Reggel, amikor kipattant a szemem, eszembe jutott, hogy ma van az esküvőm. Egy lány életében az egyik legfontosabb esemény az esküvő. Nálam is így volt. Emlékszem, éppen mindig az aktuális kedvenc énekesemhez, színészemhez akartam hozzá menni. Így volt egy nagyjából 12 éves koromig, mert azután már azt vártam, hogy a szőke herceg érkezik hozzám majd fehér lovon. De egy idő után rájöttem, hogy ez csak mese, és nem leszek se Dicaprio, se a szőke herceg felesége. De még ezek után is bíztam abba, hogy a "hercegem" vesz majd feleségül. Álmodoztam arról, hogy majd találkozok a nagy ő-vel, szerelmesek leszünk egymásba, megkéri a kezemet Párizsban, feleségül vesz a tengerparton, és gyerekeink születnek majd és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Aha, majd nem most is így történt minden. Mindegy, már beletorodtem ebbe, nem akarok a múltban élni, a jövőre akarok koncentrálni.
-Amber! Keljel, gyere reggelizni, mert aztán jön Leo meg Linda.-jött be a szobámba Yvett, aki felhúzta a redőnyt.
-Oké, megyek.-asitottam, majd kikeltem az ágyból, belebujtam a köntösbe és lesetaltam, ahol Apa megint a biztonsági csapattal beszélt.
-Kérem annak az 5 jelentkezőnek, hogy védje a vendégeket, a helyszínt mindig megfigyelés alatt kell tartani. A többiek itthon maradnak, és a házra vigyáznak.-adta ki a parancsot, majd észre vett engem, hozzám fordult.
-Hogy van ma a menyasszony? Jó reggelt, Aranyom!-adott 2 puszit.
-Jól köszönöm, jó reggelt!-fordultam a biztonságiakhoz.
-Jó reggelt, kisasszony!-szóltak kórusban.
-Amber! Gyere! Nincs időnk ma lazsalni!-szaladt ki a konyhából Anya.
-Neked is jó reggelt Anya!-dunnyogtem.
Reggeli után vettem egy zuhanyt, a hajamat azt tegnap már megmostam, és pont amikor kijöttem a fürdőből, akkor lépett be Leo és Linda.
-Sziasztok! Mizu?-néztem rájuk.
-Amber! Nincs időnk csevegni, sietni kell!-jött felém Leo, aki rögtön lenyomott egy székre és nekiesett a hajamnak. Közben Linda is kezelésbe vett.
-Na, halihó!-jött be Bethany.
-Beth, szia! A ruhádat hoztad?
-Persze! Hogy vagy? Izgulsz?-kérdezte tőlem.
-Jól, köszi, és nem izgulok.
-Még!-mondták kórusban.
-Nem értem, miért kellene izgulnom?
-Látszik Amber, hogy még nem voltál menyasszony!-nevetett Linda.
-Beth, akkor a ruha jó rád? Nem szorít, csak mert látom van már pocakod.-néztem rá.
-Jó rám, Amber! Meg amúgy is ez a koszorúslany ruha nem?-kérdezte.
-De, igen. Meg te vagy a tanúm is.
A hajam végül fel lett tűzve, így igazán menyasszonyi lett. A sminkem pedig egy viszonylag visszafogott nude smink lett.
2-kor kezdődik a templomi esküvő, most pedig már dél van, így elkezdtem feloltozni, persze csak segítséggel. Közben Beth haja és sminkje készült.
-Édesem, gyönyörű vagy!-mondta Anya, mikor az utolsó gombot is bekapcsolta a ruhámon.
-Köszönöm!
-El se hiszem, hogy férjhez mész!-pityeredett el.
-Ne, Anya, ne sírj, elkenodik a sminked.-mondtam neki.
-Vízálló!-nevetett fel Linda.
-Beth, te is öltözz!-szólt neki Anya.
-Oké, Anyu!-mondta, mire felnevettem.
Mire mindenki elkészült, az is idő volt még. Fél 2-kor aztán Apa jött be, csokorral a kezébe.
-Lányok! Itt a kocsi! Mennünk kell!-lépett be, de mikor meglátott megtorpant.
