Vágyak kényszerből [Befejezett]

4. rész

Ma szerda van, ami azt jelenti hogy, ma találkozok Kimberly James-sel, hogy egyeztessünk a május végén megrendezésre kerülő divatbemutatórol.
Mikor felkeltem magamra kaptam egy  kék farmert, egy piros váll villantos felsőt és egy nude magasságút. Kezembe fogtam a fehér táskám, meg a kocsi kulcsot, leszaladtam a lépcsőn, bepattantam a kocsimba, és útnak is indultam a B&W szalonba.

Ezt a szalont mindig is szerettem. Főleg a kinézete miatt. Ahogy a neve is mutatja, itt minden fekete és fehér színben pompázik. A kirakatba a próba babara épp akkor tették fel az új kollekció egyik darabját, amikor kiszalltam az autóból. Amint beléptem, a pultnal álló lány mosolyogva lépett elém.
- Üdvözlöm, Miss Cruz! Kimberly már nagyon várja magát. Hátra kísérem az irodájába.- mondta.
- Köszönöm!- válaszoltam, majd elindultunk a napsütötte folyosón, és az utolsó ajtón kétszer kopogott, majd egy igen után beléptünk.
- Jaj, Amber, már vártalak!- köszöntött két puszival. - Foglalj helyet!
- Hogy vagy? Hogy megy az üzlet?- kérdezte.
- Köszi szépen, minden a legnagyobb rendbe van. Hát, tudod hogy megy ez....ha az aktuális kollekció jó, akkor minden gond megvan oldva.- nevettem fel.
- Azért neked eddig minden kollekciód jó volt,tehát nem panaszkodhatsz.
- Nem, azt éppen nem. Szóval miért is kerestél fel?- kérdeztem.
- Mint tudod, május 30-án fogom tartani Metropolitan székházba a bemutatót. És most azt találtam ki, hogy felkérek Téged, hogy a modelleim a te általad tervezett ruhákba setaljanak végig a kifutón. Mit szólsz?- kérdezte teljesen felspanolva, bízva abban, hogy természetesen igen-t mondok.
- Mivel ez egy páratlan lehetőség, úgy gondolom hogy hiba lenne, ha visszautasítanám. És hatalmas öröm számomra, hogy rám gondoltál! Úgyhogy igen, benne vagyok!- mondtam neki hatalmas mosollyal az arcomon.
- De jó, köszönöm! Jovoheten megbeszéljük akkor a fontosabb tudnivalókat. És ha most megbocsatassz, rohannom kell, mert a parommal 11-re van időpontunk az esküvő szervezőhoz.
- Persze, megértem. És gratulálok az eljegyzeshez, sok boldogságot Nektek!- válaszoltam.
- Köszönjük, aztán majd hívlak! Puszi!

Fél óra múlva az irodámban beszéltem Beth-el a részletekről.
- Úgyhogy elmondta mire gondolt, én meg természetesen el vállaltam.
- Ez szuper! Még egy ilyen felkérés, és világhírűvé válunk!- nevetett.
- Jut eszembe Amber, Adam Cross keresett telefonon, mondtam hogy házon kívül vagy, és majd vissza hívod.- mondta.
- Miii?? Miért mondtad hogy majd felhívom? Egyáltalán nem akarok vele beszélni!- hisztiztem.
- Hívd csak vissza azt a félistent! Megéri, hidd el!- mondta, és már nyújtotta is a telefonom amin Adam száma volt látható. Rányomtam a hívás gombra, majd a fülemhez tettem a készüléket, ami kicsöngött. Közben a kezemmel mutattam Beth-nek, hogy menjen ki a szobából.
- Halló tessék! Adam Cross.- szólt bele.
- Szia, Amber vagyok. Bethany mondta hogy hívtál, mit szeretnél?- próbáltam vele kedvesebb lenni.
- Nahát, Drága, nem gondoltam hogy vissza fogsz hívni.
- Nem is akartalak. Beth beszélt rá. Szóval miért hívtál?- kérdeztem.
- Bíztam benne, hogy te fogsz hívni, de nem hívtál, így nekem kellett lépni. Emlékszem amikor virágot vitt neked a futár? -kérdezte.
- Persze, emlékszem. Miért?
- Nos, én küldtem Neked. Azt reméltem, hogy az üzletből leesik majd, hogy én küldtem.
- Ohh,hát köszönöm. És az igazat megvalva, rád gondoltam az üzenet miatt, csak nem tudtam hogy most írjak, vagy hivjalak fel Téged hogy megkoszonjem. De miért küldtél nekem vörös rózsa csokrot?- kérdeztem, miközben elgondolkoztam azon, hogy én örültem annak hogy virágot küldött nekem. És rá is jöttem a válaszra....Igen, örültem neki...nagyon.
- Először is az autod miatt, másodszor pedig egy kis hátsó szándék is volt bennem.- mondta, és éreztem a hangján hogy mosolyog.
- Dehát már ideadtad azt a nem kevés pénzt. De mindegy, te tudod. És miféle szándékod volt még vele?- flörtöltem vele. Jesszus én komolyan flörtölök Adam Cross-sal? Mi van velem?
- Az legyen az én titkom.- mondta Adam.
- Most miért nem vagy velem bunkó?- nevettem fel.
- Kislány, te szoktál velem az lenni, és így te gondolod hogy az vagyok. Meg megkell tartanom a rosszfius imidzsem.- nevetett.
- Hogyne, rosszfius imidzs. Na, nekem mennem kell, és köszönöm mégegyszer a virágot! Szia!- köszöntem el tőle.
- Szia, drága!- válaszolt.

Este, otthon, vacsora közben a szüleimnek meséltem, hogy Kimberly mire kért fel.
-Jaj, Édesem, hát ez fantasztikus, büszke vagyok rád.- mondta Apa.
- Mindig is tudtam, hogy nagyon ügyes vagy Amber.- mondta Anya.
- Köszönöm, de nelkuletek nem lennék itt.- válaszoltam nekik, majd adtam mindettojuk arcára egy puszit.
- Tényleg, Amber, ki küldte a virágot, kiderult már? -kérdezte Anya.
- Ja, igen, Adam küldte a kocsi miatt.- mondtam neki.
- De lovagias!- mondta Anya, és láttam hogy sejtelmesen egymásra néznek a szüleim. De inkább nem kérdeztem rá, kitudja már mit találna ki Anya.
- Köszönöm a vacsorát, megyek lefekszem, jó éjt!- köszöntem elna szüleimtol.
- Jó éjt Kincsem!- mondta Anya.
-Szép álmokat!- mondta Apa.

Egy gyors zuhanyzast követően, bebujtam az agyamba, és tv-t néztem még. Nem sokkal később elnyomott az álom.