam keresztül a parkolón,hogy ne kelljen a nagy tömegben nyomorognom,meg késésben is voltam és még el kellett volna mennem a szekrényemhez.
Ahogy kinyitottam a kopott festékes szekrény ajtaját,megjelent mellettem más is,aki azért kicsit nagyobb hévvel nyitotta ki a szekrényét.Mivel az alig akart kinyílni neki,magamban kuncogva figyeltem,ahogy egyre idegesebb lesz.
Rávágva a fémlapra engedelmeskedett a zár neki végre,aztán elkezdte kikapkodni a biológia cuccot az első óránkra.
Így van,jól hallottad,hétfő első órában biológia.
-Nem finomkodsz.-nevettem fel,mikor a ráütés után még erősen be is vágta az ajtót.
Elmosolyodtam a kissé szétszórt fején a fiúnak,ahogy megláttam kócos tincseit kivillanni a szekrény takarásából,látszott,hogy megint későn kelt fel.
-Csodás reggelt,Luna neked is.-ironizált,miközben arcára gúnyolódó grimaszt öltött.
Sötét szemei ennek ellenére a szokásos kedvességgel néztek rám,majd egy heves mozdulattal magához húzott.
Kuncogva öleltem át karjaimmal a derekát és melegség töltötte el a bensőm az érzéstől,amit aztán egy pillanat alatt szét is oszlatott.
Dühösen néztem fel rá,miután egy gyors mozdulattal összekócolta a hajam,ezzel kirántva a szőke tincseket a szoros copfomból.Ő erre persze csak nevetve otthagyott,miután közölte,hogy legalább mostmár ugyanolyan siralmasan festünk.
-Én is szeretlek,Marco.-kiáltottam utána a kedves bókjára célozva,azonban ő már vissza sem fordulva intett egyet,majd ahelyett,hogy megvárna,a teremhez indult.
Gyorsan kikapkodva a cuccokat megcsináltam újra a hajam,majd én is utána szaladtam,hátha beérem,azonban esélyem nem volt ezekkel a rövid lábakkal.Míg én egyet léptem,ő kettőt,így mire én a terembe beértem,ő már a helyén ülve várt rám.
-Nem kell megvárni Torres,nyugodtan rohanj előre.-ironizáltam meglökve a vállát,mire ő csak kiröhögött.
-Ha veled jövök,még a végén azt gondolják,barátok vagyunk.
Felnevettem a beszólásán,nem tudtam felvenni,mert mindig így cseszegetjük egymást,ez volt köztünk megszokott már gyerekkorunk óta.
-Az kéne még,hogy leégesselek.-válaszoltam hasonló hangsúllyal,mire vigyorra húzta a száját.-Végül is csak együtt ülünk órán.Még jó,hogy nem látja az egész osztály.
-Annyi lenne a hírnevemnek.
Suttogva beszélt,hogy a többiek "nehogy meghallják",mire én neki dőlve meghaltam a nevetéstől.Az osztály összes többi tagja felénk nézett,a rosszaló tekintetek csak úgy sugároztak a hétfő reggeli jókedvem miatt,de egyikőnket sem érdekelte annyira.Jól éreztük magunkat.
-Mit csináltok?-hallottam meg egy mély hangot mellőlem,mire rögtön rossz érzéssel a hasamban húzódtam el Marcotól.
Bűntudattal telve,de mégis boldogan néztem fel a fiúra,aki a kérdést nekünk szánta,azonban Marco nem volt annyira örömteli a jelenlététől.
-Szia.-bújtam hozzá felállva,amit kissé mereven,ám viszonzott,de végig a mellettem ülőt figyelte.
-Torres.-biccentett gyilkos tekintettel.
-Collins.
Felváltva bámultam a két fiúra,akik persze ügyet sem vetettek rám.Marco szó nélkül húzódott egy székkel arrébb,ezzel helyet hagyva közöttünk Sierrának.Így ment ez már egy ideje,amióta Adrian és én együtt voltunk.
Minél több ideje voltunk együtt,annál jobban távolodtunk el egymástól Marcoval.Az elején ellenkeztem,mikor Adrian megpróbált eltiltani tőle,aztán két hónappal később,miután rájött,hogy egyikőnknek sem jó ez így,azóta nem szól rám,csak mert beszélgetek vele.
Azonban ez bőven rátette hatását a barátságunkra,mert az ilyen alkalmak után inkább kerülni szoktam őt,hogy ne bántsam meg Adriant.Nem haragszik meg igazán,mégis érződik a távolságtartás;mintha napokig építgetnénk nagy erővel a hidat közénk,amit aztán Adrian pillanatok alatt lerombol.
Hülye volnék,mert engedem?Lehet.Sierra és Marco sem kedveli Adriant,ahogy a szüleim sincsenek annyira elragadtatva tőle.
De számomra fontosabb az,hogy velem hogyan bánik,ezt pedig külső szemmel nem látja senki.Nagyon szeretem Adriant és igenis meggyőződésem,hogy ő is hasonlóképp érez irántam.