-Aranyom! Gyönyörű vagy! Had nézzelek!-jött felém.
-Mondtam, hogy az én drága barátnőm mindig gyönyörű, bármiben van!-ölelt meg Beth.
-Na, jó, ne sirjunk itt mindannyian! Inkább induljunk!-vetettem fel.
2 előtt 5 perccel megérkeztünk a templomhoz. Az előtérben már Amelia és Patrick már tűkön ülve várt minket.
-Végre! Azt hittük, nem értek ide 2-re.-szólt Patrick.
-Amber! De szép vagy!-kiáltotta Lia.
-Köszönöm!-hálàlkodtam.
-Kincsem! Akkor én most a fátyladat lehajtom.-cselekedett Anya.
-Na, akkor mi menjünk is be, aztán ha megszólal a zene, a kislányok elindulnak, aztán ha ők végig mentek indultok ti.-adta ki az utasítást.
-Oké!-mondtam.
-Am! Szeretlek! Remélem tudod, hogy hozzám bármikor johetsz ha bajod van.-jött hozzám a barátnőm.
-Beth, tudom. És megyek is, mivel én leszek a kis bébi keresztanyja.-nevettem fel.
-Oké, na megyek.-nevetett és adott egy puszit.
-Kislányom! Felkészültél?-lépett mellém Apa, mire belé karoltam.
-Nem, nem hiszem.-néztem rá.
-Csak hogy tudd, nagyon sajnálom, hogy ebbe kényszerítettelek.-nézett rám.
-Apa, nem haragszom. Már nem.-biztositottam őt.
-Rendben.-adott puszit.
A következő pillanatban megszólalt bent a zene, amire a koszorúslanyoknak elkellett indulniuk. Még egyszer apara mosolyogtam mielőtt kinyílt volna az ajtó, és elkellett indulnunk. Amikor kinyílt, akkor tárult elém a feldíszített templom, tele a rokonainkkal, barátainkkal. Elindult egy újabb zene, mire Apával elindultunk a sorok között. Én nem néztem körül, szigorúan csak előre néztem, ahol Adam állt. A vártnál hamarabb értünk hozzá, mire egy kicsit megijedtem. Apa mosolyogva kezet fogott vele, majd Adam rám nézett és megfogta a kezemet és a pap felé fordultunk. Meg mondom őszintén kicsit elbambultam és csak akkor eszmeltem, amikor Adam óvatosan megszoritotta a kezem.
-A kérdésem először a vőlegényhez, majd a menyasszonyhoz fog szólni.-mondta a pap. -Adam Cross, kijelented-e, hogy az itt jelenlévő Amber Cruzzal házasságot kívánsz kötni?-fordult felé a pap.
-Igen!-mondta Adam.
-Amber Cruz, kijelented-e, hogy az itt jelenlévő Adam Crossal házasságot kívánsz kötni?
-Igen!-mondtam, majd Adamre néztem, aki kacsintott egyet.
-Rám ruházott hatalom által kijelenthetem, hogy e perctől Amber Cruz és Adam Cross házastársak! Ezután megkérném,hogy huzzátok fel egymás újjára a gyűrűket.-mondta, amit mi megtettünk.
-Ezennel férj és feleség vagytok! Csókold meg a menyasszonyt!-fordult Adam felé, aki felém fordult, felém hajolt és megcsokolt. A tömeg pedig ujjongzasban tört ki. Mi feléjük fordultunk mosolyogva majd elindultunk, mert a templom előtt a kocsink állt, ami átszallitott a helyszínre.
Az est további részében megvolt az első tancunk, aztán felvagtuk a tortát, majd éjjel után atoltoztem pirosba és következett a menyasszony tánc. Végül hajnali 5-kor értünk a szálloda szobába, ami mára lett lefoglalva nekünk. A naszejszaka hát az nem történt meg, amit nem is bántam, mert olyan fáradtak voltunk, hogy bedoltunk az ágyba. Azért Adam még mielőtt elaludt volna, egy "poént" nem hagyhatott ki.
-Most már a feleségem vagy, és már sose leszel másé csak az enyém. Ja, és a naszejszakat megtartjuk máskor.