Tya szemszöge
Ha valaki azt kérdezi, hogy van e élet a halál után akkor gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy van. A halál utáni életet nem mindig az eltávozottra értjük. Ugyanis gondolni kell az életben maradottakra is. Velük vajon mi lesz ?
Mi lesz apával aki a szerelmét gyászolja ? Mi lesz velem ? Félig árva lettem. Vagy éppen azokkal mi lesz akik elvesztették a barátjukat ? Sokat felsorolhatnék még, mert a veszteség végtelen.. Csak meg kell tanulni vele együtt élni.
Gondolataimból édesapám hangja szakított ki akivel megbeszéltük, hogy pár napot Asgardban töltünk.
-Tya, gyere Hercegnőm! Indulunk. Szólj kérlek Lokinak is, reggel óta nem láttam.
-Igenis! ( Szalutáltam ahogy Steve és Bucky tanította)
Ahelyett, hogy elkezdtem volna keresni keresztapámat rögtön az elméjében kerestem fel. A gondolatátvitelt még gyerekkoromban tanította meg. Talán ez volt az első a tudnivalók közt. Ő ezt azzal magyarázta, hogy így akkor sosem maradunk egymás nélkül.
Még édesanya mesélte, hogy amikor először a karjaiba vett Loki akkor zöld fény járt át minket. Ennek is megvan a maga története. Asgardban az a legenda járja, hogy mindenkinek van egy lélek párja a világban, és ha ezek a párok találkoznak akkor utána nem tudnak elszakadni egymástól. A mi történetünk azért különleges mert már születésem előtt kapcsolódtunk. Anya erre azt mondta, hogy legjobban az ikrek kapcsolatával tudná ezt magyarázni.
Visszagondolva a gyerekkoromra már így minden értelmet nyert. Loki úgy viselkedett velem, mintha ő maga is az én szülőm lenne.
Viszont megtörtem a gondolatmenetemet, mert szólni kellene neki *mosoly* Behunytam a szememet, és koncentrálni kezdtem a lelkem másik felére. Rövidesen rátaláltam és betörtem a tudatába. Most nem kommunikációra használtam ezt a kapcsolatot, mert kedvem támadt kicsit kutakodni az emlékei közt. A lélek pároknál ha a mentális kapcsolat is fenn áll, akkor nem érzik meg, ha a másik az elméjükben turkál.
Amit ott találtam az nem épp az volt amire kíváncsi voltam. Lelki szemeim előtt óriás, kék lények jelentek meg, amelyeknek piros volt a szemük. Majd egy idegen szemével láttam a családtagomat. Mivel a palotában játszódik ez az emlék ezért gondolom asgardi szemek által látom. Lokit láttam, ahogy bekékül a bőre és ordítva beszél Odinhoz. A mondanivalójára nem figyeltem, mert leblokkoltam a látnivalótól.
Az emlékből kijövet ordításba kezdtem, és akaratlanul is de villámokat kezdtem el szórni. Melynek eredménye, hogy a szobám és a fürdőszobám egy része háborús övezetté lett nyilvánítva...
-Jarvis ! (szólítottam meg az „inast") mire visszajövünk teljes renoválást kérek !
-Ahogy óhajtja Ms. Thoughter-Williams!
-Semmi Ms.. Csak Tya... ( apa mesélte, hogy ezt az udvariaskodási kört anyával is lefutotta Jar )
Mikor már megnyugodtam akkor a legzenebb állapotomban nyitottam volna ajtót, hangsúlyozom, csak nyitottam volna mert az egész csapat állt ott, élükön Apával és Lokival.
Loki valószínűleg sejtette, hogy mi történt, mert gyanakodva méregetett.
Kihívóan ránéztem majd egy közepes erősségű villámmal padlóra küldtem, megfújtam az öklömet, mintha csak egy fegyvert sütöttem volna el.
-Tya Thoughter-Williams! Ez meg mi a franc volt ? ( Förmedt rám apa. A teljes nevemet csak akkor használta, ha rossz fát tettem a tűzre )
-Az, hogy a lélek társam valójában egy óriás Hupikék Törpike ! *csapott át Tya hangja hisztizős magas C tartományba )
-Thor ! *szólította meg Loki* Ti nem mondtátok el neki, hogy mi vagyok ?
-Miért, kellett volna?
-Úristen... Ekkora... ááá erre nincsenek is szavak ! ( Fogta a fejét Loki, és jelképesen tépni kezdte a haját )
-Szóval Loki akkor te mi is vagy ? ( Fordultam oda a keresztapámhoz )
Válasz helyett megfogta a kezemet majd örvénylő forgás, utána egy hideg hegycsúcsra értünk. Szétnéztem, majd amikor felé fordultam a helyén egy ugyanolyan kék lényt láttam mint az emlékben.
Színpadiasan kitárta karjait majd megszólalt furcsább, mélyebb hangon mint ami alapból van neki:
-Jotün vagyok. Laufey fia.És mi most Jotünheimben vagyunk.
Az a gyanúm, hogy borzongást vagy épp egy új hiszti rohamot várt. Ehelyett megöleltem és hozzá simultam.
-Te mindig az én Lokim leszel.
Így lett az asgardi kiruccanásból egy jotünheimi kirándulás.