Vágyak kényszerből [Befejezett]

12.rész

Az elmúlt 2 hét eléggé megterhelő volt számomra, ugyanis minden nap a Met székházban voltunk, és a divatbemutatóra készültünk. Napjaink általában azzal teltek, hogy ruhákat próbáltak a lányok, vonultak a kifutón, és már az egész menetet tudtuk elölről, hátulról, oda-vissza. Kisebb gondjaink is voltak, de azokat hamar megoldottuk. Tőlem idegesebb már csak Kimberly volt, aki azért izgult, hogy minden meghivott ember eljön-e. De megnyugtattam, hogy mindenki itt lesz, ezért nem izguljon.
Ma szerencsére nem kell mennem a székházba, ezért a mai utam a fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz vezetett. Indulás előtt természetesen feloltoztem. Ma fehér crop topot, fekete magasdereku szoknyat, piros cipőt és fekete táskát választottam.

Évek óta Teo a fodraszom, aki mindig tudja, hogy mire vágyok. Mivel elég hosszú a hajam, ezért általában feltűzött vagy felkontyolt frizurat szokott nekem alkotni. Ez ma sem volt másképp. Először begöndörítette, majd kreált egy gyönyörű kontyot a loboncombol. Utána rögtön Lindahoz a kozmetikushoz indultam. Holnap ő fogja csinálni a sminkem, és mivel mindig ugyanolyan sminket szokott felkenni nekem, ezért ma próba sminkeles nem volt. Helyette egy nyugtató arc masszázs segítségével frissítette fel az arcom. Illetve ahol szükséges volt, ott le is gyantazott.
Michelle a körmösöm és egyben az unokahugom is, egyszerű fekete gellakott kent fel a körmeimre. Miután ezeken a helyeken végeztem, Anyával elindultunk neki holnapra valami estélyi ruhát nézni. Nem mintha nem lenne neki ezer meg egy ruhája, és azt sem akarta, hogy én csináljak neki, ezért a vásárlás mellett döntött. Ez egyik legnagyobb bevásárlóközpontba vezetett az utunk, ahol a szebbnél szebb ruhák között tudtunk válogatni.
-És milyen színre gondoltál?-kérdeztem tőle.
-Mindenképpen fekete kell hogy legyen, és szűk, még azt nem tudom hogy hosszú vagy rövid.-osztotta meg velem a tervét.
-Szerintem legyen rövid, mivel vékony lábaid vannak, ezért azt ki kell hangsúlyozni.-kacsintottam rá.
-Jaj, lányom, én csak apadnak akarok tetszeni.
-Neki mindig tetszel. De tényleg. 20 éve folyamatosan beléd szerelmes. Ez példamutató, hisz manapság nagyon sok a válás. Nagyon örülök annak, hogy a szüleim ennyire szeretik egymást.-öleltem meg.
-Mi meg annak örülünk hogy ilyen fantasztikus, szép és okos lányunk van.-puszilt meg.
-Ezt csak nektek köszönhetem. Na, de még mielőtt elsirjuk magunkat, kezdjünk el nezelodni.
Több óra keresgélés után Anya megtalálta a megfelelő ruhát, amihez természetesen cipőt is választott.

Ezek után az utunk nem haza vezett, hanem még leültünk egy parkba beszélgetni. Néha erre is szükséges van.
-És Kincsem mesélj! Mi van most veled, mert az utóbbi 2 hétben nem nagyon voltál otthon.-ült le egy padra, én pedig egy sóhaj közepette követtem őt.
-Hát tudod elég necces volt ez a 2 hét. Sok időmet elvette. De holnap végre vége, de úgy gondolom minden bele fektetett energiát megér. Egyébként nem is mondtam....Holnap Logan megkéri Bethany kezét, de ne mondd el senkinek!
-Úristen, de jó. Annyira szép pár. Már ideje volt. És mi van a pasikkal? Van valaki aki bejön neked?
-Tudod, Anya, 2 évvel ezelőtt minden remalmom valóra vált. Akkor eldöntöttem, hogy ne m fogok olyan kapcsolatba kezdeni, ahol azt érzem, hogy a pasi a pénzem miatt van velem. És én olyan kapcsolatról álmodom, ahol a férjem ugyanúgy szeret engem, mint én őt és egy olyan házasságban akarok élni, ahol megbanas nélkül szulhetek gyereket a parombak, anélkül hogy megcsalna.-öntöttem ki neki a lelkem.
-Ertelek Édesem. És tudod, én csak jót kivanhatok neked. És Adammel beszéltél a balesete óta?
-Nem, nem beszéltem. De miért kérdezed?
-Úgy hallottam, hogy nem csak beszelgettetek fent a szobában.-nézett rám felhúzott szemoldokkel.
-Anya! Nem feküdtem le vele. Nem tudom mit gondolsz, de amire gondolsz, az biztos hogy nem igaz.
-Én nem is arra gondoltam. Mert a madarak azt csiripeltek hogy csak úgy faltatok egymás.
-Honnan tudod ezt Anya? Ki mondta el? Amelia?-próbáltam kihúzni belőle.
-Legyen elég annyi, hogy apád nem tudja. De én örülök neki.
-Oké hogy örülsz, de nem vagyunk együtt. Soha semmi sem lesz köztünk. Mert az véletlen volt.-hazudtam neki.
-Oké, értem. De inkább menjünk haza. Holnap korán kell kelni.

Otthon egy film kíséretében feküdtem be az ágyba, ahol az Anyával folytatott beszélgetésen gondolkoztam. Tudom, hogy azt mondtam, hogy belészerettem, de soba nem jönnék össze vele. Mert ő is az exemhez hasonlít. Azt pedig megfogadtam, hogy aki az exemhez hasonlít, azt távolról elkerulom. És Adam is ilyen. Semmi sem lesz köztünk. Nem fogok én vele még kavarni sem. Távolról elkerulom a jövőben.